A visszavágást a rossz és még nélkülözhető korona és földfeletti részek levágásával
legjobb kezdeni. Ezt kövesse a megmaradó koronarészek megkurtítása aszerint,
hogy milyen erőteljes gyökérzet tartozik hozzájuk. Ezután a már láthatóan beteg,
sérült, gyenge, rossz irányba növekvő vesszők kivágására kerüljön sor. Az ültetéskor
erős gyökérzetűnek bizonyult facsemetén a törzs folytatását képező, központi
helyzetű sudáron kívül még 3-4, közel körkörös elhelyezkedésű oldalvessző is
megtartható (1). Az oldalvesszőket is vissza kell vágni a csúcsuk vagy az utolsó
egyharmad részük levágásával.
Mindig a legutolsónak megmaradó rügyből a legerősebb a továbbfejlődés, ezért
a rügy lehetőleg kifelé nézzen, a tengelyképző sudárcsonkon pedig felfelé álljon.
Minden esetben közvetlenül a rügy felett jó vágni és a metszlap a rüggyel ellentétes
oldalra lejtsen. Akkor lehet szép, formás továbbnövekedésre számítani, ha a
sudárcsonk a körülötte lévőknél hosszabban marad meg. Ez még az őszibaracknál
is igaz, amelyet pedig sudár nélküli, úgynevezett katlan koronaformára (2) szokás
alakítani.
A suhángot nem különösebben nehéz koronássá nevelni, ha még nincsenek jól kifejlett
koronaelágazódásai. Ha majd a korona alatt szeretnénk elvágni, akkor a suhángon
egy méter alatt ne maradjon vissza egyetlen oldalelágazás, de lehetőleg még
rügy sem. Efelett kell kiválasztani négy-öt körben elhelyezkedő ép rügyet, amelyből
fejlődő hajtások nevelkedhetnek majd koronaágakká. Felettük még egy rügy maradhat
a sudárhajtás kineveléséhez. Suhángból így indítható a legegyszerűbben a különféle
sövényformák kinevelése éppen úgy, mint a most divatos termőkaros vagy a legújabban
térhódító karcsú orsóforma is.
Kivételt képeznek az ültetés utáni visszavágást sem tűrő fák. Az ilyeneket földlabdásan
vagy edényből, konténerből kell ültetni, akárcsak a fenyőket és a lomblevelű
örökzöld cserjéket. Nem igényel visszavágást a bükk, a ritkább éger, a kedvelt
nyír és tölgy, valamint a különleges tulipánfa és a bokor termetű vagy fa alakú
liliomfa, illetve magnólia. A szabad gyökérrel is ültethető bokrétafa vagy vadgesztenyefa,
a szil, valamint a török mogyoró, a szelídgesztenye, a dió sem viseli el jól
a visszavágást. Ezeknél a visszavágás a gyökérveszteségükkel arányos számú vessző
tőből vagy elágazódás feletti levágásával helyettesíthető a leginkább. A megmaradó
vesszőzetüket legjobb teljes hosszukban megtartani.
Fáink metszése
Fáink metszése a facsemeték telepítését követően, de még rügyfakadás előtt időszerű. A visszavágás koronaformáló szerepe a legjelentősebb, de ez segíti a gyökérzet és a föld feletti részek egyensúlyának helyreállítását is. Visszavágás nélkül bizonytalan az eredés, utána gyenge kihajtásra lehet számítani, mely a jó továbbfejlődést is hátráltatja.
További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!
A cikk eredeti változata az alábbi címen olvasható az Ezermesteren:
https://ezermester.hu/cikk-982/Faink_metszese