A tárolóbútorok története

Jelentős bútor volt viszont a láda, amelynek többféle változatát ismerjük. Felépítésük a szarkofágokhéhoz hasonló. Tetejük íves és félretolható vagy timpanonos, de minden esetben gazdag sík díszítést kaptak. Minden háztartásban használták a művészi finomságú fonott pálmarost kosarakat is.
Sem a görögök, sem a rómaiak nem fejlesztették túlságosan a ládák típusait, hiszen nem kellett sok ruhadarabot tárolniuk. A görögöknél ezek pallókból készült szerkezetek voltak. Készítettek viszont sokféle apró kazettát és szekrénykét a női apróságok számára, amelyek díszítése kifinomultabb volt és anyaghasználatukra is a gazdagság volt a jellemző.
A római bútorok a Nagy Sándor-korabeli görög bútorokkal rokoníthatók. Ők is használták a kredenc-szerű edénytároló asztalokat, míves kosárbútorokat. Szekrények csak mint az üzletberendezések részei voltak jelen. Ládáik közül a legérdekesebb az, amely a házak előcsarnokában állt elmozdíthatatlanul, kívül fémmel borítva, megerősítve, és a ház kincseit rejtette. Tekinthetjük ezt a mai páncélszekrények ősének. Minden bútor díszítésére a praktikus eklekticizmus volt jellemző, mely mindenütt elsajátítja a használhatót, és saját képére formálja azt.
A középkorban a fő tárolóbútor a láda, mely durván összerótt és egyszerű formájú. A román korban is dilettáns vonások jellemzik, de sokszínűbb a használata. Hatalmas méretei miatt ülő- és fekvőbútor, de páncélszekrény is. Érdekessége a gazdag vasalat-erősítés és a fogantyú, amely segítségével szekerekre rakható, és utazóbútorrá is válik.
A tárolóbútorok fejlődésében is a gótika jelentette a nagy ugrást a fűrészmalom felfedezésével, amely lehetővé tette, hogy a farönkből deszka készülhessen. Ebben a korban indult meg az otthon művészetének fejlődése. A ládaa bár továbbra is fontos tároló eszköz, már nem egyeduralkodó. Készültek támlás ládapadok, templomi mintára edényszekrények: buffet, credence és dressoire. A magasított ládákból kifejlődött a szekrény is, de elsősorban reprezentációs célokat szolgált. Díszítésben az építészeti motívumok jellemzők, aprólékosan fába faragva.
A reneszánsz ésszerűséget a bútorgyártásban is tapasztaljuk, hiszen megjelent a papíron való tervezés. Ezer évet visszafelé ugorva, az ókorból választottak új alapot maguknak. Az elsőrangú iparrá fejlődött asztalosság világos formanyelvet használ, amely az építészetből került át. Ismert lett a profilléc-szegélyezés, a furnér- és berakásdíszítés. Motívumrendszere szintén ókori hagyományokra épül. Tárolóbútorként továbbra is jelentős a láda, ládapad, a kredenc és a különféle írószekrények, irattárolók.
A barokk és a rokokó a belsőépítészetben nemcsak formaalakítása, de szemléletváltása miatt is jelentős. Az ismertté vált tervezők valódi, kényelmes otthonokat teremtettek. A szekrények kiszorítják a ládákat a lakótérből, megjelennek a komódok, porcelánszekrények és kabinetszekrények is. A rokokó továbbfejlesztett, kifinomított bizonyos bútorokat, és speciális kisbútorokat hozott létre: fiókosszekrénykéket, szekretereket, sarokkomódokat. Szertelen gazdag díszítésük és bonyolult formájuk óriási technikai tudást igényelt a készítő mesterektől.
A klasszicizmus mint új stílus Pompadour asszonynak köszönhetően divatszerűen vált általánossá. Nem csak szerkezetükben változtak meg a bútorok, és lettek világosak, áttekinthetők a formák, hanem a tárolóbútorok is továbbfejlődtek. A meglévő darabok szögletessé váltak, teljesen újszerűek például az üveges szekrények. Világos faanyagokkal, festett és aranyzott elemekkel váltak érdekessé, eredetivé ezek a darabok. A barokk pogácsalábak helyére kecses, lefelé keskenyedő, kanellúrázott lábak léptek. Igazi újdonságként jelent meg a kétajtós szekrény.
Az empire és a biedermeier az eredeti történelmi stílusok két zárószakasza. A Napóleon által szorgalmazott történelmi díszlet nem jelentett előrelépést a bútortörténet fejlődésében, a lezáró polgári szakasz viszont egyszerűségével, minőségi kézműves munkáival máig maradandót alkotott. A sokféle tárolóbútor formájában sima és dísztelen. Megjelenik új típusként a kisméretű egyajtós szekrény, de készítenek vitrineket, porcelánállványokat is.
A későbbi stílusok történeti szempontból nem tekinthetők eredeti történelmi stílusnak, a 20. századtól a szecessziót, art decót, bauhaust pedig a modernizmushoz soroljuk.