Láncfűrészek

Tájékozódásunkat a láncfűrészek világában - mint már annyiszor - a csoportosítás segíti elő. Ennek megfelelően vannak ipari célú, fakitermelésre való, valamint magáncélú, általában alkalmi használatra szánt hobbi kivitelű fűrészek. Az előbbi csoporton belül főleg robbanómotorost, míg a házi használatú eszközök között emellett még villamos hajtású szerszámokat gyártanak. Előnyük és hátrányuk a felhasználási körülményektől függően kézenfekvő: a villamos motor egyszerűségét és igénytelenségét az erdőben vagy nagykiterjedésű háztáji gyümölcsösökben a villamos hálózat hiányában nem élvezhetjük, hosszú villamos vezetékek pedig csak gondot okoznának, így csak a robbanómotor jöhet szóba. Kifejezetten hobbikerti használatnál viszont a robbanómotorral járó elkerülhetetlen nehézségek (gyakori indulási problémák, tűzveszélyes üzemanyag, erős zaj), ugyanakkor a hálózati csatlakoztathatóság közelsége és végül, de nem utolsósorban a kisebb súly a villamos hajtású fűrészek használata mellett szólnak.
Bár a láncfűrész működési elve szinte már első pillantásra nyilvánvaló, fussunk át szerkezeti felépítésén, és egyúttal ismerkedjünk meg néhány olyan alkatrészével valamint a működéséhez szükséges kiegészítővel is, melyek ismerete a későbbi használat, karbantartás során hasznunkra lesz.
A szerszám oldalán a motor kimenő tengelyének végén 6-8 fogú lánckerék van, ami a lánc hajtását végzi. A lánckerék előtti vezetőtüskékre a lánc futásának biztosítására szolgáló vezetősínt kell rögzíteni. A vezetősín peremén körben horony van, ebben fut a vágószemekből összeállított lánc. A vezetősín csúcsába - ahol a lánc fordul - a legtöbb esetben ún. fordítókereket szerelnek, ennek csak a fogai látszanak ki a vezetősínből.
Ezzel egyúttal meghatároztuk a láncfűrészek három legfontosabb gyorsan kopó cserealkatrészét is.
A legfontosabb és rendszeresen ellenőrizendő mennyiségű segédanyag pedig a kenőolaj, ugyanis a lánc a vezetősínen körbefutva erősen súrlódik, ezért megfelelően kenni kell. Ezt a műveletet ma már majd mindegyik fűrész önműködően maga végzi el. A szerszám használata ugyancsak nyilvánvalónak tűnik, de itt meg kell állnunk egy pillanatra. A láncfűrész talán a legveszélyesebb kéziszerszám. Használatához fegyelem, kellő gyakorlat, megfelelő fizikai erő kell. A láncfűrész "férfias" szerszám. Lássuk tehát, hogyan dolgozzunk vele.
A fűrészelés megkezdéséhez a gép mindkét fogantyúját meg kell markolni, stabil munkaállást kell felvenni, és a szerszám oldalán úgy kell elhelyezkedni, hogy semmilyen testrészünk se legyen a fűrészlánc síkjában. A villamosmotor indítókapcsolóját működtetve a lánc azonnal elindul, míg a robbanómotort beindítva még nem, de itt is a markolaton lévő kapcsolóval hozható mozgásba. Biztonsági okokból a lánc csak addig forog, amíg a kapcsolót nyomva tartjuk, elengedve azonnal, vagy kis utánfutással megáll.
A láncfűrész használatának alapesete a farönkök darabolása, amit a fűrészlap alsó részével végzünk.
Ehhez először a fűrészház homloklapján található tüskés támasztóeszközt az ún. rönktámaszt feszítsük neki a fának, és ezt forgáspontnak tekintve már mozgó lánccal kezdjük el a fűrészelést. Az előtoláshoz a hátsó fogantyút enyhén, "érzéssel" emeljük. (Ha a fordulatszám jelentősen csökken, vegyünk vissza az előtolásból, mert a lánc károsan felforrósodhat). Újabb fogáshoz ne állítsuk le a fűrészt, hanem óvatosan visszahúzva vágjunk a rönktámasz korábbi helyén úgy, hogy most az elülső fogantyúra enyhe nyomást gyakorolunk, majd szorítsuk új helyére ismét a rönktámaszt. Ha fűrészelésnél a lánc beakad, vagy a fában kemény tárgyba ütközik, akkor a fűrész hirtelen a fatörzs felé húzódhat. Ez az ún. beszívódás jelensége ami ellen a jól felhelyezett rönktámasz biztosan véd.
Ha a lánc teljesen beszorul, állítsuk le a motort, és a vágásba feszítőék ütésével szabadítsuk ki. Szükség esetén a fűrészlap felső részével is vághatunk, de tekintettel kell lennünk arra, hogy láncbeakadás vagy kemény tárgyba ütközés esetén ilyenkor a fűrész a kezelőszemély irányába fog erősen elmozdulni. Ez az ún. visszaütés, ami ellen a rönktámasz már természetesen nem véd.
A fűrész munka közbeni váratlan viselkedésének harmadik fajtája az ún. visszavágás. Ez a jelenség a vezetősín nagy erővel felfelé történő váratlan mozgása, amely szélsőséges esetekben olyan nagymértékű lehet, hogy a lánc testünket (fejünket) is elérheti. A visszavágás akkor következik be, ha a síncsúcs vége a fához vagy más kemény tárgyhoz ér. Az igen veszélyes jelenség kiküszöbölésére, elkerülésére, hatásainak csökkentésére a gépek és a tartozékok konstrukciójának megfelelő kialakításával a gyártók is tesznek intézkedéseket, de ezen túlmenően megfelelő elővigyázatossági szabályok betartása is szükséges.
A fűrészgépeken az első fogantyú előtt egy ütközőlapot találunk. Visszavágásnál a fűrész felfelé mozgása miatt a markolatot fogó személy keze megüti az ütközőlapot, mely így egy mechanikus láncféket hoz működésbe, és a lánc kb. 0,1 mp alatt megáll.
Speciálisan visszavágásmentes, vagy legalábbis kevésbé visszavágás-veszélyes láncokat és vezetősíneket is gyártanak, de legbiztonságosabb, ha magát a visszavágást kerüljük el, megfelelő munkavégzéssel. Ennek megfelelően a szerszámot mindig erősen, két kézzel markoljuk, síncsúccsal lehetőleg ne fűrészeljünk, több ágat egyszerre ne vágjunk, ne dolgozzunk vállmagasság felett, létrán állva, vagy általában túlságosan előrehajolva.
A fűrészelési munka fentebb említett alapesetén túlmenően természetesen még sok egyéb feladat is végezhető a géppel, de ezek már csak gyakorlott felhasználóknak ajánlatosak.
A beszúrás és a hosszvágás, amelyek tulajdonképpen síncsúccsal végzendő munkákat jelentenek, különösen kényes feladatok. Mivel a munka jellegéből adódóan a rönktámasz nem használható, fennáll mind a visszaütés, mind a visszavágás veszélye. Csak gyakorlott szakemberek végezzék megfelelően élezett, visszavágásmentes lánccal.
Befeszülést mutató fatörzsek vágásánál először a nyomást mutató oldalon végezzünk egy bevágást, majd a leválasztást a másik oldalon fűrészelve végezzük el. Ha ilyenkor a lánc felső részével kell vágni, ügyeljünk a visszaütés veszélyére.
Még vékony fa fűrészelése is okozhat problémát, mert nincs elegendő súlya ahhoz, hogy biztonságosan rögzüljön. Ilyenkor segédeszközzel - szíjjal, kötéllel - kell pl. a bakhoz rögzíteni. Más személy nem foghatja a fát!
A fadöntés sem egyszerű feladat, de megfelelő gondossággal ez is biztonsággal végezhető. Először körültekintően válasszuk ki a környezet számára legkedvezőbb dőlési irányt. A favágó személy akadálymentes eltávozását biztosítani kell, ami kb. 45°-os szögben legyen hátrafelé. A fában a dőlési oldalra - a talajhoz a lehető legközelebb - végezzünk kb. a törzs 1/3-áig egy bevágást, majd ferde vágással bővítsük ezt 45° nyílású ék alakra. A másik oldalon - az első vágásnál kissé feljebb - végezzünk egy vízszintes vágást addig, míg a törzsátmérő kb. 1/10-e meg nem marad. Ez a maradék az ún. törzsbetét, melyet semmiképpen sem szabad átvágni, mert akkor a fa ellenőrizhetetlenül dől el. A döntést ékek beütésével kell elvégezni.
A láncfűrészek használatánál az emberi tényezők mellett legalább annyira fontosak a technikai feltételek is, nevezetesen a gép kifogástalan műszaki állapota. Ezen belül nyilvánvalóan a közvetlen munkavégző eszköz, a lánc az, amely a legtöbb törődést igényli.
Mint már szóltunk róla a fém-fémen való futás jelentős hőfejlesztő súrlódását megfelelő kenéssel kell csillapítani. A gépekben a kenőanyag számára külön tartály van, amiben mindig - a bejelölt szintjelzéssel meghatározott - kellő mennyiségű olaj legyen. Az olaj fajtájára a gépek kezelési útmutatásai adnak javaslatokat. Külön kiemeljük: a célra megfelelő minőségű kenőanyag kell, így pl. gépkocsiból maradt fáradt olajjal ne is kísérletezzünk. Ez nemcsak hogy nem ken eléggé, de még környezetvédelmi szempontból is káros. A gyári ajánlott olajok még ilyen szempontból is megfelelőbbek, mert a környezetbe jutva ott könnyen lebomlanak.
A láncokkal szembeni további kézenfekvő kívánalom a jó vágóképesség. Ezért egyrészt mindig megfelelően élesek legyenek, másrészt kellő megfeszítéssel rendelkezzenek. Az élezés nem egyszerű feladat, bár házilagosan otthon is elvégezhető. Erre - főleg a nagyteljesítményű professzionális vagy ahhoz közeli kivitelű gépek esetén - a kezelési utasítások adnak részletes információkat. A láncok élezéséhez kifejezetten e célra készült (tehát nem szokásos kivitelű) gömbölyű és lapos reszelőt kell használni, amivel a lánctagok általában 30°-os vágóélét és 85°-os homlokszögét kell kialakítani. A reszeléssel nemcsak a vágási élességet, hanem a vágási mélységet is kialakítjuk.
A lánctagoknak egyforma méretűeknek kell lenni, (különben a lánc akadozva, rángatva fut, el is szakadhat, ezért a munkát mindig a legjobban elkopott láncszemmel kell kezdeni, és a többit ehhez igazítani. A művelet elvégzéséhez különféle sablonok, sőt még speciális élező készülékek is kaphatók a szaküzletekben. Élezés után a láncot olajjal alaposan meg kell tisztítani a fémmaradványoktól.
Alkalmankénti felhasználóknak nem érdemes a lánc élezésével bajlódnia, ilyen jellegű gépek használati utasításaiban nincs is erre utaló tájékoztatás. A ritkább használat hosszú élezési intervallumot jelent, így ezeket érdemesebb esetenként szervizbe vinni.
A lánc üzemállapotának fontos jellemzője a feszesség is. Üzemelés közben a felmelegedő lánc kitágul, belóg, amit korrigálni kell. E célra a gépeken a láncfeszítés állítható, és akkor megfelelő, ha a láncot a vezetősíntől kb. 3-5 mm-re lehet felemelni. A munka befejezése után viszont lazítani kell a beállításon, ugyanis a lehűlő lánc összehúzódik és káros feszültségek keletkeznek benne, valamint a hajtótengelyben és a csapágyazásban.
A lánc megfelelő állapota igen fontos: tompa és laza lánc nemcsak a vágási teljesítményt csökkenti, de jóval nagyobb a visszavágási veszély is! A vezetősín is kopik, ami a hosszmélység csökkenését jelenti, különösen a sín alsó (vágásra leggyakrabban használt részén), valamint a csúcsnál, az átfordulásnál.
A horonymélység kb. 5 mm legyen. A hornyot valamint a vezetősín hajtásoldali végén található furatokat és vájatokat - melyek az olaj be- illetve elvezetésére szolgálnak - mindig tisztán kell tartani.
A kopásnak kitett harmadik alkatrész a hajtókerék. A kopás mértékének elfogadhatóságára egyes típusoknál a kezelési utasítás ad tájékoztatást és segítséget. Egyéb esetben jó közelítés az a szabály, hogy két lánc elhasználódása után már a hajtókerék is cserélendő, ami egyes típusoknál csak speciális célszerszámmal, csak szervizben végezhető el.
A fenti három egymáson mozgó alkatrész egyenletes kopása a csereintervallumok szempontjából előnyös. Ezért gyakorlati tanácsunk, ha gépünket gyakran használjuk, akkor legyen legalább két láncunk, amelyeket váltogatva szerelünk fel. Lánccsere alkalmával pedig a vezetősínt is fordítsuk meg.
Többször felhívtuk már a figyelmet a láncfűrészek veszélyes voltára, de a villamos hajtású gépek jellegükből adódóan még további elővigyázatosságot is igényelnek. Ezekre a kezelési utasítások részletesen felhívják a figyelmet, de néhányat közülük itt is megemlítünk. Az ilyen gépek nedvesség ellen nem védettek, ezért esőben használni tilos! Ha a lánccal véletlenül elvágnánk a vezetéket, vagy az más módon sérülne, akkor azonnal ki kell húzni a csatlakozódugót, és a vezetéket cserélni kell. Olvasóink figyelmét már többször felhívtuk a szabadtéri munkák végzése esetén az ún. áramvédő-kapcsolók használatára. Ezt most sem mulasztjuk el.
Végül térjünk rá konkrét típusok ismertetésére. Táblázatunkban általában Magyarországon is ismert világcégek termékeit mutatjuk be. Külön táblázatot adunk a villamos és külön a robbanómotoros gépekhez, de a feltüntetett adatfajták azonosak, így összehasonlíthatók. A teljesítményt a robbanómotoroknál a hagyományos LE-ben is megadtuk.
A vágási hossz gyakorlatilag a vezetőlemez hosszát jelenti. A gépek súlya a villamos hajtásúaknál vezetősínnel és lánccal együtt értendő, míg a robbanómotoroknál azok nélkül szerepel. A kivételeket *-gal jelöltük.
A villamos gépek első oszlopa nem egy szokásos láncfűrészről ad tájékoztatást. Ez ugyanis ún. ágfűrész, amely egy 1,7-2,5 m hosszúságú teleszkópos rúd végén elhelyezkedő motoros vágóeszköz, így a gallyazási, faápolási munka a földön állva is végezhető. Mivel a vágási műveletet egy kisméretű lánc végzi, és felhasználási területe hasonló a többi géphez, érdemesnek láttuk ezt is megemlíteni.
 A táblázat adatai egyértelműek, azokhoz különösebb hozzáfűznivalónk nincs, legfeljebb annyi, hogy a Trabant és a Mercedes egyaránt elvisz a célhoz, mégis van köztük különbség. Az itt bemutatott fűrészekkel is mind lehet fát vágni.

Galamb István
MEEI