Nem szokványos darabról van szó, eredetije egy amatőr angol bútorkészítő munkája. Háttérként egy elöregedett és kivágott tölgyfa törzsének szélezetlenül, hosszában lefűrészelt méretes darabját használta fel. Erre erősítette fel a hasonló faanyagból készített, különféle tárolási célokat szolgáló szekrényeket, amelyeket egy kis pulttal kapcsolt össze. Az érdekes kompozícióhoz hasonlót olvasóink is elkészíthetnek, ha kedvelik az ilyen szokatlan megoldásokat.A bútor hátlapját adó faanyag beszerzése talán a legnehezebb. Ilyen anyagot a nagyobb faanyag-, vagy erdőgazdasági telepeken fűrészáruként célszerű felkutatni. A nyers falap 400-600 mm széles, 40-50 mm vastag és legalább 1600 mm hosszú, méretei miatt nem könnyű beszerezni, de nem is lehetetlen. A szabálytalan, ívelt alakú anyagok kimondottan előnyösek. Akár két hasonló, de keskenyebb törzsű vágott darab is megfelel e célra, ha egymástól 40-50 mm-es közt tartva lesznek egymás mellé, hátsó hevederlécekkel összeerősítve. A színoldalukat természetesen előbb gyalulni kell, majd teljes felületükön simára kell csiszolni. A kéreg málló részét csak akkor érdemes eltávolítani, ha nem kapcsolódik stabilan a tömör faanyaghoz. A falap teljes felületét természetesen csiszolás után felületkezeléssel kell bútorminőségűvé változtatni.
A szekrénykék hasonló fafajú, színfurnérral borított faforgácslapból vagy bútorlapból készíthetők el. A kávaoldalak eredetileg gérbevágottan illeszkednek egymáshoz, de él-lap kötésben összeerősítve ezt a front felület felöl az élborítás 45 fokos összevágásával imitálhatjuk. Minden élt furnéros élfedő anyag takarjon, ami a tömörfa anyag illúzióját kelti. A két jobb oldali szekrényajtó kerete bútorlapból levágott sávokból 45 fokban gérbevágott darabokból áll. Az alsó keret belső élébe mart horonyba 5-8 mm vastag, két oldalán színfurnérozott rétegelt lemezből kiszabott ajtótábla kerüljön, a felsőbe viszont csak 4 mm széles és 10 mm mély horony szükséges az üveglap befogásához. Az ajtók csuklóspántjai antikolt réz bevonatúak legyenek, száraik vésett fészekbe kerüljenek.
Az alsó szekrény tetején levő pult 20-20 mm-rel nyúljon túl a szekrénykávákon, vastagsága legalább 20 mm legyen. Hátul a vastag hátlaphoz beeresztve csatlakozzon. Az alsó szekrény fedőlapjához és a hátlaphoz átmenő facsavarokkal szilárdan csatlakoztatható, éppen úgy, mint a két szekrény hátlapra csatlakozó káva oldalai. A hátlapjaik pedig csapozottan kapcsolódjanak a kávaoldalakhoz.
A baloldali fiókos rész káváját - a középső válaszlappal együtt - célszerű összeállítani. Vigyázat, e darab hátlapja közvetlenül a magas hátlapra csavarozandó, ezért ezt a darabot a kávaoldalak közé csapozva kell beerősíteni. Oldalról két 10 mm-es sárgaréz csődarabbal kapcsolódik a pult éléhez. A fiókok kávája készülhet 10 mm-es rétegeltlemezből, de az előlapjuk 20 mm vastagságú bútorlapból leszabott és furnérozott éltakarású legyen. A fogantyúk ugyancsak antikolt réz alapanyagúak legyenek.
Bár az eredeti frontfelületek aljazott kivitelűek, ez a könnyebb kivitel érdekében a fióktestek méretének 5 mm-rel való növelésével, illetve a szekrényajtók kifelé helyezett szerelésével utánozható. A bútor minden darabjának felületein igényes felületkikészítés szükséges, ami lehet keményviaszolás, vagy igényesen felhordott bútoripari lakk, felületcsiszolva és végül polírozva, hogy a felületek kellemesen sima tapintásúak és könnyen tisztíthatók legyenek.