A tárolóbútorok története

Az európai formatörténet forrásának tekinthető ókori Egyiptomban születtek meg az első bútorok, és jöttek létre gyakran mindmáig élő alapformák. A székek, ágyak mögött háttérbe szoruló berendezési tárgyak közül tárolásra használták a kredencszerű asztalállványt és más edényállványokat is. Ezek könynyű lécfelépítéses szerkezetek voltak, vízszintes és ferde merevítőlécekkel, nem túl igényes kivitelben.

Jelentős bútor volt viszont a láda, amelynek többféle változatát ismerjük. Felépítésük a szarkofágokhéhoz hasonló. Tetejük íves és félretolható vagy timpanonos, de minden esetben gazdag sík díszítést kaptak. Minden háztartásban használták a művészi finomságú fonott pálmarost kosarakat is.
Sem a görögök, sem a rómaiak nem fejlesztették túlságosan a ládák típusait, hiszen nem kellett sok ruhadarabot tárolniuk. A görögöknél ezek pallókból készült szerkezetek voltak. Készítettek viszont sokféle apró kazettát és szekrénykét a női apróságok számára, amelyek díszítése kifinomultabb volt és anyaghasználatukra is a gazdagság volt a jellemző.
A római bútorok a Nagy Sándor-korabeli görög bútorokkal rokoníthatók. Ők is használták a kredenc-szerű edénytároló asztalokat, míves kosárbútorokat. Szekrények csak mint az üzletberendezések részei voltak jelen. Ládáik közül a legérdekesebb az, amely a házak előcsarnokában állt elmozdíthatatlanul, kívül fémmel borítva, megerősítve, és a ház kincseit rejtette. Tekinthetjük ezt a mai páncélszekrények ősének. Minden bútor díszítésére a praktikus eklekticizmus volt jellemző, mely mindenütt elsajátítja a használhatót, és saját képére formálja azt.
A középkorban a fő tárolóbútor a láda, mely durván összerótt és egyszerű formájú. A román korban is dilettáns vonások jellemzik, de sokszínűbb a használata. Hatalmas méretei miatt ülő- és fekvőbútor, de páncélszekrény is. Érdekessége a gazdag vasalat-erősítés és a fogantyú, amely segítségével szekerekre rakható, és utazóbútorrá is válik.
A tárolóbútorok fejlődésében is a gótika jelentette a nagy ugrást a fűrészmalom felfedezésével, amely lehetővé tette, hogy a farönkből deszka készülhessen. Ebben a korban indult meg az otthon művészetének fejlődése. A ládaa bár továbbra is fontos tároló eszköz, már nem egyeduralkodó. Készültek támlás ládapadok, templomi mintára edényszekrények: buffet, credence és dressoire. A magasított ládákból kifejlődött a szekrény is, de elsősorban reprezentációs célokat szolgált. Díszítésben az építészeti motívumok jellemzők, aprólékosan fába faragva.
A reneszánsz ésszerűséget a bútorgyártásban is tapasztaljuk, hiszen megjelent a papíron való tervezés. Ezer évet visszafelé ugorva, az ókorból választottak új alapot maguknak. Az elsőrangú iparrá fejlődött asztalosság világos formanyelvet használ, amely az építészetből került át. Ismert lett a profilléc-szegélyezés, a furnér- és berakásdíszítés. Motívumrendszere szintén ókori hagyományokra épül. Tárolóbútorként továbbra is jelentős a láda, ládapad, a kredenc és a különféle írószekrények, irattárolók.
A barokk és a rokokó a belsőépítészetben nemcsak formaalakítása, de szemléletváltása miatt is jelentős. Az ismertté vált tervezők valódi, kényelmes otthonokat teremtettek. A szekrények kiszorítják a ládákat a lakótérből, megjelennek a komódok, porcelánszekrények és kabinetszekrények is. A rokokó továbbfejlesztett, kifinomított bizonyos bútorokat, és speciális kisbútorokat hozott létre: fiókosszekrénykéket, szekretereket, sarokkomódokat. Szertelen gazdag díszítésük és bonyolult formájuk óriási technikai tudást igényelt a készítő mesterektől.
A klasszicizmus mint új stílus Pompadour asszonynak köszönhetően divatszerűen vált általánossá. Nem csak szerkezetükben változtak meg a bútorok, és lettek világosak, áttekinthetők a formák, hanem a tárolóbútorok is továbbfejlődtek. A meglévő darabok szögletessé váltak, teljesen újszerűek például az üveges szekrények. Világos faanyagokkal, festett és aranyzott elemekkel váltak érdekessé, eredetivé ezek a darabok. A barokk pogácsalábak helyére kecses, lefelé keskenyedő, kanellúrázott lábak léptek. Igazi újdonságként jelent meg a kétajtós szekrény.
Az empire és a biedermeier az eredeti történelmi stílusok két zárószakasza. A Napóleon által szorgalmazott történelmi díszlet nem jelentett előrelépést a bútortörténet fejlődésében, a lezáró polgári szakasz viszont egyszerűségével, minőségi kézműves munkáival máig maradandót alkotott. A sokféle tárolóbútor formájában sima és dísztelen. Megjelenik új típusként a kisméretű egyajtós szekrény, de készítenek vitrineket, porcelánállványokat is.
A későbbi stílusok történeti szempontból nem tekinthetők eredeti történelmi stílusnak, a 20. századtól a szecessziót, art decót, bauhaust pedig a modernizmushoz soroljuk.

További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!


Szólj hozzá a cikkhez!

Be kell jelentkezned, hogy hozzászólhass a cikkekhez!
Ezermester, Facebook, vagy Google fiókkal is bejelentkezhetsz.

Encyclopedy of Czechoslovak Comics

Nagy büszkeséggel tölt el minket, hogy az Ezermester 1971 és 1975 közötti lapszámaiban megjelent rajzok, illusztrációk közül többet is beválogattak egy Csehországban kiadott, a képregény-rajzolás...


Trapézlemezek

A különféle ipari, mezőgazdasági, kereskedelmi és lakossági (pl. garázs, műhely, kerítés) használatra kialakított épületek hagyományos, közkedvelt, könnyűszerkezetes burkolóanyaga az acél...