Függőleges növénytermesztés
A rohamléptekkel növekvő létszámú emberiség víz- és élelemellátása egyre komolyabb problémát jelent, ez utóbbira megoldást kínálhatnak a vertikális farmok.
Az elgondolást, vagyis a „függőleges növénytermesztés” fogalmát még 1915-ben alkotta meg Gilbert Ellis Bailey a vertikális gazdálkodásról írott könyvében. Az egyre csökkenő beültethető földterület nagysága arra inspirálja az építészeket, hogy a speciális technológia ismeretében egyre merészebb koncepciókat dolgozzanak ki.
A svéd Plantagon épületében a növények táptalaj nélkül, ásványi anyagokban gazdag vízben fognak növekedni. A hagyományos mezőgazdaság használja fel évente a világ vízfogyasztásának 72 százalékát, ami a fogyó édesvíz miatt nem fenntartható. Ha példaként a nem is túlságosan vízigényes salátát vesszük, szántóföldi termelésben egy hektáron akár havi 84 000 liter víz szükséges az öntözéséhez. A pára-visszaforgató technológiát alkalmazó vertikális farmban termelve ugyanakkor ennek a mennyiségnek a 240-ed része, azaz 350 liter is elegendő.
A növények optimális ellátását minden tekintetben automatizált rendszer biztosítja majd, mely monitorozza többek közt a tápanyagszintet, a napfényt, a páratartalmat és a hőmérsékletet. Környezettudatos és egyúttal praktikus megoldás, hiszen az ott termesztett biotermékeket nem kell elszállítani, helyben értékesítik őket. A növények zárt rendszerben növekednek, így gyomirtóra sincs szükség. A vertikális kert az előzetes számítások szerint több mint 5000 lakos élelmezését lesz képes biztosítani.