Újraöntött gyertyák

Attól függően, hogy milyen színű gyertyacsonkjaink vannak, ezeket többnyire rétegesen kiöntött díszítőanyagként célszerű használnunk. Válasszunk pl. alig használt gyertyát vagy gyertyazselét, amellyel még érdekesebbé tehetjük a saját készítésű gyertyánkat.
A csonkok összeolvasztását óvatosan végezzük el, mert az anyaguk nyílt lángon felolvasztva gyúlékony, és azzal is számoljunk, hogy öntéskor forró anyaggal fogunk dolgozni. A gyertyaviaszok olvadáspontja általában kb. 60 fok körül van, ezért forró vízzel félig feltöltött fém lábosba helyezett kisebb edényben célszerű a viaszt megolvasztanunk (1). A gyertyacsonkokból ezt megelőzően távolítsuk el a maradék kanócot, amit a csonk félbevágásával könnyíthetünk meg (2). A viaszt, az olvasztóedényt körülvevő víz felforralásával, elektromos főzőlapon célszerű hígfolyóssá olvasztani, de lángterelővel letakart gázégő is megfelel e célra. A viaszba különféle gyertyaillatosítókat is keverhetünk, amiből egy két csepp is elégséges, hogy égés közben gyertyánk kellemes illatot árasszon. E célra azonban csak speciális gyertyaillatosító felel meg, más illóanyagok a megolvadt viaszból elpárolognak.
A kis üvegpoharat is célszerű meleg vízbe helyezve felmelegíteni, hogy a beleöntött viasz ne dermedjen meg túl hamar. Az új gyertyához új kanóc is szükséges, amely az edény magasságánál 2-4 cm-rel legyen hosszabb. Egyik végére tűzzünk vékony alumínium lemezből kivágott, s középen vékony szeggel átütött lyukú talpat. Az új kanócot a lyuk kiperemeződött szélének a visszanyomásával rögzítsük. Ez után az edény nyílásán keresztbefektett huzaldarabra erősítve lógassuk az edény aljára (3), majd öntsük rá az első réteg színes viaszt. Ez lehetőleg 1 cm vastag legyen, s hagyjuk megdermedni. Ehhez kb. 12 óra kell, azonban hűtőgépbe helyezve jelentősen meggyorsíthatjuk a viasz dermedését.
Ha a forró, híg viaszba a pohár oldalához közel késsel felaprított más színű törmelékdarabkákat szórunk, akkor e darabkák kissé felolvadva foltossá teszik az alap viaszréteget, ami szokatlan és érdekes hatású. Ez azonban legalább 2 cm vastagságú viaszrétegekben érvényesül kellően. A réteg vízszintes felületét az edény alá helyezett ékkel tehetjük kissé ferdévé, amivel ugyancsak érdekes rétegződést érhetünk el. A következő, eltérő színű viaszréteget a már megdermedt viaszrétegre töltsük rá, majd ezt is hagyjuk megszilárdulni. E réteg is lehet ferde, de az alatta levőhöz képest más irányba döntsük meg a poharat. A műveletet addig folytassuk, míg az edény majdnem megtelik az egymás fölé öntött, különféle színű viaszrétegekkel.
Különleges hatást érhetünk el, ha a viaszrétegeket a Hobbyművész boltokban beszerezhető, ugyancsak színezhető gyertyazselé rétegekkel öntjük ki (4). Ezt az anyagot is olvasztani kell, megdermedve azonban üvegszerűen átlátszó marad. Gyertyazseléhez színezéket keverve rétegenként (5), vagy a forró zselébe dobott, s ott megolvadt színes viaszdarabkák elkeverésével erezetmintákat is létrehozhatunk (6). Az üveg aljára kavicsokat, kagylókat vagy egyéb érdekes tárgyat is tehetünk, amit a hígfolyós zselé rögzít és láthatóvá is tesz. Az átlátszó zselérétegben különféle tárgyak akár lebeghetnek is, ha a már megdermedt rétegre helyezett tárgyra megfelelő vastagságú zseléréteget öntünk, és hagyjuk kihűlni. A viszonylag sűrűn folyós anyagban olvasztás és kiöntés közben légbuborékok keletkezhetnek, ha az anyagot gyorsan töltjük fel, vagy olvasztás közben a már cseppfolyós zselét kavargatjuk. Az ilyen légbuborékok azonban még érdekesebbé teszik a gyertyánkat (7).