Cipőszekrény

Nagyobb családokban rendszerint gondot okoz a lábbelik tárolása. A cipőszekrények ugyanis általában kicsik, zsúfoltak, ezért nem is áttekinthetők. Így azután nehéz rendet tartani az előszobában, mert mindig akad néhány éppen levetett cipő, vagy papucs, aminek nem jut hely a cipőszekrényben. Ezért érdemes egy olyan szekrényt kialakítani, amelyben a család összes lábbelijének bő hely jut, az sem árt, ha nincs 100 százalékosan kihasználva a belső tere.
Az ilyen szekrény ugyan elég terjedelmes, de ha a tárolás szokványos módján változtatunk, akkor az új szekrény mélységét jelentősen csökkenthetjük. Még magas szárú cipők esetében is elégséges a 200-250 mm mélységű szekrény, ha a cipőket farúdra erősített ferde huzaltartókra helyezve tároljuk (1). Az ilyen szekrény aljában még a csizmák is elférnek. A szekrény elég magas és széles lesz, ajtaját pedig előszobafalként hasznosíthatjuk (2).
Első dolgunk, hogy a leendő szekrénynek meghatározzuk a méreteit. Ezt jórészt a szükséges befogadóképessége határozza meg, azaz hogy hány pár cipőt szeretnénk tárolni a belsejében. Mivel a cipőket egymás mellé állítva szeretnénk tárolni, egy párnak így legfeljebb 260 mm szélességű és 350 mm magasságú hely kell. A szekrény magasságát nem célszerű 1750 mm fölé növelni, mert a magasabb "régiókat" még a felnőttek is csak ágaskodva érnék el. Ebben a magasságban esetenként akár hét sorban elhelyezett cipőtartó konzolokat helyezhetünk el. A szekrény szélességét így már könnyen meghatározhatjuk, de teremtsünk néhány szabad helyet az újabb cipőknek is.
A szekrény káváját 19 mm vastag, méretre vágatott bútorlapból állítsuk össze. Fenék- és fedőlapját a két oldallappal közrefogva köldökcsapokkal, vagy készen vásárolt sarokvasakkal fogassuk össze. A hátoldala 3-5 mm vastag farostlemez legyen, amit 3500 mm-enként behajtott vékony facsavarokkal rögzítsünk a szekrénykáva élére. Az ajtó kétszárnyú legyen, hogy kinyitva minél kevesebb helyet foglaljon el. Mellőzhetjük a drága kivetőpántokat, ha az ajtók a káva közé csukódnak, ha viszont a szekrénynél magasabb ajtókra lenne szükségünk, akkor az ajtók a kávaélekre záródjanak. A káva közé csukott ajtókat a rájuk akasztott kabátok alig terhelik, ezért ha lehet, ezt a megoldást válasszuk.
Következő lépésben a cipőtartókat készítsük el. Ezek lehetnek 30´30 mm-es gyalult lécek, amelyek végeit egy-egy 10 mm-es rétegelt lemezből kivágott felfogólappal erősíthetünk a szekrény belsejébe. E rudakba kell beerősítenünk a huzalból hajlított tartóidomokat.
Ezekhez 4 mm vastag alumínium huzalt válasszunk, előbb a kb. 150 mm hosszú, 80 mm széles, U-alakú darabokat hajlítsuk meg, majd a falécekbe készítsük el a felfogásukhoz szükséges furatokat. A magas szárú cipőkhöz 200-220 mm hosszú konzolok szükségesek. A huzaltartók olyan távolságba kerüljenek egymástól, hogy a cipők ne érjenek össze. Ha már az összes rúdra felütöttük a huzaltartókat, akkor mindegyiket többször fújjuk be sprayfestékkel, majd száradásuk után hozzáfoghatunk a szekrénybe erősítésükhöz.
A rudak végére húzzuk fel a négyzetes nyílással ellátott oldalsó felfogólapokat, majd a szekrénykáva elülső élétől kb. 50 mm-rel beljebb, 30 fokban hátradöntve csavarozzuk fel. A rudak egymástól olyan távolságban legyenek, hogy a tartókra kényelmesen ráhúzhassuk a cipőket. Lapos cipőknél, mokaszinoknál a rudakat egymáshoz közelebb is felszerelhetjük, hiszen az ilyen lábbeliknek szerényebb a helyigényük, mint a magas sarkú női cipőknek, vagy a fűzős férfi lábbeliknek. A cipőtartók beerősítése után a szekrény ajtaját is szereljük a helyére, külső oldalára pedig csavarozzunk fémből készült akasztókat. Az ajtók rögzítését rugós csappantyúk beerősítésével oldhatjuk meg, a kinyitásukat pedig hosszú, függőlegesen felszerelt ajtófogantyúkkal könnyítsük meg. A tágas cipőszekrényben így most már a papucsok és jó esetben a csizmák is elférnek, ami lábravaló az mind egy helyen lesz található.