Szalagcsiszolók

Alakra hasonló a gyalugéphez, de annál kevesebb anyagot választ le a munkadarabról, és a megmunkált felület a használt csiszolóanyagtól függő finomságú lesz. A hatékonysága természetesen attól is függ, hogy mekkora teljesítményű gépet, milyen csiszolóanyagot, milyen fordulattal használunk. Mivel a szalagcsiszolók kimondottan egy célra: síkcsiszolásra kialakított gépek, sokan úgy vélik, hogy csak nagyobb volumenű munkáknál "fizetődik ki" a beszerzésük. Ám mint minden általánosítás, úgy ez is csak részben igaz, különösen akkor, ha a gépet nem kreatívan használják. Igaz hogy csak csiszolni tud, de azt nagyon. Most e hasznos gép jellemzőinek bemutatásával igyekszünk megkönnyíteni a kiválasztásukat és sokoldalúbb használatához is adunk néhány tippet.
Elöljáróban megemlítjük, hogy bár a szalagcsiszolók többnyire kézi szerszámként ismeretesek, léteznek stabil gépek is, amelyeket főként a bútorasztalos üzemekben használnak, és nagy méretű munkadarabok síkba csiszolására alkalmasak. Ezek mellett a kisebb és speciálisan finom munkákhoz használható, asztalra erősített ún. stabil szalagcsiszolók sem ritkák. A kézi gépek között is van számos típus, amely ipari célokra készült, pl. a csőpalást-, varrat-, valamint a réscsiszolók, amelyek ugyancsak végtelenített csiszolószalagokkal végzik a dolgukat. Ezeket az egy célfeladat elvégzésére kialakított gépeket szinte csak az iparosok használják. A szalagcsiszolók családja ennél fogva sokkal "népesebb", mint azt sokan gondolják, ám a leggyakrabban használtak mégis a kézi szalagcsiszolók.
Az általános használatra készülő kézi szalagcsiszolók között is nagy a különbség. Amit az iparosok használnak, azok a gépek strapabíróak, robosztus felépítésűek, tartósak és akár évekig is intenzíven használhatók. A barkács felhasználásra szánt szalagcsiszolóknál túlzottak az ilyen magas követelmények, ezeknél inkább a forma, a praktikus tartozékok, a korszerű mechanikai és elektronikai megoldások a jellemzők.
Az általános használatra készült gépeknél a felvett teljesítménye talán a legjellemzőbb adat, mivel a motor leadott teljesítményét csak az igényesebb, főként ipari gépeknél szokás megadni. Ez alapján következtethetünk arra, hogy a csiszológép valójában milyen erős. A motor fordulatszámát minden gépnél lassító áttétellel csökkentik, ami növeli a hajtott henger és általa a csiszolószalag forgatónyomatékát, azaz terhelhetőségét. A leggyakoribb felvett teljesítmény 600-700 W, az iparos gépeknél azonban nem ritka az 1100 W-os teljesítmény sem, aminek nagyjából a 60 %-ából lesz hasznos, a szalagot hajtó erő.
A másik lényeges adat a szalag percenkénti sebessége, természetesen üresjáratban. Ez a kisebb teljesítményű gépeken 250 m/p, a nagyobbaknál viszont 300-450 m/p között változhat. A korszerűbb típusoknál nem ritka a szalagsebesség fokozatmentes megválasztása, ami többnyire 100 m/p sebesség tartományon belül érvényes. Egy gyártó akár több típust is készít, amelyeknek a teljesítménye azonos, de a szalagsebessége elektronikusan, fokozatmentesen változhat, mégpedig rendszerint az alaptípus maximális szalagsebességét lehet csökkenteni. Ezt azonban csak akkor lehet kihasználni, ha a faanyagon kívül pl. műanyagok csiszolására is szeretnénk használni a gépet, amelyeknél az alacsonyabb szalagsebesség a csiszoláskor keletkező hő miatt ideálisabb.
A csiszolási szélesség a legtöbb szalagcsiszolón közel azonos, azaz 75-76 mm, az ipari gépeknél azonban a 100-110 mm-es szalagszélesség sem ritka. Fontos a csiszoló felület nagysága is. Ezt a gép sík talprészének a hossza szabja meg, és általános használatú gépeken többnyire 130, 165 mm, az ipari felhasználók számára készült profi gépeken elérheti a 300 mm-t is.
Mivel a szalagcsiszolók ún. nagy lehordású gépek, a lemunkált anyag - ami ebben az esetben különféle finomságú por - azonnali elszívása alapkövetelmény. Ez gyártmányonként különböző szerkezeti megoldásokkal, de a meghajtómotor légáramának a felhasználásával történik. A lecsiszolt por elszívása intenzív és általában a porzsákban gyűlik össze, amelynek anyaga egyben szűrőként is működik. Nagyon fontos funkció.
Az újabb generációs gépeken már filteres szűrőt alkalmaznak, amely hatékonyabb a vászonzsákos szűrőknél. Ha a porelszívás nem elég hatékony, akkor por hamar berakódik a szalag csiszolószemcséi közé és idő előtti cseréhez vezet. Az új generációs gépek némelyikén szalagtisztító is van, amely időszakos működtetésével el távolítja a szemcsék közé tapadt anyagok nagy részét, így a szalag hosszabb ideig használható. A porgyűjtőt mindig gyakran ki kell üríteni, tisztítani, különben az elszívás egyre gyengébb lesz, amire az egyre jobban porosodó munkafelületből lehet következtetni.
A gépeken könnyű a csiszolószalag cseréje. Ez általában egy kar kifordításával hátrahúzott görgő teszi lehetővé. A szalag egyenes futása az egyszerűbb gépeken a szabadonfutó görgő tengelyirányú elmozdításával állítható be, míg a korszerűbb szalagcsiszolókon ezt már automatikus önszabályozó végzi el. Az egyenletesen sík felületet az igényesebb kialakítású gépeknél úgynevezett csiszolókerettel biztosítják, amely nagyobb felületen fekszik fel a megmunkált felületre, és jelentősen csökkenti a helytelen kezelésből adódó becsiszolódásokat.
A különféle gyártmányú gépek ergonómiája elég eltérő. Mivel a szalagcsiszolóknak 2,7- 5 kg közötti az önsúlyuk, és munkaközben irányításuk mellett még némi leszorító erőt is igényelnek, nem mindegy, hogy milyen a fogásuk. Ez nagyon is befolyásolja, hogy mennyire kényelmes velük a munka.
Egyes típusok helyhez kötött használatra is alkalmasak, amit különféle felfogó- vagy rögzítő elemek felszerelése tesz lehetővé. Az ilyen gépek általában "egyenes hátúak", ami megkönnyíti az asztalra erősítésüket. Vízszintesen, vagy akár függőlegesen felállítva, asztali gépként is használhatjuk az ilyen szalagcsiszolókat, ami kisebb munkáknál az alkatrészek felületi finomítását, alakítását is lehetővé teszi. Az ilyen plusz szolgáltatást biztosító tartozékokra ezért érdemes nagyobb figyelmet fordítani.
A szalagcsiszolók ún. kétkezes gépek, ezért a markolatok elhelyezését minden gyártó igyekszik a legideálisabban megformálni. Nem ritka, hogy az első markolatot a munkavégző számára legelőnyösebb szögbe lehet állítani, és ezeket lágy burkolattal is ellátják. A kapcsológombot a folyamatos munkához reteszelni lehet. A konstans elektronikával működő szalagcsiszolók lassú felfutásúak, az előválasztott szalagsebességet pedig a terheléstől függetlenül megtartják. Ezek azonban az egyszerűbb gépekre nem, az ismert márkáknál is csak a csúcs gépekre jellemzőek.
Általános használatra olyan gépet célszerű választani, amelyikkel nemcsak nagyobb volumenű, hanem kisebb felületek csiszolási munkáit is el tudjuk végezni, s ezzel kihasználhatóbbakká tehetők.