Mini hangszóró a falban
A legelső jelenség oka legtöbbször egy panel-technológiai hiba, vagy inkább tökéletlenség. Amikor a panel blokkban elhelyezik a villanyhálózat csatornáit és a kapcsolók, konnektorok süllyesztékét, akkor ez utóbbiakat sok helyen teljesen átmenőre készítik. Gyakorlatilag egy-7-8 cm-es lyukat tesznek a falba két lakás közé. Ha kivennénk a konnektort, akkor átlátnánk a szomszédba, legfeljebb azért nem, mert szembe is van egy konnektor. Az átlátást ugyan ezek megakadályozzák, de a hangokkal szemben úgy működnek, mint kicsi mikrofon és hangszóró pár.
Ha ezt az áthallási jelenséget rendszeresen tapasztaljuk, akkor keressük meg azt a kapcsolót vagy konnektort, amely mögött az átmenő falfurat van. Nem is kell levenni a szerelvényeket ehhez, elegendő, hogy amikor a szomszéd tévézik, akkor rátesszük a fülünket a konnektorokra egyesével. Egyből megtaláljuk azt, amelyiken átjön a hang. A gyanús aljzatot szereljük le (a biztosíték lekapcsolása után), kikötni nem is szükséges, és ha megtaláljuk mögötte a tátongó üreget, akkor azt minél nagyobb mélységben tömjük ki szivaccsal, vagy nyomjunk bele PUR habot.
Hangterjedés a csöveken keresztül
Az épületgépészek és építésztervezők még soha annyi erőfeszítést nem tettek a zaj csillapítására, mint napjainkban. Speciális falszerkezetek, ajtók, ablakok hivatottak megakadályozni a zaj bejutását a lakásokba. De a zajvédelemnek nem csak pozitív oldala van: nyugodt környezetben az is hallhatóvá válik, ami korábban nem volt érzékelhető, például a víz áramlásának zaja hirtelen zavaró tényezővé vált.
A csöveken keresztül nem annyira emberi hangok, hanem inkább zajok érkeznek. Korábban az ún. léghangra irányult a nagyobb figyelem. Ennek megszüntetésére nagyon nehéz és vastag csöveket alkalmaztak. A korszerűbb épületszigetelés azonban nyilvánvalóvá tette, hogy figyelembe kell venni egy további zajösszetevőt is, a testhangot.
Testhangnál a hangterjedés először egy szilárd tárgyon keresztül történik. A tárgyban rezgések keletkeznek, amelyek léghangként terjednek tovább. A szennyvízelvezető rendszerekben pl. mind a léghang, mind a testhang zajforrást jelent. A lefolyócső fala a benne lévő áramlás (testhang) és az áramlási zajok (léghang) miatt rezgésbe jön. A csőmegfogás ezeket a rezgéseket továbbítja a szerelőfalba, amin keresztül a zaj továbbterjed. Szennyvízelvezető rendszereknél tehát a zaj mindkét komponensét figyelembe kell venni. A nehéz öntvényből készült csövekben a testhang erősebben terjed. Ezeknél a teljes terhelés a lefolyócsövek rögzítését terheli, amely potenciális átviteli helyet jelent a testhangok számára.
Hanghíd-mentes csőkötések
A csővezetékek hanghíd-mentes szerelése a gépészet alfája és omegája. A csőbilincsek és a csővezetékek fémes csatlakozásának elkerülésére a csavarozható csőbilincseket hangszigeteléssel kell ellátni. A csővezeték rendszer egészének tervezésekor figyelembe veszik mind a lég-, mind a testhangokat. Funkcionális rétegek használata csökkenti a léghangokat, a rendkívül jó hangcsillapítású, külön támasztó- és rögzítőbilincsből álló csőrögzítés minimalizálja a testhangok terjedését. A szigetelőbetét több párhuzamos, egymással összekötött gumizsinórból áll, amelyek a cső és a csőbilincs között távtartóként szolgálnak. A zsinórok száma a csőbilincs szélességéhez igazodik. Amikor víz folyik keresztül a vezetéken, abban rezgés keletkezik, és ez a rezgés a csőbilincsen keresztül átadódik a falba. Egy korszerű betéttel szigetelt csőbilincs esetében a folyadékhangként érzékelt testhang nagy részét a szigetelő betét „elnyeli”, mivel annak hangvezető képessége alacsonyabb, mint a csővezeték anyagáé. A hang „lefékeződik”, a szigetelő betétet elhagyva további energiát veszít, ezáltal pedig csökken a hangerő is. A csőrögzítésre átvitt hang így már csak elenyésző.
A léghangok csökkentésében nagy szerepet játszik a cső anyagának tömege is. A piacon hangszigetelt lefolyócsőként forgalomba kerülő csövek különbözőek. Vannak egy-, két- és háromrétegű csövek, melyek zajcsillapításban résztvevő, ásvány erősítésű rétegének sűrűsége 1-1,9 g/cm3 között változik. Egyes gyártók csövének a sűrűsége ennél alacsonyabb. Egy átlagos, nem hangszigetelt PP cső sűrűsége 0,95 g/cm3. Ez a különbség természetesen csillapítóhatásban is jelentkezik. A csövek speciális alapanyaga, a zajelnyelő töltőanyagok és a megnövelt súly biztosítják a léghang csökkentését.
Fontos az is, hogy ne csak a cső, az idomok is tartalmazzanak töltőanyagot, és a hangcsillapított lefolyócső rendszerek idomai speciális kialakítást kapjanak. Például az ívek falvastagságának megnövelése az irányváltás helyén a zajcsökkentés további növeléséhez vezet. De a rendszer kialakításával is tehetünk a zajvédelem érdekében. Az ejtő-vezetékek alján kialakuló zajhatás nem csak a speciális idomokkal csökkenthető, hanem megfelelő tervezéssel is jó eredmény érhető el. Például érdemes lehet könyök helyett két 45°-os idomot alkalmazni, és az idomok közé egy 25 cm-es egyenes, nyugalmi szakaszt beiktatni.
Hatékony zajcsillapítás csak a léghangok és a testhangok együttes csillapításával érhető el. A cső zajvezető-képessége nemcsak a súlyától, hanem alapanyagának belső elnyelő-képességétől is függ. Azaz a vastagabb csövek nem feltétlenül biztosítanak magasabb zajvédelmet. Problémát jelenthet az is, ha a szigetelő gumibetétek a túl nagy súly következtében összenyomódnak, és így csökken a hangszigetelő hatás. Optimális zajvédelmet csak egy súly szempontból kiegyensúlyozott és optimális rögzítés-technikával szerelt rendszer nyújthat.
A konnektoron
keresztül össze van nyitva két lakás
A háromrétegű cső
elnyeli a zajokat
A rugalmas
csőbilincs megakadályozza a testhang terjedését
A speciális
rögzítőbilincsek hatékonyan csökkentik a testhangot
Rugalmas
csőbilincsek a strangban
Szabadalmaztatott
hangcsillapító kötéstechnika