Őszvégi tennivalók

A gyümölcsfáknál a lekötözéssel alakított koronáról eltávolítható a kötözőanyag vagy a súly. A facsemeték telepítésének is itt az ideje. A lombhullatást követően ezt már sem a konténeres-, edényes-, sem a szabadgyökerűek esetében sem indokolt halogatni, de legalábbis az ültetési hely előkészítésére kerüljön sor még akkor is, ha majd csak a tavaszi telepítési idényben fogunk ültetni. Ez a szokásos gödörásás mellett trágyabekeveréssel is együtt járhat. A korábbi ültetésű fák, bokrok aljába, illetve köré az ősszel esedékes foszfor és kálium műtrágya-adag kerülhet kiszórásra, amit minél mélyebben kapáljunk a talajba.
Lepottyant gyümölcsök, levélrészek és hasonló hulladékok továbbra sem tűrhetők meg a fák, bokrok alatt, mivel fertőzési forrássá válhatnak. Hasonlóképpen - megelőző növényvédelmi eljárásként - érdemes az erdő közelében lévő fák törzsére a téli araszoló hernyók tavaszi kártételét csökkentő hernyóenyves öveket felerősíteni.
A fák még meglévő tő- és gyökérsarjait vágjuk le, az idősebb részeken előtört értéktelen fattyúvesszőkkel együtt. A ribiszke és más gyümölcstermő bokrok is most telepíthetők, vagy pótolhatók, a már elterebélyesedettek tőosztásával is. A szamócatöveket tisztítsuk meg a felesleges indanövényektől és a leszáradt levelektől.
A szőlőszüretelést be kell fejezni, a tárolásra szánt későn érő fajtájú fürtök szedését hagyva utoljára. A szőlőtőkék foszfor és kálium trágyázása is fontos lehet. A hiányzó tőkéket pótló vagy szaporítást szolgáló bujtásra döntésre is sor kerülhet laza homoktalajon, a saját gyökerű szőlőknél. A pótlást szolgáló gyökeres szőlővessző, kötött talajon pedig az oltványtelepítés viszont már inkább maradjon tavaszra, a szőlő téli fagyérzékenysége miatt. A túlságosan talajba süppedt tőkék ilyenkor még kissé felemelhetők, miután a legalsó, úgynevezett talpgyökereküket kibontottuk. Ennek az ellenkezőjeként, a földről túlságosan kiemelkedő tőkéket lesüllyeszthetjük, feltéve, hogy egyébként jó állapotúak.
A veteményesben be kell gyűjteni, minden még kint lévő fagyérzékeny termést. Ha a nappali hőmérséklet már csak néhány fokkal emelkedik fagypont fölé, védett helyre elvethető a korai zöldborsó magja. Már földben legyen a sóska, a spenót, a petrezselyem és a sárgarépa magjának legalább egy része is. Hagymát is érdemes most duggatni vagy vetni, hogy minél előbb legyen belőle tavasszal zöldhagyma. Szétszedhetők, vagyis tőosztással szaporíthatók a kifejlett sarjadékhagyma tövek valamint a metélőhagyma és a rebarbara is, ha eddig még nem került rá sor. Most szaporítható talpgyökér-részeinek telepítésével a torma is.
A védettebb kertrészekbe áttelelő, néhány leveles saláta és kelkáposzta palánták is ültethetők, hogy kora tavasszal legyen belőlük termés. A már bevetett vagy palántákkal beültetett ágyásokat szálas szalmával, vagy magot nem pergető növényszár-maradványokkal ritkásan szórjuk be, az erős átfagyás ellen. Az üres és még felásatlan részeken pedig fejezzük be a fagyok előtt a hantos őszi ásást.
A virágoskert évelő virágtöveit is tisztogassuk meg az elnyílt virágrészektől, a leszáradt levelektől, majd kapával lazítsuk fel a közöttük lévő területrészeket. Szórjuk be a tövek közét földszerűvé érett komposzttrágyával, esetleg hullott levelekkel, a mély átfagyás ellen, akárcsak az árvácska és más kétnyári virágpalántákkal már beültetett területrészeket. A hagymás és más évelő virágtövekkel újonnan betelepített területrészeket is így készítsük elő a télre. Az örökzöld növények földjét, a takarást megelőzően, be kell öntözni. A gyepet, az esetleg még szükséges nyírása után ajánlatos beszórni, tíz négyzetméterenként két vödörnyi teljesen érett komposztfölddel, esetleg már földszerű trágyával, vagy legalább műtrágyázzuk foszfor és kálium tartalmú műtrágyával. Az újak telepítése mellett, a kipusztult bokrok is pótolhatók, akárcsak a sövények foghíjai. Még gyarapítható a számuk, ha egy-két erős vesszőjüket a földbe bujtatjuk. Az afrikai aranyvirág, a körömvirág és a többi hidegtűrő egynyári virág magja már most elvethető, hogy következő tavasszal minél korábban virágozzanak.