Páfrányok

Kedvező körülmények között tőből kiinduló nagyszámú, vékony, drótszerű indát is fejleszthetnek. Az ezen fejlődő fióknövények laza, tőzeges földdel töltött cserépbe vezetve meggyökeresedhetnek. Kifejlődés után az anyanövényről levághatóan önálló növényként nevelhetők tovább. Bevált szaporítási mód az idővel kifejlődő sarjhajtások leválasztása, illetve az egyes elterebélyesedett tövek osztása is. Egyik páfrányféleség sem tűri a kiszáradást. Emiatt a levelek megsárgulnak és le is hullanak. A vízben állás viszont a gyökerek épségét veszélyezteti. Bevált a tiszta tőzegben, esetleg más közegben és kettős edény párban történő tápoldatos nevelésük.
Számos, kisebb vagy erősebb növésű és levélalakban eltérő páfrányváltozat van. Lehetnek többször szárnyalt, sima vagy hullámos szélű, illetve bodros és sűrű állású, zöld levélkéik. Ám amennyivel ezek szebbek, annyival igényesebbek is, illetve érzékenyebbek elsősorban a levélrothadásra. Emiatt ezek inkább már csak növényvitrinbe valók.
Egyébként általában nem igényesek és nem is érzékenyek. Alkalmazkodó-képességüknek köszönhetően méréskelten meleg, keleti vagy északi fekvésű szobarészben is nevelhetők. Télen az ablakhoz közel vagy az ablakban teleltethetők, nyáron a szobába helyezendők. Az erős napfényt azonban nem tűrik és szabad
levegőn sem érzik jól magukat, még nyáron sem. Társíthatók közös tartóedényekben mindazokkal a levelükkel és virágjukkal díszítő növényekkel, amelyek hozzájuk illőek és hasonló igényűek. Kivájt taplógomba, fatörzs- darab is lehet a tartójuk. Ha cserepet választunk számukra, inkább lapos legyen, mint mély, ami csökkenti túlöntözésük veszélyét. Ültetésükhöz sok tőzeget tartalmazó földkeverék vagy a Florasca A típusföld ajánlható.