Igazán szép, akár méteres magasságot is meghaladó kis fácska vagy elágazó bokor úgy lehet belőle, ha egyenletesen meleg, világos, napfényes helyiségben, szobai üvegházban, esetleg növényvitrinben nevelkedik. Rosszabb adottságú helyen kevésbé mutatós, különösen fiatalon. Korosodva ugyanis kevésbé bizonyul kényesnek, csökken a meleg és a fény iránti igénye.
Sokféle levélváltozata ismert. Hosszúra nyúlt és különféleképpen formált, sötét- vagy világoszöld. Kertben sárga, kárminvörös, lazacszínű foltokkal ékesített levélváltozatai is elterjedtek. Lehet még sima vagy hullámos, széles és keskeny levelű is. Egyeseknek elágazó hajtásain szórtan kifejlődő levelei tojásdad alakúak, sötétzöld színűek, az érvonalakba égővörös színnel csíkozottak. Az élénkzöld alapszínt tarkító aranysárga, rózsaszín, csontszínű sávok, foltok, s pontok minden levélváltozatnál másféleképpen mutatkoznak. A legújabban feltűnt változatok nyúlványokkal díszítettek. A legpazarabb alakú és színeződésű levélváltozatúak kínálják magukat. Mindegyikük valóban pompásan mutat, valóságos látványosságot jelenthet. Esetenként még hosszú száron, füzérszerűen megjelenő díszes virágzatával is megörvendeztet.
A tartása különösen fiatal korában kissé körülményes. Amíg a szobai adottságokat
meg nem szokja, kifejezetten kényes, szinte megtarthatatlannak tűnik. Ilyenkor gyorsan
és szinte teljesen felkopaszodik. A 18 °C-os, egyenletesen meleget és világosságot
kedveli. A huzatra érzékeny és a pára szegénységet sem szokta jól viselni, kezdetben.
Ápolása során ügyelni kell arra, hogy bár nedvességkedvelő, öntözni mégiscsak
óvatosan szabad. Esetenként öntözés helyett helyesebb az ismételt langyosvízes
permetezése. Tápdús, laza, inkább enyhén savanyú, mintsem meszes – lúgos
kémhatású – földet, illetve földkeveréket kíván. Ez felel meg a szükségessé váló
átültetéshez is, mivel mindig ajánlatos megvárni a meleg időszakot. Nem szabad túl
nagy cserepet használni. Tavasztól őszig kéthetente kaphat kis töménységű és nem
nagy nitrogén-tartalmú tápoldatot, a levélfejlesztés serkentése érdekében. A
túltáplálás – különösen nitrogénnel – a levélszíneződés rovására mehet.
Az alakítás az elágazódást serkentő visszavágással oldható meg legjobban, a hajtáscsúcsokból arasznyit levágva. Ügyelni kell arra, hogy a családjának számító kutyatejfélékre jellemző módon minden sebfelületén nedvet folyat, ami az érzékeny bőrűeknél vagy sebbe kerülve nehezen gyógyuló kiütéseket okozhat! Emiatt azonban a tartásától tartózkodni kár lenne.
Kártevők sajnos gyakran meglepik. A vörös atka, a gyapjas tetű elszaporodása a
leggyakoribb, ami a levelek színének fakulását, majd lehullását válthatja ki. Ajánlatos
tehát már megelőző jelleggel védekezni ellenük, hatékony növényvédő készítmény
ismételt használatával, amint a fertőzés feltűnik.
A szaporítás otthoni adottságok között leginkább a levágott hajtásdarabok langyos
vízben történő meggyökereztetésével kísérelhető meg, de sajnos sokszor még ez sem
szokott igazán jól sikerülni. Ezenkívül még a légbujtás járhat eredménnyel.