A családi- vagy hétvégi házak teraszain jó időben kellemes a pihenés, ám tikkasztó napokon az oda tűző napsugarak akár elviselhetetlenné is tehetik a máskor oly kellemes helyet. A perzselő napsugarak ellen magától értetődően mindenki igyekszik valamiféle árnyékolással védekezni. Akinek nem telik csuklókaros korszerű napellenzőre, az leírásunk segítségével saját kezűleg is készíthet szerényebb adottságú árnyékolót, amely még a szabályozásra is módot ad. Árnyat adó vásznait ugyanis manuálisan a mindenkor legideálisabb helyzetbe állítva igazodhatunk pillanatnyi fényigényünkhöz. Továbbá arra is lehetőséget ad, hogy a vásznakat tartó favázra átlátszó, üreges műanyag lemezt szerelve még a csendes eső ellen is védje a teraszon ülőket.Pergolaszerű tartóváz
Az magától értetődő, hogy az árnyat adó vásznak számára egy masszív tartókeretre lesz szükségünk. Az állványzat magassága 2 m-nél alacsonyabb ne legyen. Az épület oldalfalán azonban ezt a magasságot akár 3 m-re is növelhetjük, de arra ügyeljünk, hogy a váz hátsó felfogó hevederét a falára tudjuk majd felcsavarozni. 
A két tartóoszlop100x100 mm-es felületkezelt fenyőgerenda legyen, amelyeknek felső végébe készítsünk beeresztett fészket a tartókeret 50x150 mm-es pallóanyagból leszabott és felületkezelt homlokhevedere számára. A tartókeret két hevedere közé egymástól az árnyékvető anyag szélességénél kb. 30 mm-rel távolabb, egymásba eresztetten csavarozzuk fel az ugyancsak 50x150 mm-es szarufákat, mégpedig 8x150 mm-es facsavarokkal.
A két oszlop helyét tűzzük ki, majd az oszlopokat tartó vasalatokat betonozzuk a talajba, vagy a terasz padlójába. Az oszlopokat lazán csavarozzuk a már szilárdan rögzült talpakra, majd következhet az árnyékvető tartókeretének a helyére emelése és rögzítése.
E művelethez hajtsunk a házfalba megfelelő magasságba két nagyobb facsavart, s ezek szárára támasszuk fel ideiglenesen a vázkeret hátsó hevederét. Az oszlopok most kissé kifelé dőljenek, hogy a vázat felemelve mind a kettővel rögvest alá tudjuk majd támasztani az első hevedert. A méretes keret nem könnyű, ezért a keret felemeléséhez, beállításához ajánlatos segítőtársról gondoskodni, aki a két oszlopot a megemelt keret alá illeszti, és a csavaros kötésekhez az oszlopok valamelyikével képes a keretet ideiglenesen a falhoz szorítani. A faváz helyére rögzítéséhez előbb a hátsó hevederét több facsavarral fogassuk erősen a ház falához, majd a két 
támoszlop tetejére illesztett vázat hosszú, M8-10x130-as anyáscsavarokkal szorítsuk a keret hevederére. A két oszlop helyzetét az alsó csavarok meghúzásával rögzítsük véglegesen, s ezután már foglakozhatunk a vásznak felfüggesztésével.
A vásznak előkészítése
Árnyékoló anyagként erős, UV-álló vásznat, vagy polipropilén anyagot válasszunk. A napfényálló anyagok szélessége általában120 cm, s az árnyékolástechnikai cégek alkatrészeket árusító üzleteiben lehet beszerezni. A textília hosszának meghatározásakor számoljunk a függesztőlécek közötti belógásokkal, a rudak behúzásához szükséges visszahajtások összesített anyaghosszával és a szegőszélekkel is. A függesztőrudak helyét jelöljük fel az anyagra, a 10-15 mm átmérőjű keményfa rudak, vagy alumínium csövek átmérőjéhez igazodóan visszahajtva varrjuk le, majd a vásznak egyik végére is varrjunk bő szegőszélt. A vászon másik végén célszerű legalább a függesztőlécek közötti távolság felével azonos lenyúló széleket kialakítani, amelyek növelhetik a textília árnyékoló hatását. A függesztőrudakat 10-15 mm átmérőjű farudakból, vagy 15 mm-es alumínium 
csövekből szabjuk le. Hosszuk 120 mm legyen, s végeikbe erősítsünk 5 mm-es nyílásméretű szemescsavarokat, majd a rudakat húzzuk a vásznak korcaiba.
Az árnyékolók vázra erősítése
A vászon árnyékolók rúdjait a fakeretre feszített 3-4 mm-es drótkötelek tartják, s a mozgatásukat is ezek teszik lehetővé. A drótköteleket szemes csavarok segítségével és egy-egy nyitott huzalfeszítő csavarral feszesre húzva szereljük fel. Előbb a hátsó szemes csavarokat hajtsuk a keretbe, majd a drótkötél párok végét rögzítsük rájuk. A köteleket fűzzük át a vászontartó rudak szemes csavarjain, és hajtsuk be a keret elejéről még hiányzó szemes csavarokat is. A drótkötelek végét ezeken áthúzva, nyitott huzalfeszítőkre erősítve ezekkel már feszesre húzhatjuk a drótköteleket. A vásznakat húzzuk teljesen hátra, s föléjük a tartókeretre műanyag lemezből csavarozzunk keskeny esővédő tetőt. Ha viszont a tartókeretet felülről átlátszó, üreges PVC-lemezzel fedjük le, ez nemcsak az árnyékvető vásznakat, a teraszt is megvédi az esőtől. Ezt később, utólag is felszerelhetjük, de mindenképpen gondoskodjunk a fedőlemezek összeillesztésének szigeteléséről.
A sávos árnyékoló vásznakat egy hosszú, villásvégű rúddal könnyen mozgathatjuk, így árnyékoló hatásukat is pillanatnyi igényeinkhez igazodva állíthatjuk be.
Mekkora legyen?
Ez függ attól, hogy milyen tájolású a terasz, merről, s milyen szögben érik a napsugarak. Ha rosszul mérjük fel a kihúzott vásznak árnyékának a Nap járásával változó helyét, ezzel jelentősen lecsökkenhet a hasznossága. Lényeges tehát, hogy a tervezés előtt egy hosszú műanyag fólia kihúzásával, a nap különböző időszakában igyekezzünk ideálisan behatárolni annak a teraszra vetülő árnyékát. Ennek alapján már viszonylag könnyű eldönteni, hogy mekkora felület vet ideális árnyékot a teraszra. Arra is ügyeljünk, hogy a vászon legalacsonyabb helyen is legalább 2 m magas legyen, hogy ne zavarjon bennünket járkálás közben.
Könnyen megeshet, hogy a jó árnyékoló hatás miatt a vásznaknak a teraszon túl kell nyúlnia, vagy esetlegesen bizonyos napszakokban oldalról függőlegesen aláfüggő kiegészítő árnyékvető vászonra is szükségünk lehet. Ha pedig esővédő tetőburkolattal is ki szeretnénk egészíteni a vásznakat tartó vázat, akkor legalább 8 fokos lejtéssel számoljunk, tehát az oszlopoktól a ház homlokzata felé haladva határozzuk meg a faváz hátsó hevederlécének ideális magasságát. A szélességét pedig az árnyékoló vásznak 120 cm-es szélességét alapul véve döntsük el. A vásznakat több egymás melletti sávban, közbenső szarufák közé drótkötélre függesztve képzeljük el.