Fáink metszése

A visszavágást a rossz és még nélkülözhető korona és földfeletti részek levágásával legjobb kezdeni. Ezt kövesse a megmaradó koronarészek megkurtítása aszerint, hogy milyen erőteljes gyökérzet tartozik hozzájuk. Ezután a már láthatóan beteg, sérült, gyenge, rossz irányba növekvő vesszők kivágására kerüljön sor. Az ültetéskor erős gyökérzetűnek bizonyult facsemetén a törzs folytatását képező, központi helyzetű sudáron kívül még 3-4, közel körkörös elhelyezkedésű oldalvessző is megtartható (1). Az oldalvesszőket is vissza kell vágni a csúcsuk vagy az utolsó egyharmad részük levágásával.
Mindig a legutolsónak megmaradó rügyből a legerősebb a továbbfejlődés, ezért a rügy lehetőleg kifelé nézzen, a tengelyképző sudárcsonkon pedig felfelé álljon. Minden esetben közvetlenül a rügy felett jó vágni és a metszlap a rüggyel ellentétes oldalra lejtsen. Akkor lehet szép, formás továbbnövekedésre számítani, ha a sudárcsonk a körülötte lévőknél hosszabban marad meg. Ez még az őszibaracknál is igaz, amelyet pedig sudár nélküli, úgynevezett katlan koronaformára (2) szokás alakítani.
A suhángot nem különösebben nehéz koronássá nevelni, ha még nincsenek jól kifejlett koronaelágazódásai. Ha majd a korona alatt szeretnénk elvágni, akkor a suhángon egy méter alatt ne maradjon vissza egyetlen oldalelágazás, de lehetőleg még rügy sem. Efelett kell kiválasztani négy-öt körben elhelyezkedő ép rügyet, amelyből fejlődő hajtások nevelkedhetnek majd koronaágakká. Felettük még egy rügy maradhat a sudárhajtás kineveléséhez. Suhángból így indítható a legegyszerűbben a különféle sövényformák kinevelése éppen úgy, mint a most divatos termőkaros vagy a legújabban térhódító karcsú orsóforma is.
Kivételt képeznek az ültetés utáni visszavágást sem tűrő fák. Az ilyeneket földlabdásan vagy edényből, konténerből kell ültetni, akárcsak a fenyőket és a lomblevelű örökzöld cserjéket. Nem igényel visszavágást a bükk, a ritkább éger, a kedvelt nyír és tölgy, valamint a különleges tulipánfa és a bokor termetű vagy fa alakú liliomfa, illetve magnólia. A szabad gyökérrel is ültethető bokrétafa vagy vadgesztenyefa, a szil, valamint a török mogyoró, a szelídgesztenye, a dió sem viseli el jól a visszavágást. Ezeknél a visszavágás a gyökérveszteségükkel arányos számú vessző tőből vagy elágazódás feletti levágásával helyettesíthető a leginkább. A megmaradó vesszőzetüket legjobb teljes hosszukban megtartani.