Alakra hasonló a gyalugéphez, de annál kevesebb anyagot
választ le a munkadarabról, és a megmunkált felület a használt csiszolóanyagtól
függő finomságú lesz. A hatékonysága természetesen attól is függ, hogy mekkora
teljesítményű gépet, milyen csiszolóanyagot, milyen fordulattal használunk.
Mivel a szalagcsiszolók kimondottan egy célra: síkcsiszolásra kialakított
gépek, sokan úgy vélik, hogy csak nagyobb volumenű munkáknál "fizetődik ki" a
beszerzésük. Ám mint minden általánosítás, úgy ez is csak részben igaz, különösen
akkor, ha a gépet nem kreatívan használják. Igaz hogy csak csiszolni tud,
de azt nagyon. Most e hasznos gép jellemzőinek bemutatásával igyekszünk megkönnyíteni
a kiválasztásukat és sokoldalúbb használatához is adunk néhány tippet.
Elöljáróban
megemlítjük, hogy bár a szalagcsiszolók többnyire kézi szerszámként ismeretesek,
léteznek stabil gépek is, amelyeket főként a bútorasztalos üzemekben használnak,
és nagy méretű munkadarabok síkba csiszolására alkalmasak. Ezek mellett a
kisebb és speciálisan finom munkákhoz használható, asztalra erősített ún.
stabil szalagcsiszolók sem ritkák. A kézi gépek között is van számos típus,
amely ipari célokra készült, pl. a csőpalást-, varrat-, valamint a réscsiszolók,
amelyek ugyancsak végtelenített csiszolószalagokkal végzik a dolgukat. Ezeket
az egy célfeladat elvégzésére kialakított gépeket szinte csak az iparosok
használják. A szalagcsiszolók családja ennél fogva sokkal "népesebb",
mint azt sokan gondolják, ám a leggyakrabban használtak mégis a kézi szalagcsiszolók.
Az általános használatra készülő kézi szalagcsiszolók között is nagy a különbség.
Amit az iparosok használnak, azok a gépek strapabíróak, robosztus felépítésűek,
tartósak és akár évekig is intenzíven használhatók. A barkács felhasználásra
szánt szalagcsiszolóknál túlzottak az ilyen magas követelmények, ezeknél inkább
a forma, a praktikus tartozékok, a korszerű mechanikai és elektronikai megoldások
a jellemzők.
Az általános használatra készült gépeknél a felvett teljesítménye talán a legjellemzőbb
adat, mivel a motor leadott teljesítményét csak az igényesebb, főként ipari
gépeknél szokás megadni. Ez alapján következtethetünk arra, hogy a csiszológép
valójában milyen erős. A motor fordulatszámát minden gépnél lassító áttétellel
csökkentik, ami növeli a hajtott henger és általa a csiszolószalag forgatónyomatékát,
azaz terhelhetőségét. A leggyakoribb felvett teljesítmény 600-700 W, az iparos
gépeknél azonban nem ritka az 1100 W-os teljesítmény sem, aminek nagyjából
a 60 %-ából lesz hasznos, a szalagot hajtó erő.
A másik lényeges adat a szalag percenkénti sebessége, természetesen üresjáratban.
Ez a kisebb teljesítményű gépeken 250 m/p, a nagyobbaknál viszont 300-450 m/p
között változhat. A korszerűbb típusoknál nem ritka a szalagsebesség fokozatmentes
megválasztása, ami többnyire 100 m/p sebesség tartományon belül érvényes. Egy
gyártó akár több típust is készít, amelyeknek a teljesítménye azonos, de a
szalagsebessége elektronikusan, fokozatmentesen változhat, mégpedig rendszerint
az alaptípus maximális szalagsebességét lehet csökkenteni. Ezt azonban csak
akkor lehet kihasználni, ha a faanyagon kívül pl. műanyagok csiszolására is
szeretnénk használni a gépet, amelyeknél az alacsonyabb szalagsebesség a csiszoláskor
keletkező hő miatt ideálisabb.
A csiszolási szélesség a legtöbb szalagcsiszolón közel azonos, azaz 75-76 mm,
az ipari gépeknél azonban a 100-110 mm-es szalagszélesség sem ritka. Fontos
a csiszoló felület nagysága is. Ezt a gép sík talprészének a hossza szabja
meg, és általános használatú gépeken többnyire 130, 165 mm, az ipari felhasználók
számára készült profi gépeken elérheti a 300 mm-t is.
Mivel a szalagcsiszolók ún. nagy lehordású gépek, a lemunkált anyag - ami ebben
az esetben különféle finomságú por - azonnali elszívása alapkövetelmény. Ez
gyártmányonként különböző szerkezeti megoldásokkal, de a meghajtómotor légáramának
a felhasználásával történik. A lecsiszolt por elszívása intenzív és általában
a porzsákban gyűlik össze, amelynek anyaga egyben szűrőként is működik. Nagyon
fontos funkció.
Az újabb generációs gépeken már filteres szűrőt alkalmaznak, amely hatékonyabb
a vászonzsákos szűrőknél. Ha a porelszívás nem elég hatékony, akkor por hamar
berakódik a szalag csiszolószemcséi közé és idő előtti cseréhez vezet. Az új
generációs gépek némelyikén szalagtisztító is van, amely időszakos működtetésével
el távolítja a szemcsék közé tapadt anyagok nagy részét, így a szalag hosszabb
ideig használható. A porgyűjtőt mindig gyakran ki kell üríteni, tisztítani,
különben az elszívás egyre gyengébb lesz, amire az egyre jobban porosodó munkafelületből
lehet következtetni.
A gépeken könnyű a csiszolószalag cseréje. Ez általában egy kar kifordításával
hátrahúzott görgő teszi lehetővé. A szalag egyenes futása az egyszerűbb gépeken
a szabadonfutó görgő tengelyirányú elmozdításával állítható be, míg a korszerűbb
szalagcsiszolókon ezt már automatikus önszabályozó végzi el. Az egyenletesen
sík felületet az igényesebb kialakítású gépeknél úgynevezett csiszolókerettel
biztosítják, amely nagyobb felületen fekszik fel a megmunkált felületre, és
jelentősen csökkenti a helytelen kezelésből adódó becsiszolódásokat.
A különféle gyártmányú gépek ergonómiája elég eltérő. Mivel a szalagcsiszolóknak
2,7- 5 kg közötti az önsúlyuk, és munkaközben irányításuk mellett még némi
leszorító erőt is igényelnek, nem mindegy, hogy milyen a fogásuk. Ez nagyon
is befolyásolja, hogy mennyire kényelmes velük a munka.
Egyes típusok helyhez kötött használatra is alkalmasak, amit különféle felfogó-
vagy rögzítő elemek felszerelése tesz lehetővé. Az ilyen gépek általában "egyenes
hátúak", ami megkönnyíti az asztalra erősítésüket. Vízszintesen, vagy
akár függőlegesen felállítva, asztali gépként is használhatjuk az ilyen szalagcsiszolókat,
ami kisebb munkáknál az alkatrészek felületi finomítását, alakítását is lehetővé
teszi. Az ilyen plusz szolgáltatást biztosító tartozékokra ezért érdemes nagyobb
figyelmet fordítani.
A szalagcsiszolók ún. kétkezes gépek, ezért a markolatok elhelyezését minden
gyártó igyekszik a legideálisabban megformálni. Nem ritka, hogy az első markolatot
a munkavégző számára legelőnyösebb szögbe lehet állítani, és ezeket lágy burkolattal
is ellátják. A kapcsológombot a folyamatos munkához reteszelni lehet. A konstans
elektronikával működő szalagcsiszolók lassú felfutásúak, az előválasztott szalagsebességet
pedig a terheléstől függetlenül megtartják. Ezek azonban az egyszerűbb gépekre
nem, az ismert márkáknál is csak a csúcs gépekre jellemzőek.
Általános használatra olyan gépet célszerű választani, amelyikkel nemcsak nagyobb
volumenű, hanem kisebb felületek csiszolási munkáit is el tudjuk végezni, s
ezzel kihasználhatóbbakká tehetők.
Nagy felületek síkba csiszolásában verhetetlen
Szalagcsiszolók
Viszonylag kis alapfelületeket géppel könnyű síkban lecsiszolni. E célra a különféle kis talpú csiszológépek a legalkalmasabbak. Ám ha pl.1 m2-nyi felületről kell viszonylag jelentős vastagságú anyagot lemunkálni, és a felületnek ráadásul még síknak is kell lennie, akkor az ilyen munkákhoz a szalagcsiszológép a legmegfelelőbb szerszám.
További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!
A cikk eredeti változata az alábbi címen olvasható az Ezermesteren:
https://ezermester.hu/cikk-629/Szalagcsiszolok