A visszavágást a rossz és még nélkülözhető korona és földfeletti részek levágásával
legjobb kezdeni. Ezt kövesse a megmaradó koronarészek megkurtítása aszerint,
hogy milyen erőteljes gyökérzet tartozik hozzájuk. Ezután a már láthatóan beteg,
sérült, gyenge, rossz irányba növekvő vesszők kivágására kerüljön sor. Az ültetéskor
erős gyökérzetűnek bizonyult facsemetén a törzs folytatását képező, központi
helyzetű sudáron kívül még 3-4, közel körkörös elhelyezkedésű oldalvessző is
megtartható (1). Az oldalvesszőket is vissza kell vágni a csúcsuk vagy az utolsó
egyharmad részük levágásával.
Mindig a legutolsónak megmaradó rügyből a legerősebb a továbbfejlődés, ezért
a rügy lehetőleg kifelé nézzen, a tengelyképző sudárcsonkon pedig felfelé álljon.
Minden esetben közvetlenül a rügy felett jó vágni és a metszlap a rüggyel ellentétes
oldalra lejtsen. Akkor lehet szép, formás továbbnövekedésre számítani, ha a
sudárcsonk a körülötte lévőknél hosszabban marad meg. Ez még az őszibaracknál
is igaz, amelyet pedig sudár nélküli, úgynevezett katlan koronaformára (2) szokás
alakítani.
A suhángot nem különösebben nehéz koronássá nevelni, ha még nincsenek jól kifejlett
koronaelágazódásai. Ha majd a korona alatt szeretnénk elvágni, akkor a suhángon
egy méter alatt ne maradjon vissza egyetlen oldalelágazás, de lehetőleg még
rügy sem. Efelett kell kiválasztani négy-öt körben elhelyezkedő ép rügyet, amelyből
fejlődő hajtások nevelkedhetnek majd koronaágakká. Felettük még egy rügy maradhat
a sudárhajtás kineveléséhez. Suhángból így indítható a legegyszerűbben a különféle
sövényformák kinevelése éppen úgy, mint a most divatos termőkaros vagy a legújabban
térhódító karcsú orsóforma is.
Kivételt képeznek az ültetés utáni visszavágást sem tűrő fák. Az ilyeneket földlabdásan
vagy edényből, konténerből kell ültetni, akárcsak a fenyőket és a lomblevelű
örökzöld cserjéket. Nem igényel visszavágást a bükk, a ritkább éger, a kedvelt
nyír és tölgy, valamint a különleges tulipánfa és a bokor termetű vagy fa alakú
liliomfa, illetve magnólia. A szabad gyökérrel is ültethető bokrétafa vagy vadgesztenyefa,
a szil, valamint a török mogyoró, a szelídgesztenye, a dió sem viseli el jól
a visszavágást. Ezeknél a visszavágás a gyökérveszteségükkel arányos számú vessző
tőből vagy elágazódás feletti levágásával helyettesíthető a leginkább. A megmaradó
vesszőzetüket legjobb teljes hosszukban megtartani.
Fáink metszése
Fáink
metszése a facsemeték telepítését követően, de még rügyfakadás előtt időszerű.
A visszavágás koronaformáló szerepe a legjelentősebb, de ez segíti a gyökérzet
és a föld feletti részek egyensúlyának helyreállítását is. Visszavágás nélkül
bizonytalan az eredés, utána gyenge kihajtásra lehet számítani, mely a jó továbbfejlődést
is hátráltatja.
További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!
Szólj hozzá a cikkhez!
Be kell jelentkezned,
hogy hozzászólhass a cikkekhez!
Ezermester, Facebook, vagy Google fiókkal is bejelentkezhetsz.
Ágaprító
Az ágaprítók nem csak az őszi-téli időszakban tudnak nagy segítségünkre lenni. A nyári metszésekkor, aviharkárt szenvedett ágak levágása utáni aprításakor is hasznosak. Az aprított gallyak...
Jó tél volt
Havat ugyan egyre ritkábban látni hazánkban, de reméljük, az azért még messze van, hogy narancsot vagy kivit szüreteljünk gyümölcsöseinkben. Vannak, akik a viszonylag enyhe és szinte hómentes...