Mikor anyagszükséglet számításra adjuk a fejünket, számos tényezőt figyelembe kell venni a helyiség alapterületén és az adott burkolat méretén túl. Néha a legpontosabb számítás és a 10% ráhagyás ellenére is előfordul, hogy idő előtt elfogy a burkolóanyag. A burkolók ugyanis igyekeznek figyelembe venni a szoba tájolását, a nyílászárókkal és sarkokkal kialakított helyzetét, és ehhez mérten kezdik el letenni a burkolatot, hogy a végeredmény esztétikailag a legjobb legyen. Ehhez persze gyakran olyan vágásokra kényszerülnek, melyek megváltoztatják az eredeti anyagszükségletet.
Az optimális lerakás mellett persze a burkolási metódusok is nagyban befolyásolják a lefektetett lapok felhasználását. A különböző burkolási módok rengeteg lehetőséget teremtenek a helyiség végső megjelenését illetően.
A legáltalánosabb és legegyszerűbb a párhuzamos burkolás, mely azonos méretű négyzetekből áll – amennyire lehet – párhuzamos a falakkal. Természetesen feldobhatjuk az egyhangúnak tűnő falfelületeket némi izgalmas mintázattal is. Népszerű metódus és ebben az esetben az anyag kiszámítása sem szokott gondot okozni. Ennek a változata a diagonál, melyben 45 fokkal elforgatjuk a négyzetes lapokat. Izgalmas összkép a végeredmény.
Egynegyedes eltolással is fektethetjük a lapokat – akár a négyzetes, akár téglalap alakúakat is. Kicsivel dinamikusabb az összhatás, mint a párhuzamos burkolás esetében. Anyagszámítás szempontjából itt már adódhatnak meglepetések, attól függően, hogy honnan indítjuk a burkolást, és honnan indítottuk a számolást.
Párhuzamos burkolással a különböző oldalú, például a klasszikus 30x60-as lapokat is fektethetjük padlóra és falra egyaránt. A hatás rendezett és esztétikus lesz, és váratlan anyaghiány sem nehezíti majd a dolgunkat. Ugyanezeket a téglalapokat letehetjük akár változó eltolással is a játékosabb végeredményért. Ebben az esetben már inkább eltérhet a végeredmény az eredetileg számolt anyagszükséglettől, ha a tervtől eltér a minta. Ez előfordulhat akkor is, ha akár csak egy pici dőlés van a falak vonalában.
Falon és padlón egyaránt fantasztikusan mutat az L-kötés., illetve az ahhoz hasonló, ún. chevron chic metódus. A különbség az L-kötés és a chevron chic metódus között az, hogy az egyik esetben téglalappal, míg a másikban rombuszokkal dolgozunk.
Ha pedig tovább akarjuk fokozni az érdekességet, akkor jöhetnek a két méretből kombinálható lapok. Egy-egy falfelületen bátran kipróbálhatjuk, a végeredmény mozgalmas, mégsem tolakodó. Sőt, alkalmazhatunk akár három esetleg négy eltérő méretből álló kerámialapokat is. Főleg kőhatású lapoknál bevett szokás a méretek ilyen módon való kombinálása, hisz a végeredmény még természetesebb hatást kelt.
A fahatású lapoknak további lehetőségeik is vannak méretük miatt. Az egymásra merőlegesen fektetett, hosszabb darabok a terek optikai elválasztására is alkalmasak. Ennek egy különlegesebb verziója, amikor más-más lapokat alkalmazunk az elválasztásra, illetve az elválasztandó terek burkolására.
A hatszögletű lapokkal nem a legegyszerűbb burkolni, ám a végeredmény mindenért kárpótol. Az eltérő formájú, méretű és felületű lapok egymással való kombinálásához igazán rutinos burkolót javaslunk!
forrás: Bau-styl