Egy áramkör működésének egyik legkritikusabb hibafaktora lehet maga a kötés. A rossz kontaktus az elfogadhatónál nagyobb hőterheléssel jár, ami tovább rontja az érintkező felületek áramátadási tulajdonságát, és ez még nagyobb hőterhelést jelent.Közvetlen vezetékkötéseket tömör vezetékeknél alkalmazunk. Nagyobb keresztmetszet vagy hajlékony vezetékek esetén viszont elő kell készíteni a vezetéket a kötéshez. A jó minőségű sajtolt vezeték kötések feltétele a minél nagyobb érintkező felület, és a minél nagyobb összeszorító erő ötvözése. Mivel a tömör rézvezeték használata 2,5 mm2 fölött nehézségekbe ütközik, nagyobb méretnél a hajlékony vezetékeket alkalmazzák. Ezek viszont közvetlen kötésre nem alkalmasak, először a vezetékvégeket kell kialakítani. Itt használhatók az érvéghüvelyek és a saruk. A lágyforrasztó anyagok használata nem javasolt, mert sem hőhatással, sem húzóerővel szemben nem ellenállók! Az összekötő- és leágazó-szorító acélhuzal magja önmetsző, és sodró hatást fejt ki, műanyag kupakban szigetelve. Maximum 4 db azonos keresztmetszetű vezeték kötésére használható. Egyik hátránya az, hogy csak azonos vezeték felület esetén használható.
Másik típus a rugós vezeték-gyorsösszekötő. Különálló csatlakozópontokkal ellátott, így több vezeték és több vezetékméret is beköthető. A kötési erőt a benne lévő rugó állítja be, gyors munkát eredményezve. Hőingadozásra nem érzékeny, mivel egyedileg, rugósan fog minden vezetéket, és nincs szükség szigetelőszalagra.
A sorkapcsos kötésnél (népszerű nevén: csoki) ügyelni kell arra, hogy a meghúzó erő ne legyen túl nagy, ugyanis deformálhatja, gyengítheti a vezetéket, és ez nem megfelelő kötést eredményez. A rendszeres kötés-utánhúzás fontos, hiszen az állandó hőtágulás miatt a csavaros kötések meggyengülhetnek.