Oszloptalpak: gyors és stabil rögzítés kerti oszlopokhoz

Az oszloptalpak gyors és stabil rögzítést tesznek lehetővé kerti oszlopokhoz. Megmutatjuk a különböző típusokat és felhasználási lehetőségeiket. A kertekben számos esetben kell olyan építményeket létesítenünk, amelyekhez szilárd oszlopokra van szükség. Az oszlopok beszerzése nem jelent gondot, ám ezek szilárd rögzítése annál inkább. Régebben ezt a talajba süllyesztve vagy betonozással oldottuk meg, manapság azonban sokkal gyorsabban, oszloptalpakat használva is kivitelezhetjük. Számos oszloptalpfajta létezik, és a méretválasztékuk – még azonos fajtán belül is – elég változatos. Az összes változat nagy előnye, hogy a faoszlopok végeit kiemeli a talajból, így a faanyag nem szívja közvetlenül a nedvességet a földből.

Gyors, erős rögzítés és favédelem

Az, hogy melyik oszloptalp a célnak megfelelő, azt az oszlop keresztmetszete, illetve mérete alapján lehet eldönteni. Viszonylag szilárd, kötött talaj esetén az ún. leverhető, vagy a lefúrható talpak vehetők számításba. A nyújtott ék alakú, „x” szelvényű oszloptalpakat általában kerítésekhez és más kis terhelésű tartószerkezetekhez ajánlott használni. A talpak általában horganyzott bevonatúak, a talajba ütésükhöz a nyakba illő fadarabot és egy méretes ráverő kalapácsot kell használni. Az oszlopokat pedig átmenő galvanizált csavarokkal lehet a talpak nyakrészébe illesztve rögzíteni. A földbe üthető rész hossza 70-95 cm között változik, az oszlopszelvénye pedig 7-10 cm-es lehet. A talajba fúrható, kúpos és csavarmenetes palástú talpakat egy behajtó rúd segítségével kell földbe fúrni, méretei az előző talpfajtához hasonlóak. Ezt a típust talajcsavarnak is nevezik, és gyártanak csökkentett magméretű változatokat is. Ezeket az erősen kötött, tömör talajoknál szokták használni.

Oszloptalpak méretesebb oszlopokhoz

A méretesebb oszlopokhoz már nagyobb a fajta választék. Ezeket csak betonozva lehet a talajba rögzíteni. Főként négyzetes szelvényű oszlopokhoz készülnek, ám a gömbfa oszlopokhoz a kettős szárú talpakkal nagyon szilárd és terhelhető rögzítést lehet elérni. A kisebb keresztmetszetű oszlopokhoz az acél száras, betonozható talpak is használhatók. Szárméreteik a gyakoribb gerendaszelvények méretéhez igazodóan 7-20 cm között változnak, bebetonozható szárméretük pedig a talp fajtájától függően 20-50 cm közötti.

Lecsavarozható és állítható oszloptalpak

A lecsavarozható talpak beton- vagy más szilárd anyaghoz való kötőelemes rögzítést tesznek lehetővé az oszlopok számára. Szártávolságuk fix méretű, ám állítható szártávolságú változataik is beszerezhetők. Ezek azonban csak néhány centiméteres korrekciókat tesznek lehetővé. A rögzítő és befogó, illetve a felfogó talpak magassága típustól függően változó.

Az egyszerűbbeket közvetlenül a betonalapra, vagy koszorúra kell rögzíteni, és ezekbe csak azt követően lehet az oszlopokat behelyezni. Egyes változatoknál – a rögzítő szárat az oszloptalpba eresztve – akár el is lehet rejteni magát a talpat. Ez azonban csak pontos megmunkálást követően kivitelezhető. Ezeknek az oszloptalpaknak van emeltszintű változata is, amelyeknél a szintemelés mértéke akár 10 cm is lehet – éppen úgy, mint ahogyan az U-alakú, illetve az egyoldalú sarus oszloptalpaknál is. Az oszlopokat mindig átmenő csavarokkal kell a talpak szárai közé, illetve annak függőleges szárára erősíteni.

A tartó oszlopok pontos magassági beállítását teszik könnyebbé az állítható magasságú oszloptalpak. Az ilyen talpakat előbb az oszlopok bütüjére kell felerősíteni, majd a betonalapra csavarozásuk után egy közcsavar elem elforgatásával lehet az ideális oszlopmagasságot beállítani. E változatnak van állítható szártávolságú változata is, amely akár több cm-nyivel is a talpba rögzíthető faoszlop méretéhez igazítható.

A kisebb szintemelésű oszloptalp változatoknál a lefogó talp elforgatásával kell a megfelelő magasságot beállítani, és csak ezután lehet a talpat az alapra csavarozni. E talpak főként a méretes, 15-20 cm-es szelvény méretű gerenda oszlopoknál használatosak. A felerősítésükhöz pedig a lefogó talp rögzítő furatai alapján a betonba ágyazott tőcsavarok szükségesek. A talpat a beton kötése után lehet csavaranyákkal a betonba rögzített csavarszárakra erősíteni. Ezt a követelményt azonban csak körültekintő és pontos munkával lehet biztosítani. Az oszlop pontos magasságát csak ezt követően lehet beállítani, mégpedig az oszlop elforgatásával, majd egy ellenanyával lehet ezt az állapotot rögzíteni.

A faoszlopokat is védenünk kell

Az oszloptalpak alkalmazásával könnyebben és főleg pontosabban lehet a különféle célokat szolgáló oszlopokat felállítani, amennyiben a helyük meghatározott. Ám mivel ezek anyaga többnyire fa, nem szabad megfeledkezni a faanyag előzetes impregnálásáról. Ez nemcsak a látszó felületükön fontos, a bütüiken azonban alapvetően szükséges. Ezért még a felállításuk előtt az oszlopokat nagyobb edénybe öntött faimpregnáló szerbe állítva kell 1-2 napig tárolni. Így a szernek van ideje a bütük felől a faanyagba szívódnia, ami meggátolja még jelentős nedvesedés esetén is a károsodásukat. A további felületkezelést pedig már a felállított faszerkezeten is el lehet végezni, ám előnyösebb ezt is még a beépítésük előtt megtenni, különös tekintettel a vágott bütüs illesztékekre. A csapadék ugyanis ezek felülete felől kezdi a faanyagot támadni.

A cikk az Ezermester alábbi nyomtatott lapszámában érhető el: 2020/6.