Fáink metszése

Fáink metszése a facsemeték telepítését követően, de még rügyfakadás előtt időszerű. A visszavágás koronaformáló szerepe a legjelentősebb, de ez segíti a gyökérzet és a föld feletti részek egyensúlyának helyreállítását is. Visszavágás nélkül bizonytalan az eredés, utána gyenge kihajtásra lehet számítani, mely a jó továbbfejlődést is hátráltatja.

A visszavágást a rossz és még nélkülözhető korona és földfeletti részek levágásával legjobb kezdeni. Ezt kövesse a megmaradó koronarészek megkurtítása aszerint, hogy milyen erőteljes gyökérzet tartozik hozzájuk. Ezután a már láthatóan beteg, sérült, gyenge, rossz irányba növekvő vesszők kivágására kerüljön sor. Az ültetéskor erős gyökérzetűnek bizonyult facsemetén a törzs folytatását képező, központi helyzetű sudáron kívül még 3-4, közel körkörös elhelyezkedésű oldalvessző is megtartható (1). Az oldalvesszőket is vissza kell vágni a csúcsuk vagy az utolsó egyharmad részük levágásával.
Mindig a legutolsónak megmaradó rügyből a legerősebb a továbbfejlődés, ezért a rügy lehetőleg kifelé nézzen, a tengelyképző sudárcsonkon pedig felfelé álljon. Minden esetben közvetlenül a rügy felett jó vágni és a metszlap a rüggyel ellentétes oldalra lejtsen. Akkor lehet szép, formás továbbnövekedésre számítani, ha a sudárcsonk a körülötte lévőknél hosszabban marad meg. Ez még az őszibaracknál is igaz, amelyet pedig sudár nélküli, úgynevezett katlan koronaformára (2) szokás alakítani.
A suhángot nem különösebben nehéz koronássá nevelni, ha még nincsenek jól kifejlett koronaelágazódásai. Ha majd a korona alatt szeretnénk elvágni, akkor a suhángon egy méter alatt ne maradjon vissza egyetlen oldalelágazás, de lehetőleg még rügy sem. Efelett kell kiválasztani négy-öt körben elhelyezkedő ép rügyet, amelyből fejlődő hajtások nevelkedhetnek majd koronaágakká. Felettük még egy rügy maradhat a sudárhajtás kineveléséhez. Suhángból így indítható a legegyszerűbben a különféle sövényformák kinevelése éppen úgy, mint a most divatos termőkaros vagy a legújabban térhódító karcsú orsóforma is.
Kivételt képeznek az ültetés utáni visszavágást sem tűrő fák. Az ilyeneket földlabdásan vagy edényből, konténerből kell ültetni, akárcsak a fenyőket és a lomblevelű örökzöld cserjéket. Nem igényel visszavágást a bükk, a ritkább éger, a kedvelt nyír és tölgy, valamint a különleges tulipánfa és a bokor termetű vagy fa alakú liliomfa, illetve magnólia. A szabad gyökérrel is ültethető bokrétafa vagy vadgesztenyefa, a szil, valamint a török mogyoró, a szelídgesztenye, a dió sem viseli el jól a visszavágást. Ezeknél a visszavágás a gyökérveszteségükkel arányos számú vessző tőből vagy elágazódás feletti levágásával helyettesíthető a leginkább. A megmaradó vesszőzetüket legjobb teljes hosszukban megtartani.

További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!

Címkék: metszés

Szólj hozzá a cikkhez!

Be kell jelentkezned, hogy hozzászólhass a cikkekhez!
Ezermester, Facebook, vagy Google fiókkal is bejelentkezhetsz.

Ágaprító

Az ágaprítók nem csak az őszi-téli időszakban tudnak nagy segítségünkre lenni. A nyári metszésekkor, aviharkárt szenvedett ágak levágása utáni aprításakor is hasznosak. Az aprított gallyak...


Jó tél volt

Havat ugyan egyre ritkábban látni hazánkban, de reméljük, az azért még messze van, hogy narancsot vagy kivit szüreteljünk gyümölcsöseinkben. Vannak, akik a viszonylag enyhe és szinte hómentes...