Megváltozott jogszabályok

Jótállás és szavatosság

Az elmúlt évben többször is megváltoztak a különböző termékek jótállására és szavatosságára vonatkozó jogszabályok. 2003. szeptember 1-én lépett hatályba egy GKM rendelet, amely különválasztva szabályozza a 2003. július 1-je előtt, illetve az ez után vásárolt termékekre vonatkozó szavatossági jogokat és kötelezettségeket. 2003. november 22-én kormányrendelettel szabályozták újra a tartós fogyasztási cikkekre vonatkozó kötelező jótállás szabályait. Május 1-től - Uniós tagságunktól - elvben az EU-ban érvényes jogszabályok vonatkoznak majd ránk is, ennek teljesítésére azonban Magyarország 3-5 év átmeneti mentességet kapott. Szeretnénk egy kis eligazítást adni ezekben a bonyolult kérdésekben, mert óhatatlanul gyakran találkozunk velük. Gépeink, szerszámaink, háztartási készülékeink jelentős részét, de még a ruházati cikkeket is érintik a szabályok, és ha nem ismerjük jogainkat, érvényesíteni sem tudjuk azokat. Az alábbiakban nem könnyű olvasmányt találnak, de szükség esetén hasznos lehet.

Jótállás és szavatosság

A jótállást a fogyasztók inkább garancia elnevezésként ismerik. A jótállás azt jelenti, hogy a kereskedő, gyártó garantálja, hogy egy bizonyos időtartamon belül a termék kifogástalanul fog működni. A jótállás megvalósulhat szerződés keretében is, amikor az eladó önként vállalkozik a szavatosságnál szigorúbb helytállásra azoknál a termékeknél, melyek esetében nem kötelező jogszabály alapján a jótállás. A fogyasztó leginkább a jogszabály alapján kötelező jótállás alá tartozó termékekkel találkozik vásárlása során.
A Ptk. (Polgári Törvénykönyv) a jótállást a következők szerint határozza meg: aki a szerződés hibátlan teljesítéséért szerződés vagy jogszabály alapján jótállásra köteles, ennek időtartama alatt a felelősség alól csak akkor mentesül, ha bizonyítja, hogy a hiba oka a teljesítés után keletkezett. Nagyon fontos, hogy nem magának a hibának, hanem a hiba okának kell a vásárlás után keletkeznie.
A jótállás keretében az eladó arra vállal kötelezettséget, hogy a jogszabályban vagy az általa meghatározott idő alatt a termék hibátlanul fog működni, és csak akkor mentesül ez alól a felelősség alól, ha bizonyítani tudja, hogy a vásárló rendellenesen használta a terméket, illetve a termék valamilyen külső behatás következtében romlott el. A jótállás esetében a vásárlónak nem kell bizonyítania, hogy vétlen a termék meghibásodásában, hanem az eladónak vagy a gyártónak kell bizonyítania, hogy vétkes.
Szavatosság esetén viszont az eladó azért vállal felelősséget, hogy az eladáskor hibátlan terméket adott át a vevőnek, tehát nincs olyan rejtett hibája, amely csak később fog kiderülni.
A szavatossági jogok érvényesítéséhez képest eltérőek a szabályok, ha a termék a jótállási idő alatt hibásodott meg. A jótállás teljes időtartama alatt ugyanaz a helyzet, mint a szavatosság első hat hónapjában, azaz a bizonyítás kötelezettsége a kereskedőn van.
A múlt év november 22-én hatályba lépő kormányrendelet változásait a Fogyasztásvédelmi Főfelügyelőség anyaga alapján táblázat formájában összesítettük. A részletes leírásból mindenképpen fel kell hívnunk a figyelmet az első rublikára, amely szerint a jogszabály csak a "fogyasztói szerződés" keretében érvényesített új, tartós fogyasztási cikkekre ír elő jótállási kötelezettséget. Ha a "fogyasztó" meghatározását szó szerint értelmezzük, akkor nem minősül fogyasztói szerződésnek, amikor egy cég vagy vállalkozó a tevékenységi köréhez vásárol munkaeszközt. Innen kezdve viszont a gyártó vagy a forgalmazó dönti el, hogy a vásárlónak ad jótállást vagy nem. Egy ipari gépeket gyártó cégnek persze üzleti érdeke, hogy a szavatosságon kívül jótállást is biztosítson a termékeinek, de a jogszabály - úgy tűnik - kiskaput is biztosít számára.
Az Európai Unióban gyakorlatilag nincs kötelező jótállás, csak szavatosság. A 3-5 éves átmeneti mentesség időszakának lejárta után nyilván nálunk is ez lesz a gyakorlat.
A Ptk. a szavatossági jogokra vonatkozó rendelkezéseit a hibás teljesítésre vonatkozó szabályok között helyezte el. A jogszabályi definíció szerint a kötelezett (kereskedő vagy gyártó) hibásan teljesít, ha a szolgáltatott dolog a teljesítés időpontjában nem felel meg a jogszabályban vagy a szerződésben meghatározott tulajdonságoknak. Ez azt jelenti, hogy a meghibásodás oka nem a termék rendeltetésellenes használata, hanem olyan körülmény, amely az áruban már a vásárláskor is benne volt (ún. rejtett hiba). Fontos, hogy amennyiben a vevő a vásárlás időpontjában ismerte a hibát, ismernie kellett volna, vagy a hiba a vevő által adott anyag hibájára vezethető vissza, akkor szavatossági igénnyel nem léphet fel.
A Ptk. kiterjeszti azt a követelményrendszert, amelynek a szolgáltatás (vásárlás esetén az áru) meg kell hogy feleljen ahhoz, hogy a teljesítés hibátlannak minősüljön. A Ptk. rendelkezései alapján a szolgáltatásnak a teljesítés időpontjában
- alkalmasnak kell lennie azokra a célokra, amelyekre más, azonos fajtájú szolgáltatásokat rendszerint használnak,
- rendelkeznie kell azzal a minőséggel, illetve nyújtania kell azt a teljesítményt, amely azonos fajtájú szolgáltatásoknál szokásos, és amelyet a jogosult elvárhat, figyelembe véve a szolgáltatás természetét, valamint a kötelezettnek, a gyártónak, az importálónak vagy ezek képviselőjének a szolgáltatás konkrét tulajdonságaira vonatkozó - különösen reklámban vagy az áru címkéjén megjelenő - nyilvános kijelentését,
- alkalmasnak kell lennie a jogosult által meghatározott célra, ha azt a jogosult a szerződéskötés időpontjában a kötelezett tudomására hozta, és abba a kötelezett beleegyezett,
- rendelkeznie kell a kötelezett által adott és a jogosultnak mintaként bemutatott leírásban szereplő tulajdonságokkal.
A felsorolásból kiemelendő, hogy a kötelezett nem csupán azokért a tulajdonságokért felel, amelyek a termék címkéjén vagy a használati útmutatóban megjelennek, hanem akár a reklámban közölt tényállítások is számon kérhetők rajta.
Ha hibás teljesítésről beszélünk, jellemzően egy kész áruban megjelenő rendellenességre gondolunk. A Ptk. módosított szabályai alapján hibás teljesítésnek minősül az az eset is, amikor az árut szakszerűtlenül szerelték össze, ha a szerelés szerződéses kötelezettség, és azt a kereskedő, vagy olyan személy végezte el, akinek magatartásáért a kötelezett felelős (pl. ha erre a tevékenységre vállalkozási szerződést kötött egy vállalkozóval).
Nem egyszer előfordul, hogy egy árut - pl. bútort - a fogyasztó szétszerelt állapotban veszi át, és otthonában - a mellékelt összeszerelési útmutatóban leírtak alapján - maga rakja össze. Ez esetben is felmerülhet a kötelezett felelőssége abban az esetben, ha a fogyasztó által elvégzett szakszerűtlen összeszerelés a használati útmutató hibájára vezethető vissza.

A szavatossági jogok érvényesítése

A Ptk. módosítása a fogyasztók számára előnyös irányba változtatta meg a jogérvényesítés sorrendjét. A korábbi szabályozás szerint a fogyasztó elsősorban a hiba kijavítását, illetőleg megfelelő árleszállítást kérhetett, és csak abban az esetben kérhette az áru kicserélését, ha a hiba nem volt rövid idő alatt (8 napon belül) értékcsökkenés nélkül kijavítható, vagy a kijavítás a jogosult érdekeinek sérelme nélkül nem volt lehetséges.
Az új szabályozás alapján a fogyasztó már első körben választhat, hogy kijavítást vagy kicserélést kér, tehát a kicserélés, mint igény teljesítésének nem feltétele a javíthatatlanság. Vagyis: a fogyasztó akkor is igényelhet cserét, ha az áru javítható. A fogyasztó választási lehetősége csak akkor korlátozott, ha a kicserélés lehetetlen (pl. nincs azonos vagy hasonló termék a kereskedő készletében), vagy ha a csere aránytalan többletköltséget eredményezne (pl. azonnal és minimális költségigénnyel járó javíthatóság esetén).
A szabályozás alapján a szavatossági jogok érvényesítésének sorrendjében második helyre került az árleszállítás igénylésének a lehetősége, illetőleg az elállás (azaz a vételár visszakövetelése), mely utóbbira akkor kerülhet sor, ha a jogosultnak sem kijavításra, sem kicserélésre nincs joga, illetőleg ha a korábbi igények teljesítését a kötelezett nem vállalja vagy nem tudja teljesíteni. Fontos szabály ugyanakkor, hogy jelentéktelen hiba miatt nincs helye elállásnak.
A legjelentősebb új szabály, hogy fogyasztói szerződéseknél a szavatossági jogok érvényesítési határideje a korábbi egy évhez képest két évre nőtt. A fogyasztónak kedvez az az új rendelkezés is, hogy a szavatossági idő első hat hónapjában jelentkező hiba esetén vélelmezni kell (úgy kell tekinteni), hogy a hiba már a teljesítéskor is megvolt.

Az első hat hónap

A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a vásárlástól számított első hat hónapban jelentkező hiba esetén a kereskedő köteles bizonyítani, hogy a hiba a vásárláskor nem volt benne a termékben, hogy a hiba nem a teljesítéskor is meglévő körülmények miatt keletkezett, hanem az áru rendeltetésellenes használata okozta. Új szabályról lévén szó, nem alakult még ki a gyakorlatban, hogy mi tekinthető olyan bizonyítéknak, amely alkalmas a vélelem megdöntésére. A rendelet ugyanakkor több kötelezettséget is felállít a kereskedő részére. Mindenekelőtt a fogyasztó kifogásáról jegyzőkönyvet köteles felvenni, amelyen rögzítenie kell a vásárlás tényét, illetőleg a kifogás beazonosításához szükséges adatokat, továbbá - amennyiben a kifogást a fogyasztó igényétől eltérően rendezi - ennek indokát is.
Természetesen ez az indokolás nem merülhet ki általános okoknak (pl. a Ptk. kimentő szabályainak) a felsorolásából, szakvélemény beszerzésével lehet minden kétséget kizáróan igazolni azt, hogy a meghibásodás nem gyártási hiba eredménye. Mivel szakvélemény kiállítására sem a Ptk., sem a rendelet nem jelöli ki kizárólagosan a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőséget, ezért ebből a célból valamennyi független akkreditált laboratóriumtól is kérhető szakvélemény, ugyanakkor - a korábbi gyakorlat és a vizsgálati tapasztalatok okán - a Főfelügyelőség is rendelkezésre áll.
Az első hat hónapban tehát a kereskedő köteles bizonyítani, és a szavatossági kötelezettség teljesítésével kapcsolatos valamennyi költséget viselni - így a szakvélemény beszerzési költségét is.

Hat hónap után

Hat hónap leteltével a bizonyítási teher megfordul, és a továbbiakban nem a kereskedőnek kell a hiba keletkezési körülményeit bizonyítania, illetve ennek a bizonyításnak a keretében az esetlegesen szükséges szakvéleményt beszereznie, hanem a fogyasztó közvetlenül fordulhat a Főfelügyelőséghez. Ez esetben a neki kell megelőlegeznie a szakvélemény költségeit, és az csak abban az esetben jár vissza neki, ha a kifogása alaposnak minősült. A vizsgálati díjat - mivel ez esetben az a szavatossági igény teljesítésével kapcsolatban felmerült költségnek minősül - a kereskedő köteles visszatéríteni, de a visszatérítési kötelezettséget az FVF nem állapíthatja meg, csak a bíróság.
A korábban is élt az a tévhit, hogy a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség szakvéleménye egyfajta hatósági aktusnak minősül, azaz mintegy államigazgatási határozat, közvetlenül kötelezi a kereskedőt az abban leírtak szerinti magatartásra. A valóságban a fogyasztóvédelmi felügyelőségek a látszat ellenére sem kötelezhetik a forgalmazókat kijavításra, cserére vagy meghatározott mértékű árleszállításra. Az bírósági gyakorlat szerint a fogyasztó - vita esetén - csak a bíróság előtt érvényesítheti szavatossági jogait. A Főfelügyelőség szakvéleménye önmagában nem garantálja azt, hogy a kereskedő elfogadja majd a szakvéleményben foglaltakat, és automatikusan intézkedik.

Ptk. 685. § e): Fogyasztói szerződés az a szerződés, amely fogyasztó és olyan személy között jön létre, aki (amely) a szerződést gazdasági vagy szakmai tevékenysége körében köti. A törvény jótállásra és kellékszavatosságra vonatkozó szabályai alkalmazásában az a szerződés minősül fogyasztói szerződésnek, amelynek tárgya ingó dolog, kivéve a villamos energiát, a - tartályban, palackban vagy egyéb módon korlátozott mennyiségben vagy meghatározott űrtartalommal ki nem szerelt - vizet és gázt, továbbá a végrehajtási eljárás vagy más hatósági intézkedés folytán eladott dolgot, valamint az olyan árverésen eladott használt dolgot, amelyen a fogyasztó személyesen részt vehet.
Ptk. 685. § d): Fogyasztó... a gazdasági vagy szakmai tevékenység körén kívül szerződést kötő személy.
A közhiedelemmel ellentétben viszont az, hogy valaki ÁFÁ-s számlát kér-e vagy sem, nem határozza meg a szerződés fogyasztói vagy gazdasági tevékenységhez kötődő voltát. Az adózás rendjéről szóló törvény alapján mindenki jogosult ÁFÁ-s számlát kérni, függetlenül attól, hogy milyen célra használja fel a terméket vagy szolgáltatást. Ehhez tehát nem lehet kötni a jótállás kötelezettségét. De miért kér egy cég, vagy vállalkozó ÁFA-s számlát, ha a vásárolt termék nem a gazdasági tevékenységéhez kapcsolódik? Hiszen akkor az adójogszabályok szerint úgysem könyvelheti el költségként!

További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!


Szólj hozzá a cikkhez!

Be kell jelentkezned, hogy hozzászólhass a cikkekhez!
Ezermester, Facebook, vagy Google fiókkal is bejelentkezhetsz.

Jótállás, szavatosság

Mit tehetünk, ha az általunk vásárolt termék nem, vagy nem megfelelően működik? Hol és hogyan reklamálhatunk...


Egy kis morgolódás

Lehetne az alábbi történetet „név nélkül” általánosságban is megírni, de legyen most inkább konkrét a leírás. LG G4-es telefonunk vásárláskor a márka csúcsmodelljének számított, 200 ezer forint...