Láncfűrészek

A láncfűrészek jobbára idényjellegű szerszámok, szezonjuk - mind a profi mind a házkörüli munkák során - most kezdődik. Az erdei fakitermelés, valamint a kiskertek rendbetétele (a beteg ágak levágása, az öreg fák kidöntése, a tűzifa-darabolás) mind kifejezetten őszi-téli elfoglaltságok.

Tájékozódásunkat a láncfűrészek világában - mint már annyiszor - a csoportosítás segíti elő. Ennek megfelelően vannak ipari célú, fakitermelésre való, valamint magáncélú, általában alkalmi használatra szánt hobbi kivitelű fűrészek. Az előbbi csoporton belül főleg robbanómotorost, míg a házi használatú eszközök között emellett még villamos hajtású szerszámokat gyártanak. Előnyük és hátrányuk a felhasználási körülményektől függően kézenfekvő: a villamos motor egyszerűségét és igénytelenségét az erdőben vagy nagykiterjedésű háztáji gyümölcsösökben a villamos hálózat hiányában nem élvezhetjük, hosszú villamos vezetékek pedig csak gondot okoznának, így csak a robbanómotor jöhet szóba. Kifejezetten hobbikerti használatnál viszont a robbanómotorral járó elkerülhetetlen nehézségek (gyakori indulási problémák, tűzveszélyes üzemanyag, erős zaj), ugyanakkor a hálózati csatlakoztathatóság közelsége és végül, de nem utolsósorban a kisebb súly a villamos hajtású fűrészek használata mellett szólnak.
Bár a láncfűrész működési elve szinte már első pillantásra nyilvánvaló, fussunk át szerkezeti felépítésén, és egyúttal ismerkedjünk meg néhány olyan alkatrészével valamint a működéséhez szükséges kiegészítővel is, melyek ismerete a későbbi használat, karbantartás során hasznunkra lesz.
A szerszám oldalán a motor kimenő tengelyének végén 6-8 fogú lánckerék van, ami a lánc hajtását végzi. A lánckerék előtti vezetőtüskékre a lánc futásának biztosítására szolgáló vezetősínt kell rögzíteni. A vezetősín peremén körben horony van, ebben fut a vágószemekből összeállított lánc. A vezetősín csúcsába - ahol a lánc fordul - a legtöbb esetben ún. fordítókereket szerelnek, ennek csak a fogai látszanak ki a vezetősínből.
Ezzel egyúttal meghatároztuk a láncfűrészek három legfontosabb gyorsan kopó cserealkatrészét is.
A legfontosabb és rendszeresen ellenőrizendő mennyiségű segédanyag pedig a kenőolaj, ugyanis a lánc a vezetősínen körbefutva erősen súrlódik, ezért megfelelően kenni kell. Ezt a műveletet ma már majd mindegyik fűrész önműködően maga végzi el. A szerszám használata ugyancsak nyilvánvalónak tűnik, de itt meg kell állnunk egy pillanatra. A láncfűrész talán a legveszélyesebb kéziszerszám. Használatához fegyelem, kellő gyakorlat, megfelelő fizikai erő kell. A láncfűrész "férfias" szerszám. Lássuk tehát, hogyan dolgozzunk vele.
A fűrészelés megkezdéséhez a gép mindkét fogantyúját meg kell markolni, stabil munkaállást kell felvenni, és a szerszám oldalán úgy kell elhelyezkedni, hogy semmilyen testrészünk se legyen a fűrészlánc síkjában. A villamosmotor indítókapcsolóját működtetve a lánc azonnal elindul, míg a robbanómotort beindítva még nem, de itt is a markolaton lévő kapcsolóval hozható mozgásba. Biztonsági okokból a lánc csak addig forog, amíg a kapcsolót nyomva tartjuk, elengedve azonnal, vagy kis utánfutással megáll.
A láncfűrész használatának alapesete a farönkök darabolása, amit a fűrészlap alsó részével végzünk.
Ehhez először a fűrészház homloklapján található tüskés támasztóeszközt az ún. rönktámaszt feszítsük neki a fának, és ezt forgáspontnak tekintve már mozgó lánccal kezdjük el a fűrészelést. Az előtoláshoz a hátsó fogantyút enyhén, "érzéssel" emeljük. (Ha a fordulatszám jelentősen csökken, vegyünk vissza az előtolásból, mert a lánc károsan felforrósodhat). Újabb fogáshoz ne állítsuk le a fűrészt, hanem óvatosan visszahúzva vágjunk a rönktámasz korábbi helyén úgy, hogy most az elülső fogantyúra enyhe nyomást gyakorolunk, majd szorítsuk új helyére ismét a rönktámaszt. Ha fűrészelésnél a lánc beakad, vagy a fában kemény tárgyba ütközik, akkor a fűrész hirtelen a fatörzs felé húzódhat. Ez az ún. beszívódás jelensége ami ellen a jól felhelyezett rönktámasz biztosan véd.
Ha a lánc teljesen beszorul, állítsuk le a motort, és a vágásba feszítőék ütésével szabadítsuk ki. Szükség esetén a fűrészlap felső részével is vághatunk, de tekintettel kell lennünk arra, hogy láncbeakadás vagy kemény tárgyba ütközés esetén ilyenkor a fűrész a kezelőszemély irányába fog erősen elmozdulni. Ez az ún. visszaütés, ami ellen a rönktámasz már természetesen nem véd.
A fűrész munka közbeni váratlan viselkedésének harmadik fajtája az ún. visszavágás. Ez a jelenség a vezetősín nagy erővel felfelé történő váratlan mozgása, amely szélsőséges esetekben olyan nagymértékű lehet, hogy a lánc testünket (fejünket) is elérheti. A visszavágás akkor következik be, ha a síncsúcs vége a fához vagy más kemény tárgyhoz ér. Az igen veszélyes jelenség kiküszöbölésére, elkerülésére, hatásainak csökkentésére a gépek és a tartozékok konstrukciójának megfelelő kialakításával a gyártók is tesznek intézkedéseket, de ezen túlmenően megfelelő elővigyázatossági szabályok betartása is szükséges.
A fűrészgépeken az első fogantyú előtt egy ütközőlapot találunk. Visszavágásnál a fűrész felfelé mozgása miatt a markolatot fogó személy keze megüti az ütközőlapot, mely így egy mechanikus láncféket hoz működésbe, és a lánc kb. 0,1 mp alatt megáll.
Speciálisan visszavágásmentes, vagy legalábbis kevésbé visszavágás-veszélyes láncokat és vezetősíneket is gyártanak, de legbiztonságosabb, ha magát a visszavágást kerüljük el, megfelelő munkavégzéssel. Ennek megfelelően a szerszámot mindig erősen, két kézzel markoljuk, síncsúccsal lehetőleg ne fűrészeljünk, több ágat egyszerre ne vágjunk, ne dolgozzunk vállmagasság felett, létrán állva, vagy általában túlságosan előrehajolva.
A fűrészelési munka fentebb említett alapesetén túlmenően természetesen még sok egyéb feladat is végezhető a géppel, de ezek már csak gyakorlott felhasználóknak ajánlatosak.
A beszúrás és a hosszvágás, amelyek tulajdonképpen síncsúccsal végzendő munkákat jelentenek, különösen kényes feladatok. Mivel a munka jellegéből adódóan a rönktámasz nem használható, fennáll mind a visszaütés, mind a visszavágás veszélye. Csak gyakorlott szakemberek végezzék megfelelően élezett, visszavágásmentes lánccal.
Befeszülést mutató fatörzsek vágásánál először a nyomást mutató oldalon végezzünk egy bevágást, majd a leválasztást a másik oldalon fűrészelve végezzük el. Ha ilyenkor a lánc felső részével kell vágni, ügyeljünk a visszaütés veszélyére.
Még vékony fa fűrészelése is okozhat problémát, mert nincs elegendő súlya ahhoz, hogy biztonságosan rögzüljön. Ilyenkor segédeszközzel - szíjjal, kötéllel - kell pl. a bakhoz rögzíteni. Más személy nem foghatja a fát!
A fadöntés sem egyszerű feladat, de megfelelő gondossággal ez is biztonsággal végezhető. Először körültekintően válasszuk ki a környezet számára legkedvezőbb dőlési irányt. A favágó személy akadálymentes eltávozását biztosítani kell, ami kb. 45°-os szögben legyen hátrafelé. A fában a dőlési oldalra - a talajhoz a lehető legközelebb - végezzünk kb. a törzs 1/3-áig egy bevágást, majd ferde vágással bővítsük ezt 45° nyílású ék alakra. A másik oldalon - az első vágásnál kissé feljebb - végezzünk egy vízszintes vágást addig, míg a törzsátmérő kb. 1/10-e meg nem marad. Ez a maradék az ún. törzsbetét, melyet semmiképpen sem szabad átvágni, mert akkor a fa ellenőrizhetetlenül dől el. A döntést ékek beütésével kell elvégezni.
A láncfűrészek használatánál az emberi tényezők mellett legalább annyira fontosak a technikai feltételek is, nevezetesen a gép kifogástalan műszaki állapota. Ezen belül nyilvánvalóan a közvetlen munkavégző eszköz, a lánc az, amely a legtöbb törődést igényli.
Mint már szóltunk róla a fém-fémen való futás jelentős hőfejlesztő súrlódását megfelelő kenéssel kell csillapítani. A gépekben a kenőanyag számára külön tartály van, amiben mindig - a bejelölt szintjelzéssel meghatározott - kellő mennyiségű olaj legyen. Az olaj fajtájára a gépek kezelési útmutatásai adnak javaslatokat. Külön kiemeljük: a célra megfelelő minőségű kenőanyag kell, így pl. gépkocsiból maradt fáradt olajjal ne is kísérletezzünk. Ez nemcsak hogy nem ken eléggé, de még környezetvédelmi szempontból is káros. A gyári ajánlott olajok még ilyen szempontból is megfelelőbbek, mert a környezetbe jutva ott könnyen lebomlanak.
A láncokkal szembeni további kézenfekvő kívánalom a jó vágóképesség. Ezért egyrészt mindig megfelelően élesek legyenek, másrészt kellő megfeszítéssel rendelkezzenek. Az élezés nem egyszerű feladat, bár házilagosan otthon is elvégezhető. Erre - főleg a nagyteljesítményű professzionális vagy ahhoz közeli kivitelű gépek esetén - a kezelési utasítások adnak részletes információkat. A láncok élezéséhez kifejezetten e célra készült (tehát nem szokásos kivitelű) gömbölyű és lapos reszelőt kell használni, amivel a lánctagok általában 30°-os vágóélét és 85°-os homlokszögét kell kialakítani. A reszeléssel nemcsak a vágási élességet, hanem a vágási mélységet is kialakítjuk.
A lánctagoknak egyforma méretűeknek kell lenni, (különben a lánc akadozva, rángatva fut, el is szakadhat, ezért a munkát mindig a legjobban elkopott láncszemmel kell kezdeni, és a többit ehhez igazítani. A művelet elvégzéséhez különféle sablonok, sőt még speciális élező készülékek is kaphatók a szaküzletekben. Élezés után a láncot olajjal alaposan meg kell tisztítani a fémmaradványoktól.
Alkalmankénti felhasználóknak nem érdemes a lánc élezésével bajlódnia, ilyen jellegű gépek használati utasításaiban nincs is erre utaló tájékoztatás. A ritkább használat hosszú élezési intervallumot jelent, így ezeket érdemesebb esetenként szervizbe vinni.
A lánc üzemállapotának fontos jellemzője a feszesség is. Üzemelés közben a felmelegedő lánc kitágul, belóg, amit korrigálni kell. E célra a gépeken a láncfeszítés állítható, és akkor megfelelő, ha a láncot a vezetősíntől kb. 3-5 mm-re lehet felemelni. A munka befejezése után viszont lazítani kell a beállításon, ugyanis a lehűlő lánc összehúzódik és káros feszültségek keletkeznek benne, valamint a hajtótengelyben és a csapágyazásban.
A lánc megfelelő állapota igen fontos: tompa és laza lánc nemcsak a vágási teljesítményt csökkenti, de jóval nagyobb a visszavágási veszély is! A vezetősín is kopik, ami a hosszmélység csökkenését jelenti, különösen a sín alsó (vágásra leggyakrabban használt részén), valamint a csúcsnál, az átfordulásnál.
A horonymélység kb. 5 mm legyen. A hornyot valamint a vezetősín hajtásoldali végén található furatokat és vájatokat - melyek az olaj be- illetve elvezetésére szolgálnak - mindig tisztán kell tartani.
A kopásnak kitett harmadik alkatrész a hajtókerék. A kopás mértékének elfogadhatóságára egyes típusoknál a kezelési utasítás ad tájékoztatást és segítséget. Egyéb esetben jó közelítés az a szabály, hogy két lánc elhasználódása után már a hajtókerék is cserélendő, ami egyes típusoknál csak speciális célszerszámmal, csak szervizben végezhető el.
A fenti három egymáson mozgó alkatrész egyenletes kopása a csereintervallumok szempontjából előnyös. Ezért gyakorlati tanácsunk, ha gépünket gyakran használjuk, akkor legyen legalább két láncunk, amelyeket váltogatva szerelünk fel. Lánccsere alkalmával pedig a vezetősínt is fordítsuk meg.
Többször felhívtuk már a figyelmet a láncfűrészek veszélyes voltára, de a villamos hajtású gépek jellegükből adódóan még további elővigyázatosságot is igényelnek. Ezekre a kezelési utasítások részletesen felhívják a figyelmet, de néhányat közülük itt is megemlítünk. Az ilyen gépek nedvesség ellen nem védettek, ezért esőben használni tilos! Ha a lánccal véletlenül elvágnánk a vezetéket, vagy az más módon sérülne, akkor azonnal ki kell húzni a csatlakozódugót, és a vezetéket cserélni kell. Olvasóink figyelmét már többször felhívtuk a szabadtéri munkák végzése esetén az ún. áramvédő-kapcsolók használatára. Ezt most sem mulasztjuk el.
Végül térjünk rá konkrét típusok ismertetésére. Táblázatunkban általában Magyarországon is ismert világcégek termékeit mutatjuk be. Külön táblázatot adunk a villamos és külön a robbanómotoros gépekhez, de a feltüntetett adatfajták azonosak, így összehasonlíthatók. A teljesítményt a robbanómotoroknál a hagyományos LE-ben is megadtuk.
A vágási hossz gyakorlatilag a vezetőlemez hosszát jelenti. A gépek súlya a villamos hajtásúaknál vezetősínnel és lánccal együtt értendő, míg a robbanómotoroknál azok nélkül szerepel. A kivételeket *-gal jelöltük.
A villamos gépek első oszlopa nem egy szokásos láncfűrészről ad tájékoztatást. Ez ugyanis ún. ágfűrész, amely egy 1,7-2,5 m hosszúságú teleszkópos rúd végén elhelyezkedő motoros vágóeszköz, így a gallyazási, faápolási munka a földön állva is végezhető. Mivel a vágási műveletet egy kisméretű lánc végzi, és felhasználási területe hasonló a többi géphez, érdemesnek láttuk ezt is megemlíteni.
 A táblázat adatai egyértelműek, azokhoz különösebb hozzáfűznivalónk nincs, legfeljebb annyi, hogy a Trabant és a Mercedes egyaránt elvisz a célhoz, mégis van köztük különbség. Az itt bemutatott fűrészekkel is mind lehet fát vágni.

Galamb István
MEEI

További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!

Címkék: láncfűrész

Szólj hozzá a cikkhez!

Be kell jelentkezned, hogy hozzászólhass a cikkekhez!
Ezermester, Facebook, vagy Google fiókkal is bejelentkezhetsz.

Favágó szerszámok

Kuglifát nem sokan vásárolnak fatüzeléshez, amiugyanolcsóbb, ám azt még otthon kell felaprítani, ami köztudottan nem könnyű munka. Az aprítva megrendelt tűzifa hasábmérete sem mindig megfelelő,...


Erő, csend és környezetvédelem

Az ipari fejlődés irányvonalát és ütemét jelzi, hogy alig pár hónapja jelent meg lapunkban a Hitachi akkumulátoros fűkaszájának bemutatása, és íme itt a legújabb, hosszú működési idejű...