Jótállás és szavatosság
A jótállást a fogyasztók inkább garancia elnevezésként ismerik. A jótállás azt jelenti, hogy a kereskedő, gyártó garantálja, hogy egy bizonyos időtartamon belül a termék kifogástalanul fog működni. A jótállás megvalósulhat szerződés keretében is, amikor az eladó önként vállalkozik a szavatosságnál szigorúbb helytállásra azoknál a termékeknél, melyek esetében nem kötelező jogszabály alapján a jótállás. A fogyasztó leginkább a jogszabály alapján kötelező jótállás alá tartozó termékekkel találkozik vásárlása során.
A Ptk. (Polgári Törvénykönyv) a jótállást a következők szerint határozza meg: aki a szerződés hibátlan teljesítéséért szerződés vagy jogszabály alapján jótállásra köteles, ennek időtartama alatt a felelősség alól csak akkor mentesül, ha bizonyítja, hogy a hiba oka a teljesítés után keletkezett. Nagyon fontos, hogy nem magának a hibának, hanem a hiba okának kell a vásárlás után keletkeznie.
A jótállás keretében az eladó arra vállal kötelezettséget, hogy a jogszabályban vagy az általa meghatározott idő alatt a termék hibátlanul fog működni, és csak akkor mentesül ez alól a felelősség alól, ha bizonyítani tudja, hogy a vásárló rendellenesen használta a terméket, illetve a termék valamilyen külső behatás következtében romlott el. A jótállás esetében a vásárlónak nem kell bizonyítania, hogy vétlen a termék meghibásodásában, hanem az eladónak vagy a gyártónak kell bizonyítania, hogy vétkes.
Szavatosság esetén viszont az eladó azért vállal felelősséget, hogy az eladáskor hibátlan terméket adott át a vevőnek, tehát nincs olyan rejtett hibája, amely csak később fog kiderülni.
A szavatossági jogok érvényesítéséhez képest eltérőek a szabályok, ha a termék a jótállási idő alatt hibásodott meg. A jótállás teljes időtartama alatt ugyanaz a helyzet, mint a szavatosság első hat hónapjában, azaz a bizonyítás kötelezettsége a kereskedőn van.
A múlt év november 22-én hatályba lépő kormányrendelet változásait a Fogyasztásvédelmi Főfelügyelőség anyaga alapján táblázat formájában összesítettük. A részletes leírásból mindenképpen fel kell hívnunk a figyelmet az első rublikára, amely szerint a jogszabály csak a "fogyasztói szerződés" keretében érvényesített új, tartós fogyasztási cikkekre ír elő jótállási kötelezettséget. Ha a "fogyasztó" meghatározását szó szerint értelmezzük, akkor nem minősül fogyasztói szerződésnek, amikor egy cég vagy vállalkozó a tevékenységi köréhez vásárol munkaeszközt. Innen kezdve viszont a gyártó vagy a forgalmazó dönti el, hogy a vásárlónak ad jótállást vagy nem. Egy ipari gépeket gyártó cégnek persze üzleti érdeke, hogy a szavatosságon kívül jótállást is biztosítson a termékeinek, de a jogszabály - úgy tűnik - kiskaput is biztosít számára.
Az Európai Unióban gyakorlatilag nincs kötelező jótállás, csak szavatosság. A 3-5 éves átmeneti mentesség időszakának lejárta után nyilván nálunk is ez lesz a gyakorlat.
A Ptk. a szavatossági jogokra vonatkozó rendelkezéseit a hibás teljesítésre vonatkozó szabályok között helyezte el. A jogszabályi definíció szerint a kötelezett (kereskedő vagy gyártó) hibásan teljesít, ha a szolgáltatott dolog a teljesítés időpontjában nem felel meg a jogszabályban vagy a szerződésben meghatározott tulajdonságoknak. Ez azt jelenti, hogy a meghibásodás oka nem a termék rendeltetésellenes használata, hanem olyan körülmény, amely az áruban már a vásárláskor is benne volt (ún. rejtett hiba). Fontos, hogy amennyiben a vevő a vásárlás időpontjában ismerte a hibát, ismernie kellett volna, vagy a hiba a vevő által adott anyag hibájára vezethető vissza, akkor szavatossági igénnyel nem léphet fel.
A Ptk. kiterjeszti azt a követelményrendszert, amelynek a szolgáltatás (vásárlás esetén az áru) meg kell hogy feleljen ahhoz, hogy a teljesítés hibátlannak minősüljön. A Ptk. rendelkezései alapján a szolgáltatásnak a teljesítés időpontjában
- alkalmasnak kell lennie azokra a célokra, amelyekre más, azonos fajtájú szolgáltatásokat rendszerint használnak,
- rendelkeznie kell azzal a minőséggel, illetve nyújtania kell azt a teljesítményt, amely azonos fajtájú szolgáltatásoknál szokásos, és amelyet a jogosult elvárhat, figyelembe véve a szolgáltatás természetét, valamint a kötelezettnek, a gyártónak, az importálónak vagy ezek képviselőjének a szolgáltatás konkrét tulajdonságaira vonatkozó - különösen reklámban vagy az áru címkéjén megjelenő - nyilvános kijelentését,
- alkalmasnak kell lennie a jogosult által meghatározott célra, ha azt a jogosult a szerződéskötés időpontjában a kötelezett tudomására hozta, és abba a kötelezett beleegyezett,
- rendelkeznie kell a kötelezett által adott és a jogosultnak mintaként bemutatott leírásban szereplő tulajdonságokkal.
A felsorolásból kiemelendő, hogy a kötelezett nem csupán azokért a tulajdonságokért felel, amelyek a termék címkéjén vagy a használati útmutatóban megjelennek, hanem akár a reklámban közölt tényállítások is számon kérhetők rajta.
Ha hibás teljesítésről beszélünk, jellemzően egy kész áruban megjelenő rendellenességre gondolunk. A Ptk. módosított szabályai alapján hibás teljesítésnek minősül az az eset is, amikor az árut szakszerűtlenül szerelték össze, ha a szerelés szerződéses kötelezettség, és azt a kereskedő, vagy olyan személy végezte el, akinek magatartásáért a kötelezett felelős (pl. ha erre a tevékenységre vállalkozási szerződést kötött egy vállalkozóval).
Nem egyszer előfordul, hogy egy árut - pl. bútort - a fogyasztó szétszerelt állapotban veszi át, és otthonában - a mellékelt összeszerelési útmutatóban leírtak alapján - maga rakja össze. Ez esetben is felmerülhet a kötelezett felelőssége abban az esetben, ha a fogyasztó által elvégzett szakszerűtlen összeszerelés a használati útmutató hibájára vezethető vissza.
A szavatossági jogok érvényesítése
A Ptk. módosítása a fogyasztók számára előnyös irányba változtatta meg a jogérvényesítés sorrendjét. A korábbi szabályozás szerint a fogyasztó elsősorban a hiba kijavítását, illetőleg megfelelő árleszállítást kérhetett, és csak abban az esetben kérhette az áru kicserélését, ha a hiba nem volt rövid idő alatt (8 napon belül) értékcsökkenés nélkül kijavítható, vagy a kijavítás a jogosult érdekeinek sérelme nélkül nem volt lehetséges.
Az új szabályozás alapján a fogyasztó már első körben választhat, hogy kijavítást vagy kicserélést kér, tehát a kicserélés, mint igény teljesítésének nem feltétele a javíthatatlanság. Vagyis: a fogyasztó akkor is igényelhet cserét, ha az áru javítható. A fogyasztó választási lehetősége csak akkor korlátozott, ha a kicserélés lehetetlen (pl. nincs azonos vagy hasonló termék a kereskedő készletében), vagy ha a csere aránytalan többletköltséget eredményezne (pl. azonnal és minimális költségigénnyel járó javíthatóság esetén).
A szabályozás alapján a szavatossági jogok érvényesítésének sorrendjében második helyre került az árleszállítás igénylésének a lehetősége, illetőleg az elállás (azaz a vételár visszakövetelése), mely utóbbira akkor kerülhet sor, ha a jogosultnak sem kijavításra, sem kicserélésre nincs joga, illetőleg ha a korábbi igények teljesítését a kötelezett nem vállalja vagy nem tudja teljesíteni. Fontos szabály ugyanakkor, hogy jelentéktelen hiba miatt nincs helye elállásnak.
A legjelentősebb új szabály, hogy fogyasztói szerződéseknél a szavatossági jogok érvényesítési határideje a korábbi egy évhez képest két évre nőtt. A fogyasztónak kedvez az az új rendelkezés is, hogy a szavatossági idő első hat hónapjában jelentkező hiba esetén vélelmezni kell (úgy kell tekinteni), hogy a hiba már a teljesítéskor is megvolt.
Az első hat hónap
A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a vásárlástól számított első hat hónapban jelentkező hiba esetén a kereskedő köteles bizonyítani, hogy a hiba a vásárláskor nem volt benne a termékben, hogy a hiba nem a teljesítéskor is meglévő körülmények miatt keletkezett, hanem az áru rendeltetésellenes használata okozta. Új szabályról lévén szó, nem alakult még ki a gyakorlatban, hogy mi tekinthető olyan bizonyítéknak, amely alkalmas a vélelem megdöntésére. A rendelet ugyanakkor több kötelezettséget is felállít a kereskedő részére. Mindenekelőtt a fogyasztó kifogásáról jegyzőkönyvet köteles felvenni, amelyen rögzítenie kell a vásárlás tényét, illetőleg a kifogás beazonosításához szükséges adatokat, továbbá - amennyiben a kifogást a fogyasztó igényétől eltérően rendezi - ennek indokát is.
Természetesen ez az indokolás nem merülhet ki általános okoknak (pl. a Ptk. kimentő szabályainak) a felsorolásából, szakvélemény beszerzésével lehet minden kétséget kizáróan igazolni azt, hogy a meghibásodás nem gyártási hiba eredménye. Mivel szakvélemény kiállítására sem a Ptk., sem a rendelet nem jelöli ki kizárólagosan a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőséget, ezért ebből a célból valamennyi független akkreditált laboratóriumtól is kérhető szakvélemény, ugyanakkor - a korábbi gyakorlat és a vizsgálati tapasztalatok okán - a Főfelügyelőség is rendelkezésre áll.
Az első hat hónapban tehát a kereskedő köteles bizonyítani, és a szavatossági kötelezettség teljesítésével kapcsolatos valamennyi költséget viselni - így a szakvélemény beszerzési költségét is.
Hat hónap után
Hat hónap leteltével a bizonyítási teher megfordul, és a továbbiakban nem a kereskedőnek kell a hiba keletkezési körülményeit bizonyítania, illetve ennek a bizonyításnak a keretében az esetlegesen szükséges szakvéleményt beszereznie, hanem a fogyasztó közvetlenül fordulhat a Főfelügyelőséghez. Ez esetben a neki kell megelőlegeznie a szakvélemény költségeit, és az csak abban az esetben jár vissza neki, ha a kifogása alaposnak minősült. A vizsgálati díjat - mivel ez esetben az a szavatossági igény teljesítésével kapcsolatban felmerült költségnek minősül - a kereskedő köteles visszatéríteni, de a visszatérítési kötelezettséget az FVF nem állapíthatja meg, csak a bíróság.
A korábban is élt az a tévhit, hogy a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség szakvéleménye egyfajta hatósági aktusnak minősül, azaz mintegy államigazgatási határozat, közvetlenül kötelezi a kereskedőt az abban leírtak szerinti magatartásra. A valóságban a fogyasztóvédelmi felügyelőségek a látszat ellenére sem kötelezhetik a forgalmazókat kijavításra, cserére vagy meghatározott mértékű árleszállításra. Az bírósági gyakorlat szerint a fogyasztó - vita esetén - csak a bíróság előtt érvényesítheti szavatossági jogait. A Főfelügyelőség szakvéleménye önmagában nem garantálja azt, hogy a kereskedő elfogadja majd a szakvéleményben foglaltakat, és automatikusan intézkedik.
Ptk. 685. § e): Fogyasztói szerződés az a szerződés, amely fogyasztó és olyan személy között jön létre, aki (amely) a szerződést gazdasági vagy szakmai tevékenysége körében köti. A törvény jótállásra és kellékszavatosságra vonatkozó szabályai alkalmazásában az a szerződés minősül fogyasztói szerződésnek, amelynek tárgya ingó dolog, kivéve a villamos energiát, a - tartályban, palackban vagy egyéb módon korlátozott mennyiségben vagy meghatározott űrtartalommal ki nem szerelt - vizet és gázt, továbbá a végrehajtási eljárás vagy más hatósági intézkedés folytán eladott dolgot, valamint az olyan árverésen eladott használt dolgot, amelyen a fogyasztó személyesen részt vehet.
Ptk. 685. § d): Fogyasztó... a gazdasági vagy szakmai tevékenység körén kívül szerződést kötő személy.
A közhiedelemmel ellentétben viszont az, hogy valaki ÁFÁ-s számlát kér-e vagy sem, nem határozza meg a szerződés fogyasztói vagy gazdasági tevékenységhez kötődő voltát. Az adózás rendjéről szóló törvény alapján mindenki jogosult ÁFÁ-s számlát kérni, függetlenül attól, hogy milyen célra használja fel a terméket vagy szolgáltatást. Ehhez tehát nem lehet kötni a jótállás kötelezettségét. De miért kér egy cég, vagy vállalkozó ÁFA-s számlát, ha a vásárolt termék nem a gazdasági tevékenységéhez kapcsolódik? Hiszen akkor az adójogszabályok szerint úgysem könyvelheti el költségként!