A tűzrakás helyes módja

Ezek a nem kívánt káros hatások a következő néhány szabály betartásával könnyedén elkerülhetők. A legfontosabb, a megfelelően száraz (20% alatti nedvességtartalmú, kezeletlen hasábfa, lehetőleg magas fűtőértékű keményfából. Legalkalmasabb erre a tölgy, különösen a csertölgy, bükk, akác, gyertyán fája. A fákat a tűztérnek megfelelő méretű hasábokra darabolva, keresztben/hosszában elforgatva helyezzük el. Alulra a vastagabb hasábokat tegyük, majd rá a vékonyabb gyújtósokat.

Mindig ügyelni kell arra, hogy a hasábok között néhány cm távolság maradjon. Az égéshez szükséges megfelelő levegőellátás szempontjából nagyon fontos, hogy ne zsúfoljuk tele a tűztere, valamint a tüzelőberendezés építőjétől kapott utasítás szerinti mennyiségnél ne tegyünk többet a tűztérbe.

A következő lépés, a „begyújtó egység” összekészítése. Ez 4 db, kb. 3x3 cm átmérőjű, kb. 20 cm hosszú fenyőfa-hasábból és kereskedelmi forgalomban kapható gyújtósból (viasszal átitatott fagyapot) áll. Ezt a 4 db fenyőfa-hasábot és a gyújtóst kell a képen látható módon, a tűztérben lévő farakás tetejére tenni. Gyújtsuk meg. A tűz elkezd terjedni felülről lefelé, füstmentesen.

Ennek a begyújtási technikának két fontos előnye van

1. A kezdeti láng nem kell, hogy áthatoljon a fölötte lévő teljes rakaton, így miközben szárítja a fát, nem hűl le túl nagy mértékben, ezért tökéletesebb az égés.

2. A hősugárzás hatására a tűz terjedése fentről lefelé történik, így a bekészített fa fokozatosan bomlik el, ezzel elkerülhető az egyszerre túl nagy mennyiségű fagáz keletkezése, ami hirtelen nagyon nagy mennyiségű égéslevegőt igényelne (akár fél óra alatt közel 100 m3).

A farakást, azért nem szabad alulról meggyújtani, mert az induló láng az összes berakott hasábfán végigfut, és közben nem tud felmelegedni, így sokkal később éri el a környezetkímélő, jó hatásfokú égéshez szükséges, magas hőmérsékletet. Ezen kívül a lassabb indulás után majdnem egyszerre bomlik az összes hasábfa, és a keletkező nagyon nagy mennyiségű fagáz nem kap elegendő égéslevegőt.

Egyéb fontos szabályok

– Különösen fontos, hogy ne kerüljön az égéstérbe színes, fényes reklám újság, mert elégetésekor a bennük található, mérgező vegyületek a levegőbe és a hamuba kerülnek, szennyezik a környezetet, közvetlenül károsítják saját és családunk egészségét. Ráadásul a tüzelőberendezést is károsítják, a garanciát pedig a nem rendeltetésszerű használat miatt elveszítjük.

– Begyújtás előtt a manuálisan szabályozható berendezéseknél a megfelelő mennyiségű égéslevegő biztosításához nyissuk ki a kályhaajtót, kandalló esetében pedig a huzatszabályzót teljesen; utána gyújtsuk csak meg a tűzet. A tűz elkezd terjedni felülről lefelé, környezetünket és egészségünket kímélve, füstmentesen.

– A megfelelő levegőztetéshez szembetűnő segítséget nyújt az alapszabály: amíg a tűznek látható lángja van, a tökéletes égéshez a lehető legtöbb levegőt kell adni.

– Kandallónál, ha nagy a hőigény és szükséges még rakni a tűzre, a parázs izzásának végével az égéslevegő adagolásának lezárása helyett, újból rárakható néhány hasáb tűzifa. Ilyenkor mindig egy darab fahasábot vagy egy darab fabrikettet tegyünk az erős parázsba, de ne a tűzbe. A fabrikettet kizárólag az utánrakásra használjunk, begyújtásnál ne.

– A tégla-, vakolt- vagy cserépkályha égésideje – a tűzifa mennyiségétől függetlenül, a mennyiséggel arányosan növelt tűztérméret és égéslevegő bevezetéssel – 70-90 perc. Legközelebb 12-24-36 óra múlva kell  begyújtani. Ezekbe a kályhákba az egyszerre betett egész napi mennyiségű tűzifa égéséhez óránként több mint 100 m3 égéslevegőt kell biztosítanunk a nyitott  kályhaajtón vagy külön légcsatornán keresztül.

– A nagy tömegű cserépkályhák esetében, ha a félig leégett tűzifára újabb hasábokat tennénk, akkor a friss tüzelőanyag leégése közben az addigi égésből elraktározott hőmennyiség jelentős része távozna a kéményen keresztül. Így több tűzifát kellene elégetnünk.

– Az izzó parazsat tartalmazó tűztérbe tilos nagy mennyiségű tűzifát betenni, mert a hirtelen nagy mennyiségű fagáz képződéséhez nem juthat elegendő égéslevegő, és ezzel elégtelen égést, illetve még robbanásveszélyt is okozhatunk.

– Gravitációs, tehát a kéményhuzat által működő fatüzelés esetén a szállópor csökkentése miatt a tűztér alján ne alkalmazzunk rostélyt és hamuajtót sem.

– A vegyes tüzelésű kazán nem hulladékégető berendezés, mert a különböző hulladékok égetése mérgező saját magunkra és környezetünkre is.

– Kényszeráramlásos, tehát ventilátor segítségével működő berendezésnél, mint például a faelgázosító kazánnál a kényszeráramlás biztosítja az égés lefelé történő terjedését, ahol a fagázok az alsó rostélyon keresztül jutnak az égetőtérbe, ahol nagyon jó hatásfokkal és környezetkímélő módon égnek el.

A fenti egyszerű szabályokat betartva a tüzelésünk – amellett, hogy nem szennyezi a közvetlen környezetünk levegőjét – sokkal hatékonyabbá is válik, és nem utolsó sorban költségtakarékosabb is, mert adott mennyiségű fából így több hőt nyerhetünk.

Mit ne égessünk?

Egészségünk és környezetünk védelme érdekében a következő anyagok elégetése tilos a háztartási berendezésekben. A hulladékok elégetésére a háztartási tüzelőberendezések alkalmatlanok. A nem megfelelő körülmények között az égetés során keletkező szennyezőanyagok közvetlenül, és hosszabb távon közvetve komolyan veszélyeztetik az emberi egészséget. Ezért Magyarországon a hulladékok nyílt téri vagy háztartási tüzelőberendezésben történő égetése több mint 15 éve jogszabályilag tilos.

Az anyagok elégetésekor a bennük található, vagy kezelés következtében felhordott, különböző mérgező vegyületek a levegőbe és a hamuba kerülnek, ezáltal szennyezve a környezetet, közvetlenül károsítva az egészségünket. Ezen túl, a nem rendeltetésszerű használat miatt a készülék garanciáját is elveszíthetjük. Ha a tüzelőberendezés működése nem megfelelő, a tökéletlen égés során felszabaduló gázok egy része nem távozik a kéményen keresztül, így a szobában lévők egészségét, különösen a gyermekekét és időskorúakét közvetlenül károsítja.

A kezeletlen fa és a papír kivételével tilos minden hulladék elégetése, beleértve például az alábbiakat is:

1. az úgynevezett „kezelt” fa, tehát festett, lakkozott (pl. régi ablakkeret, ajtók, raklapok stb.),

2. rétegelt lemez, bútorlap,

3. építési fahulladék,

4. színes, „fényes” papírhulladék,

5. petpalack, műanyag hulladék,

6. autógumi, használt ruha, rongy,

7. fáradt olaj, üzemanyag.