A vízteres kandalló rendszer
Egyszerű alapelven nyugszik: használjuk ki jobban a megtermelt hőt! Ezekkel a kandallókkal – mivel a fűtésrendszerre lehet csatlakoztatni – elvben akár az egész ház fűtését és meleg víz ellátását is lehet biztosítani, de azért ezzel legyünk óvatosak. Ha eleve túlméretezett készüléket építenek be, annak könnyen az lehet a végeredménye, hogy a nappaliban – ahová a berendezést elhelyezték – elviselhetetlen lesz a hőség, azért, hogy a többi helyiségben is kellemes legyen az idő.
A vízteres kandalló működése hasonló a hagyományos kandallókéhoz, szerkezetileg annyiban különbözik, hogy a tűztér csövekkel van körbevéve, így veszi fel a hőt a csövekben cirkuláló víz. Adott esetben a vízteres kandalló radiátorral is összeköthető, így lehet a fűtésrendszer hatékonyságát növelni – amellett, hogy a kandalló előnyeit is élvezzük.
A vízteres kandallóval való fűtés kifejezetten költségbarát megoldás. További előnynek mondható, hogy a gázszolgáltatásról teljes mértékben le lehet válni, valamint az egyik legnagyobb lehetőség, amit egy ilyen fűtés biztosít, hogy a használati meleg víz ellátást is tudjuk biztosítani vele. Ehhez persze szükséges egy nagyobb puffer tartály beszerzése.
A vízteres kandalló beépítése elég nagy beruházási költséggel jár, így ez a fűtési rendszer olyan házak esetében megfontolandó, ahol már eleve vannak radiátorok. Természetesen a vízteres kandalló árak sem tartoznak a legalacsonyabbak közé, de ha hosszú távon gondolkozunk, akkor megtérülő beruházás lehet.
A kereskedelmi forgalomban alapvetően kétféle vízteres kandalló kapható. Az egyik típus a zártrendszerű, ami közvetlenül kapcsolódik a fűtési rendszerhez, és egy szivattyú segítségével adja át a megtermelt hőmennyiséget. A túlmelegedés problémáját beépített termosztát és hűtőspirál orvosolja. A nyíltrendszerű vízteres kandalló nem közvetlenül a fűtési rendszerbe juttatja a meleg vizet, hanem a puffertárolóba, ami egy speciális víztartály.
Természetesen megkülönböztethetjük még a kandallókat tüzelőanyag szerint is: a fatüzelésű vagy a széntüzelésű kandallók a leginkább elterjedtek, költséghatékonysági szempontból a fatüzelésű bizonyul a legjobbnak, hiszen ma a tűzifa számít a legolcsóbb tüzelőanyagnak.
A nem szakszerűen megtervezett vízteres kandalló beépítése egy gáz-központifűtés mellé – úgymond tartalék fűtésként – veszélyeket is rejt magába. Az egyik ilyen a meglévő, nem kellő méretű kémény felhasználása, illetve az, hogy a helyiségnek a légellátása felborul. Ez a probléma csak a nyílt égésterű készülékek esetén jelentkezik, akkor, ha a kandalló már nem termel elég hőt a szoba melegítésére, és a gázkazánt bekapcsolja a termosztát. A két készülék ilyenkor egyszerre, illetve légellátás tekintetében egymással szemben dolgozik. Győz az erősebb huzatú kémény! Ha nincs kellően kis ellenállású légbevezetés mindkét berendezés levegőigényének kielégítésére, akkor a gázkazán égésterméke el sem indul a kémény felé, hanem az erősebb kandalló felé húzódik, és torlódik az égéstérben, vagyis megkezdődik a szén-monoxid-termelés, amely súlyos balesetet okozhat.
Elsősorban olyan vízteres kandallót érdemes tehát beépíteni, amelynek a helyiségtől független légellátása van. Ha a szoba közepén van a kandalló, akkor a szükséges levegőt a padlástérből tudja szívni a készülék, ha külső falon van építve, akkor oldalfali légbevezetőn.
A kandallók legtöbbje azonban konstrukciójából eredően ténylegesen zárt égésterű működésre nem képesek, a zárt égésterűnek nevezett kandallók sem hermetikusan zárt kivitelűek. A levegőcsonkkal ellátott berendezések (általában kandallóbetétek) levegőcsatlakozása arra szolgál, hogy a kandalló belső terében a tüzelőanyag alá, illetve a láng és a panorámaablak közé vezesse a friss levegőt – ennek a feladata, hogy a légfüggöny megakadályozza az üveg belső felületén a kátránykicsapódást, kormozódást. A levegőcsonkon érkező égéslevegő nagyon sokszor nem elegendő, ezért szükség van a helyiségből érkező további légmennyiségre. Baj akkor lehet, ha a helyiség fokozott légzárású nyílászárókkal rendelkezik, de légpótlási lehetőséggel nem, mivel ilyenkor is létrejöhet az oxigénhiányos égés, annak minden veszélyével.
A vízteres kandalló bekötése házilag nem könnyű feladat, ráadásul számos biztonsági óvintézkedésnek kell megfelelni, hogy probléma nélkül tudjon üzemelni a készülék. Éppen ezért a vízteres kandalló házilag történő kivitelezését nem ajánljuk, ehhez szakemberre van szükség.
A vízteres kandalló tisztítása használattól függően 1-2 évente elvégzendő feladat, hiszen ezzel nemcsak az esetleges problémák előzhetők meg, de az élettartamát is növelhetjük. A tűztér belsejét kaparó vagy súrolóeszközökkel (például drótkefével) lehet megtisztítani a kátránytól és egyéb lerakódásoktól, az ajtóban lévő üveget pedig erre a célra használandó tisztítószerrel.
