Gyakorlati jótanács betonozóknak - III. rész

2008-12-31 12:23:28 | Módosítva: 2016-03-16 23:11:53

A betonozás általában egy kemény, fizikailag fárasztó, de látványos eredménnyel járó munka, ami elégedettséggel tölti el azt, aki végezte. Látványos munkát jó végezni, viszont az utólag elvégzendő pepecselések, a napokig tartó gondoskodás már nem egy kedvelt tevékenység, pedig ez még a betonozáshoz is hozzátartozik. Gondoskodás, utókezelés nélkül a beton nem válik azzá a jó minőségű megformált kővé, ami elvárásainkat kielégíti, azaz szilárdsága és tartóssága elmarad a tervezettől, összerepedezik, felső rétege lemállik. Cikksorozatunk befejező része, a beton utókezeléséről, a betonozást követő feladatokról szól.

Első feladat, a szilárd beton létrejöttéhez vezető folyamat megismerése, vagy felelevenítése a fejünkben. Aki ezt megteszi, az logikus gondolkodással maga is kikövetkezteti a teendőket, figyelemmel lesz a fontos körülményekre, és felismeri a problémákat.
A beton víz tartalmára elsősorban nem a keverhetőség és a bedolgozhatóság miatt van szükség. A beton kötőanyagának, a cementnek a kötését hidratációnak nevezzük, amely fogalom magában hordozza azt, hogy a beton (benne a cement) kötéséhez és szilárdulásához víz kell. A kötési, majd szilárdulási folyamat a betonozást követő első napokban igen gyorsan zajlik, majd fokozatosan lassulva akár több hónapig is tart. Számunkra az első hónap, ezen belül is az első 1-2 hét adja a legtöbb feladatot, ekkor kell időt és figyelmet fordítani a teendőkre.

Betonozás után az első és legfontosabb teendőnk az elkészült szerkezet elkerítéses védelme a sérüléstől, mozgástól, rázkódástól. A még meg nem kötött, vagy csak kissé megszilárdult beton nagyon sérülékeny, ezért körülkerítéssel védeni kell véletlen rálépéstől, vagy például ütéstől. Gondoskodjunk arról, hogy a zsaluzatot ne mozgassa senki, közelben működtetett berendezés ne keltsen rázkódást a betonban. Az elkészült szerkezetre (pl. födém) rálépni először akkor lehet, amikor a beton megkötött, azaz a lépés nyoma már nem fog meglátszani. Ez általában kevesebb, mint fél napot jelent. Vigyázat, mert ez még nem jelent általános terhelhetőséget!
A beton szabad felületét nedvesen kell tartani, nem szabad kiszáradni hagyni! A kiszáradás veszélyét fokozza a szél, az erős napsütés illetve a nagyon meleg idő.
A betonfelület nedvesen tartása jelenthet vízzel történő permetezést, elárasztást (ha ezt a zsaluzat túlnyúló pereme lehetővé teszi), vagy a nedvességet áttételesen átadó és tovább megtartó anyaggal (juta vagy terfil) történő takarást. A beton vízsugárral történő locsolása - főleg az első napokban - kárt okozhat, mivel a betonhoz erővel csapódó víz a még meg nem szilárdult felületet megrongálja, a finom részt kimossa.

A nedvesen tartás más jellegű megoldása, amikor a víz utánpótlása helyett inkább megakadályozzuk annak elpárolgását. Ez történhet párazáró fóliával történő hermetikus zárással, vagy a betonfelületre felhordott, speciálisan erre a célra kifejlesztett párazáró bevonattal. A párazárás megoldása házilagos kivitelezésnél körülményes és költséges, ezért csak különleges esetekben javasolt. A rosszkor vagy rosszul kivitelezett párazárás súlyos következménnyel járhat.
A nedvesen tartás illetve folyamatos nedvesítés szükséges idejét befolyásolja a szerkezet típusa (alaptest, oszlop, fal, aljzatbeton, járda stb.), az időjárás (hideg, meleg, száraz vagy párás idő), maga a zsaluzat (anyaga, kialakítása) és végül az alkalmazott cement és az adalékszerek fajtája.
Mivel az előbb felsorolt tényezők sok variációt adnak, a biztonságot szem előtt tartva javaslom, hogy házilagos kivitelezésnél az utókezelés és nedvesen tartás időtartama minimum 2-3 hét legyen. Ha mód van rá, a konkrét esetre vonatkozóan érdemes szakember véleményét kérni.

A beton utókezelése hideg időben és nagy melegben kicsit több odafigyelést igényel.
Nyári nagy melegben felgyorsulnak a folyamatok, fokozott a kiszáradás veszélye. Veszélyt jelenthet az, hogy a beton kötésekor felszabaduló kötéshő és külső meleg együttes hatására túlmelegszik a beton. A betonban jelentkező nagyobb hőmérséklet különbségek repedéseket eredményezhetnek. A folyamatos nedvesen tartás ilyenkor igen megterhelő feladat.
Hűvösbe forduló időben az előbbiek ellentéte következik be, a kötési ill. szilárdulási folyamat lelassul. Ha betonozás után váratlanul hidegre fordul az idő, javasolt a több rétegű takarás alkalmazása (fólia-hőszigetelés-fólia), ami nem csak a vizet tartja a betonban, hanem még a szerkezet lehűlését is gátolja. Nagy hidegben (fagyveszély esetén) a csak egy réteg fóliával takarás veszélyes, vízzel utókezelni pedig tilos!

Az utókezelés közben mindig kérdés, hogy mikor lehet kizsaluzni a szerkezetet.Legkényelmesebb és legbiztosabb módszer a zsaluzatban tartás, viszont bérelt zsaluzat esetén a bérleti díjat csak a lehető legrövidebb ideig szeretnénk fizetni. Tartószerkezeti elemek kizsaluzása csak felelős szakember engedélyével történhet meg! A zsaluzat bontásakor tartózkodni kell az erős ütésektől, óvni kell a felületeket a sérüléstől, az éleket a lepattanástól. Födémek, gerendák zsaluzatának elbontásakor ideiglenesen hagyjunk meg tartóoszlopokat (lábakat), segítsük ezzel is a teherviselést, megelőzve a korai káros lehajlást.
Alárendelt illetve nem tartószerkezeti betonok (pl. járdák) esetében is javaslom, hogy a zsaluzat bontásával várjuk meg legalább a két hetes kort. A zsaluzatban tartással elkerülhető a még teljesen nem megszilárdult szélek véletlen letörése.
Talán itt véget is érhetne az utókezelés témaköre, viszont hiányozna valami fontos. A gondosan kevert, bedolgozott és utókezelt, már megszilárdult beton sem egy univerzális, mindent kibíró anyag. Van, amitől a kész betont is óvni kell, mint például ráömlő savaktól, magas hőmérséklettől (tűztől), vagy éppen az erős koptató hatástól.

Bizonyos hatások főleg a vasbeton tartószerkezetekre veszélyesek, könnyen azok tönkremenetelét okozhatják. Speciális követelményeknek megfelelő 'különleges betonok' is készíthetők, viszont ezeket betontechnológusnak kell megterveznie még a kivitelezés megkezdése előtt.
Az elkészült beton jó eséllyel hosszú évtizedekig helyén maradhat, elláthatja feladatát. Annak érdekében, hogy a befektetett munka tartós maradjon, óvjuk meg a szerkezeteket az őket romboló természeti hatásoktól és az át nem gondolt emberi beavatkozásoktól. A természeti hatásokat tekintve: ne engedjük, hogy pl. az alapokat, járdákat, teraszokat alámossa a rosszul elvezetett csapadékvíz, hogy a földbe helyezett, vagy azon fekvő szerkezeteket megemeljék a fák gyökerei. Az emberi beavatkozások (pl. beton gerenda, vagy födém áttörés) legyenek átgondoltak, szakemberrel (statikussal) leegyeztetettek.
Végül az utolsó tanács: Ha már kész a beton és túlvagyunk minden feladaton, ne hagyjuk feledésbe veszni a történteket. Legalább magunkban készítsünk számadást, gondoljuk át a tapasztalatokat és okuljunk belőle. Az első munka után a következő betonozás már biztos gördülékenyebb lesz, s a tapasztalatok is egyre kedvezőbbek lesznek.

Bízom benne, hogy a betonozással kapcsolatban a kedves Olvasó segítséget kapott egy olyan témában, ami esetleg nagyon távol áll szakmájától. Természetesen az építési munkálatokra is igaz az intelem: Mérjük fel erőnket, és mindig csak olyan munkába kezdjünk, ami nem haladja meg képességeinket. A komolyabb, nagy anyagi értéket jelentő vagy biztonsági kockázattal is járó munkákat szükséges és kötelező szakemberre bízni, vagy szakember irányításával végezni!

Pluzsik Tamás

További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!

A cikk eredeti változata az alábbi címen olvasható az Ezermesteren:
https://ezermester.hu/cikk-2714/Gyakorlati_jotanacs_betonozoknak___III__resz