Elsősorban a csonthéjas fákat - cseresznye, meggy, kajszibarack, őszibarack, szilva és mandulafákat - támadja a betegség, bár az említett fajoknál azért előfordulhat egészséges állapotukban is a mézgakiválasztás. A már kóros mézgásodást az elhanyagolt fákon, a nem kezelt sérüléseken, a fagyfoltokon vagy csonkolásszerű, túlzásba vitt metszéseken figyelhetjük meg. Különösen hozzájárulhatnak a mézgásodás megindulásához a levéllikasztó és levélfodrosító gombabetegségek.
A baj alapvető oka a nem megfelelő a talaj és a mészhiány. Ezek együttes hatására bekövetkezhet egy olyan mértékű mézgásodás is, ami nemcsak néhány ágat pusztít el, hanem a fa teljes pusztulását is okozhatja.
A megelőzésnél fontos, hogy ne legyen egyoldalú nitrogéntrágyázás, és ne kerüljön fagyzugos vagy magas talajvizes helyre a fa. Mindig következetesen kell védekezni a gombabetegségek és a rovarkártevők ellen is. A már erősen mézgásodott részeket úgy kell lemetszeni, hogy az egészséges részből is vágjunk le egy kis darabot. Alaposan ki kell kaparni a le nem metszett részeknél is a mézgát, egészen addig, amíg zöldes-fehér egészséges részig nem jutunk el. Ezután egy 1%-os töménységű sóskasavas vagy ecetes ecsetelés szükséges a gyorsabb behegesedés érdekében.
Fa mézgásodások
A fák ún. mézgásodása sajnos ismétlődő jelenség. Először sárgás színű és kocsonyás állagú váladék képződik, ami később barnára színeződik és megkeményedik. A népiesen macskaméznek is nevezett váladékképzés többnyire arra figyelmeztet, hogy valami nincs rendben. Valamilyen élettani zavar lépett fel, amire érdemes figyelmet fordítani.
További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!
A cikk eredeti változata az alábbi címen olvasható az Ezermesteren:
https://ezermester.hu/cikk-2470/Fa_mezgasodasok