A magfúzió során hatalmas energia szabadul fel; még a maghasadás is csak negyedannyit képes produkálni. Ráadásul a föld bővelkedik a fúzióhoz szükséges nyersanyagokban: A deutérium vízből desztillálással előállítható, a trícium pedig a fúziós reakció során állítható elő lítium felhasználásával. A kísérleti fúziós erőműben 50 százaléknyi deutérium, és 50 százaléknyi trícium kerül majd felhevítésére több mint 150 millió Celsius fokra, és az ekkor létrejövő elegyet nevezzük plazmának. A plazmát határoló falakat hatalmas mágnesek veszik körül, melyeknek az a funkciójuk, nehogy hozzáérjen a forró plazma a fúziós tér köré épített tokhoz. A cél az, hogy tízszer annyi energia előállítására legyen képes a fúziós erőmű, mint amennyi energiát felemészt a hatalmas, 150 millió Celsius fokos hő előállítása.
Tiszta energiaforrás
A fúziós energia termelés számtalan előnnyel kecsegtet. A fúzió nem jár széndioxid, vagy bármely üvegházhatást okozó gáz kibocsátásával. A mai atomerőművekkel szemben a fúzió melléktermékeként nem születik hosszú ideig sugárzó radioaktív melléktermék. Ráadásul - a kutatók állítása szerint - jóval biztonságosabb a fúziós technológia a maghasadásos atomerőműveknél, pédául egy Fukushima-méretű földrengés esetén csupán annyi történne, hogy másodpercek alatt lehűlne a forró plazma, és ezáltal azonnal megállna a kémiai fúziós reakció.
Áramot nem termel egyelőre
A kísérleti fúziós erőmű felépítésének nem az az alapvető motivációja, hogy áramot termeljen. Az elméleti kutatók megálmodták a létesítményt, a gyakorlati megvalósítás értelmében most a mérnökökön a sor, majd a létesítmény elkészülte után ismét az elméleti emberek vehetik át a stafétabotot, tovább folyhat a kísérletezés. Az áramtermelés alapvetően vízgőz fejlesztésének segítségével történne, azonban a reaktor kísérleti jellege miatt a felforrósodott vízgőzt a szabadba fogják engedni, így a tervek szerint sosem fog áramot termelni ez a létesítmény.
forrás: portfolio