Világszerte több
mint 250 aloe faj él. Évelő növény, melynek virágai általában sárgák, pirosak
vagy narancsszínűek, és fürtvirágzatban csoportosan nyílnak. Az egész növény
magassága 110-120 cm, levelei húsos, pozsgás, lándzsa alakúak, melyek 50 cm-re
is megnőhetnek. A dísznövényként elterjedt fajok többnyire napfényigényes növények,
és a nyári időszakban nálunk is a szabadban kell tartani. Télen viszont csak
mérsékelt 10 °C körüli, viszont minél világosabb hely való számukra.
Mérsékelt öntözést igényel. A megfelelő teleltetés nagyon fontos, mert jelentős
részüknek a virágzása a téli időre esik. Különösebb gondozást nem igényel. A
téli hideg idő elmúltával kb. május végén napos vagy félárnyékos helyre a kertbe
a legjobb kitelepíteni, persze fokozatos szoktatással, hogy a levelek nehogy
égési foltokat kapjanak a tűző napsugárzástól. Átültetésüket kétféleképpen végezhetjük
el, kihelyezésük előtt 2-3 héttel vagy utána, ha már a növények megszokták a
szabad levegőt és a napfényt.
A talaj - amibe kiültetjük - homokos jellegű legyen, amihez trágyaföldet keverünk.
A legjobb azonban a folyami homokkal kevert komposztföld.
Az aloék többféleképpen szaporíthatók:
- magról,
- dugványról,
- levéldugványról,
- sarjakról.
A dugványozásra
legalkalmasabb a késő tavaszi-nyári időszak. A dugványok talajának mosott folyami
homokot (Duna-homokot) használjunk. A fiatal és kis növésű fajok az ablaknál
vagy az ablakládában jól tarthatók, sőt ha megfelelő a teleltetésük, akkor évről-évre
virágoznak is. A nagyobb növésű fajok inkább a kertet kedvelik, és mikor itt
az ideje gyönyörű sárgás-pirosas virággal ajándékoznak meg minket.
Az aloe-t gyógyító hatása miatt a természetgyógyászok is előszeretettel ajánlják.
Kizárólag leveleit használják gyógyászati célokra, melyet felhasítva, sűrűn
folyó kocsonyás nedvet kapunk. Égési sérülések kezelésére rendkívül hatásos.
A legenda azt tartja, hogy Cleopátra szépségápolásának szerves része volt az
aloe vera kivonat használata. Az arab medicinában pedig a gélt bőrbe dörzsölték
a fejfájás megszüntetésére. Majdnem minden kultúrában használták, és használják
ma is sebek kezelésére, gyógyítására és kozmetikai szerek előállítására.
4 fő tulajdonsága van:
- gyulladáscsökkentő,
- gombaölő,
- antibiotikus,
- regeneráló.
Fontos azonban, hogy orvos hozzájárulása nélkül nem szabad használni.