Gyors, erős rögzítés favédelem
Az hogy melyik oszloptalp a célnak megfelelő, azt az oszlop keresztmetszete, illetve mérete alapján lehet eldönteni. Viszonylag szilárd, kötött talaj esetén az ún. leverhető, vagy a lefúrható talpak vehetők számításba. Ám ezek csak legfeljebb 10x10 cm-es szelvényű és 2 m-nél nem magasabb oszlopok számára biztosítanak szilárd rögzítést. A nyújtott ék alakú, „x” szelvényű oszloptalpakat általában kerítésekhez és más kis terhelésű tartószerkezetekhez ajánlott használni. A talpak általában horganyzott bevonatúak, a talajba ütésükhöz a nyakba illő fadarabot és egy méretes ráverő kalapácsot kell használni. Az oszlopokat pedig átmenő galvanizált csavarokkal lehet a talpak nyakrészébe illesztve rögzíteni. A földbe üthető rész hossza 70-95 cm között változik, az oszlopszelvénye pedig 7-10 cm-es lehet. A talajba fúrható, kúpos és csavarmenetes palástú talpakat egy behajtó rúd segítségével kell földbe fúrni, méretei az előző talpfajtához hasonlóak. Ezt a típust talajcsavarnak is nevezik, és gyártanak csökkentett magméretű változatokat is. Ezeket az erősen kötött, tömör talajoknál szokás használni.
A méretesebb oszlopokhoz már nagyobb a fajta választék. Ezeket csak betonozva lehet a talajba rögzíteni. Főként négyzet szelvényű oszlopokhoz készülnek, ám a gömbfa oszlopokhoz a kettős szárú talpakkal nagyon szilárd és terhelhető rögzítést lehet elérni. A kisebb keresztmetszetű oszlopokhoz az acél száras, betonozható talpak is használhatók. Szárméreteik a gyakoribb gerenda szelvények méretéhez igazodóan 7-20 cm között változnak, bebetonozható szárméretük pedig a talp fajtájától függően 20-50 cm közötti.
A lecsavarozható talpak beton- vagy más szilárd anyaghoz való kötőelemes rögzítést tesznek lehetővé az oszlopok számára. Szártávolságuk fix méretű, ám állítható szártávolságú változataik is beszerezhetők. Ezek azonban csak néhány centiméteres korrekciókat tesznek lehetővé. A rögzítő és be-, illetve a felfogó talpak magassága típustól függően változó.
Az egyszerűbbeket közvetlenül a betonalapra, vagy koszorúra kell rögzíteni, és ezekbe csak azt követően lehet az oszlopokat behelyezni. Egyes változatoknál – a rögzítő szárat az oszloptalpba eresztve – akár el is lehet rejteni magát a talpat. Ez azonban csak pontos megmunkálást követően kivitelezhető. Ezeknek az oszloptalpaknak van emeltszintű változata is, amelyeknél a szintemelés mértéke akár 10 cm is lehet – éppen úgy, mint ahogyan az U-alakú, illetve az egyoldalú sarus oszloptalpaknál is. Az oszlopokat mindig átmenő csavarokkal kell a talpak szárai közé, illetve annak függőleges szárára erősíteni.
A tartó oszlopok pontos magassági beállítását teszik könnyebbé az állítható magasságú oszloptalpak. Az ilyen talpakat előbb az oszlopok bütüjére kell felerősíteni, majd a betonalapra csavarozásuk után egy közcsavar elem elforgatásával lehet az ideális oszlopmagasságot beállítani. E változatnak van állítható szártávolságú változata is, amely akár több cm-nyivel is a talpba rögzíthető faoszlop méretéhez igazítható.
A kisebb szintemelésű oszloptalp változatoknál a lefogó talp elforgatásával kell a megfelelő magasságot beállítani, és csak ezután lehet a talpat az alapra csavarozni. E talpak főként a méretes, 15-20 cm-es szelvény méretű gerenda oszlopoknál használatosak. A felerősítésükhöz pedig a lefogó talp rögzítő furatai alapján a betonba ágyazott tőcsavarok szükségesek. A talpat a beton kötése után lehet csavaranyákkal a betonba rögzített csavarszárakra erősíteni. Ezt a követelményt azonban csak körültekintő és pontos munkával lehet biztosítani. Az oszlop pontos magasságát csak ezt követően lehet beállítani, mégpedig az oszlop elforgatásával, majd egy ellenanyával lehet ezt az állapotot rögzíteni.
Az oszloptalpak alkalmazásával könnyebben és főleg pontosabban lehet a különféle célokat szolgáló oszlopokat felállítani, amennyiben a helyük meghatározott. Ám mivel ezek anyaga többnyire fa, nem szabad megfeledkezni a faanyag előzetes impregnálásáról. Ez nemcsak a látszó felületükön fontos, a bütüiken azonban alapvetően szükséges. Ezért még a felállításuk előtt az oszlopokat nagyobb edénybe öntött faimpregnáló szerbe állítva kell 1-2 napig tárolni. Így a szernek van ideje a bütük felől a faanyagba szívódnia, ami meggátolja még jelentős nedvesedés esetén is a károsodásukat. A további felületkezelést pedig már a felállított faszerkezeten is el lehet végezni, ám előnyösebb ezt is még a beépítésük előtt megtenni, különös tekintettel a vágott bütüs illesztékekre. A csapadék ugyanis ezek felülete felől kezdi a faanyagot támadni.
Lásd még: Kerti pavilonok