Minél egyszerűbb
a virágos vagy veteményes ágyak, pázsitok alakja, annál kevesebb időt igényel
a szegélyük rendben tartása. Az egyszerű, lendületes vonalak, a határozott ívek
látványa emellett jól is mutat.
Gondozatlan benyomást kelthet a fű olyan helyeken, ahol nem lehet jól lenyírni,
mint például egy fa törzse körül, kerítések tövében, valamint épültek lábazatánál.
A szélek karbantartása szintén nagyon nehézkes lehet, ha a fűfelület egészen
a járda, a kocsibeálló burkolatának széléig ér.
A zavaró fűszegélyezést pár centiméter széles fűmentes sáv kialakításával kerülhetjük
el a legegyszerűbben. A csupaszon maradó talajfelszínt kaviccsal, vagy kőzúzalékkal
szórhatjuk fel, de a 2,5-5 cm vastag kéregapríték borítás (1) illik leginkább
a környezetbe. Ennek a folyamatos rendben tartása már nem okoz különösebb gondot.
A szegélyek lehatárolására szegélyköveket, fa szegélykeretezőket, illetve ágyás
szegélyezőket alkalmazhatunk, de ezt a legegyszerűbben hajlékony szélhatároló
lemezcsíkok (2) használatával oldhatjuk meg.
Egyenes szegélyek
kialakítása és fenntartása a vonalzóként lefektetett deszkalap mentén ásóval
végigvágva oldható meg a legegyszerűbben. A deszkalapra vágás közben érdemes
ráállni, hogy ne mozduljon el. Az ívelt kialakításúra tervezett szegély lefektetett
vastag kötéllel vagy öntözőtömlővel jelölhető ki, és utána ennek mentén vágható
végig. A szabálytalanabb vonalvezetésű szegélyek előrajzolására a talaj színétől
elütő színű nyirkos homokot, perlitet használhatunk vékony csíkban elterítve.
A szegélyek kiigazításával eltávolításra kerülő kisebb-nagyobb füves darabok
más helyütt alkalmasak lehetnek hiányosságok pótlására, különben pedig komposztba
kerülve is jól hasznosulhatnak.
