A stukkók eredetileg gipszöntvények voltak, amelyekből különféle fazonú lécekből
kereteket alkotva díszítették a szobák mennyezetét és esetenként az oldalfalait
is. Főként klasszikus igényű és bútorzatú, nagy alapterületű helyiségekben emeli
a helyiség igényes mívességét, mondhatni gazdagságát. Ez
viszont nem jelenti azt, hogy a szolidabb igényű, szerény alapterületű lakásokban
nincs helyük az ilyen faldíszítményeknek. No, nem a hagyományos gipsz alapanyagúaknak,
hanem a habosított műanyagból, polisztirolból extrudált díszléceknek.
Ezek ugyanis pillekönnyűek, gyorsan felragaszthatók a falra, és falfestékkel
is bevonhatók. Szerencsére a profilválasztékuk igen gazdag (1), és ez csak ízelítő
a különféle idomokból. A barkácsáruházakban is kaphatók, bár itt csak néhány
között válogathatunk, a külföldi és magyar gyártmányokat forgalmazó szaküzletek
(Bovelacci, Bovira, Budadeco, Decosa stb.) választékában sokkal több profil
közül választhatunk. A lécek általában 1,5-2 m hosszúak, és speciális, vizes
bázisú, sűrű, kenhető anyag szükséges a felragasztásukhoz (2). A felerősítésük
semmiféle szakértelmet nem igényel, így a lakásukat saját kezűleg festők vagy
tapétázók is jól használhatják. A siker titka, hogy jól válasszuk ki a megfelelő
profilú és méretű lécet, amelyet azután pontosan egymáshoz illesztve kell törésmentes
egyenes vonalban a falra ragasztani. E műveletnek azonban megvannak a maga apró
fortélyai, amelyekre az alábbiakban térünk ki.
Először is a stukkólécek helyét és formáját kell megfontoltan kiválasztani.
A sima, és csak hosszában profilírozott lécek szinte minden berendezéshez illenek,
a lécek szélességét pedig a helyiség méreteihez és az elhelyezésükhöz igazodva
célszerű megválasztani. A mostanság divatos vízszintesen osztott színes falfelületek
lehatárolásához a keskeny laposlécek, az oldalfalak és a mennyezet alkotta sarkokba
pedig a szélesebb saroklécek az ideálisak. Ez utóbbiak méretét természetesen
a helyiség mérete is befolyásolhatja.
Ha
a mennyezetre is díszlécekből felragasztott keretet tervezünk, akkor 40 mm széles
léceket válasszunk. Ide még a testesebb, ám kis mértékben lecsapott sarkú saroklécek
is jól használhatók, ha ferde oldaluk a helyiség középpontja felé irányul. Ez
ugyanis megkönnyíti a szélső részük melletti külső falfelületek befestését,
és amennyiben a mennyezettel együtt fehér színűre festjük majd, a kiemelkedő
keret határozott kontúrú, egyenes keretbe foglalja a mennyezet keretezett belső
részét. Az ilyen ún. tükör mennyezetek keretét az oldalfalaktól max. 30-40 cm-re
ajánlott felragasztani, hogy a lekeretezett fehér felület kellően hangsúlyos
legyen. Keskeny léckeretekkel még ezt a felületet is tovább tagolhatjuk, ám
nem ajánlatos túlzásokba esni, mert a szerényebb díszítés általában hatásosabb
a túlzó megoldásoknál (3). Képünk ugyan a mennyezeti keretmegoldásokat mutatja
be, de túlzó díszítésre is jó példa.
A túl magas belterű helyiségekben előnyös hatású pl. a széles, ám a fal síkjából
nem jelentősen kiálló szegélyléc párkányzat, amihez ugyancsak lapos, vagy sarokléceket
használhatunk fel (4). Szemmagasság felett a saroklécek a megfelelőbbek. Olyan
lécprofilokat válasszunk, hogy a szélesebb oldaluk alatti sík részük elég tapadást
biztosítson a felragasztásuknál. Így használva markánsan osztják fel a falsíkokat,
és a felette levő falrész festése sem okoz gondot, hiszen a kiálló léc egyenes
pereme alá festhetünk, s az éles határvonalat maga a léc felső éle biztosítja.
Ez meggyorsítja a festési munkát, mivel csak a léc aljánál kell bíbelődni a
festés egyenes vonalával, ha a léc a faltól eltérő színű lesz.
A sarkokban sem nehéz a léceket tökéletesen egymáshoz illeszteni. Gérládában
(5), vagy lécből összeütött sarok mellé illesztve, finom fogú illesztőfűrésszel
pontosan levághatók a felesleges részek. Mennyezetre ragasztott kereteknél,
pl. ugyanígy alakíthatjuk ki az éles sarkú kereteket, ám 45 fokban lecsapott
sarkokkal hatásosabb az ilyen díszítés. Ilyenkor szögfelezéssel határozzuk meg
az egymáshoz illeszkedő lécvégek szögét, és kartonsablonnal jelöljük ki a helyüket.
A lecsapott rész hossza legalább a fal melletti sáv szélességével legyen azonos.
Elképzelésünk
alapján úgy mérjük fel a szükséges lécdarabok számát, hogy a lehető legkevesebb
hulladék keletkezzen. Az adott léchosszak szerint előbb a hosszú szakaszokhoz
szükséges darabokat számoljuk össze. A hulladékot a rövidebb egyenesekhez, vagy
a lecsapott sarkok összekapcsolására használhatjuk fel. A toldások mindig lehetőleg
két hosszabb szakasznyi léc közé kerüljenek. Rövid, 30 cm-es lécekből ugyanis
nem lehet hosszú egyenes szakaszokat összeragasztani, ezért a hulladékot rövid
áthidalásokhoz lehet csak felhasználni. Két hosszú léc közé viszont akár 10
cm-es betoldást is sikerrel szabhatunk be (6). A minimális hulladékot így könnyű
kiszámítani, felhasználni.
A léceket a festéshez előkészített, de még nem lefestett falra célszerű felragasztani.
A megfelelően előkészített, glettelt és simára csiszolt falra csapózsinórral
jelöljük fel a díszlécek helyét. Az osztóvonalat könnyebb a sarkokban a padlótól
kiindulva felmérni, ám nem árt a mennyezet felől is ellenőrizni a helyes magasságot,
ugyanis a vízszintességüket e felülethez igazodva érzékeljük. Az illesztés alapjául
mindig a jól látható élek helyét jelöljük fel a falra. A szélesebb sarokléceknél
ajánlatos a felső határvonalat egy kisebb darab segítségével berajzolni (7),
hogy a hosszú lécek falra ragasztását megkönnyítsük. A ragasztót 2-4 mm vastagságban
spatulyázzuk fel a lécek sík, és a falhoz simuló, lágyan hornyolt felületére.
Típustól és alkalmazástól függően egy-, vagy mindkét hosszanti szélére bőven
kenjünk ragasztót.
Az elemdarabot
illesszük a bejelölt vonalra, majd előbb lágyan, ellenőrzés után pedig a széleket
folyamatosan erővel nyomjuk a falra. Teljes hosszúságú léceknél elkél a segítség,
mert így könnyebb a léceket a bejelölt helyükre nyomni. A felesleges ragasztóanyag
a szélek mellett kitüremkedik, amit spatulya sarkával szedjünk fel (8). A toldásoknál
természetesen az összeérő élfelületeket is kenjük be ragasztóval, és a darabot
így nyomjuk a helyére (9). A kitüremkedő ragasztót most nedves ronggyal töröljük
le, hogy a toldás vonala teljesen eltűnjön. Száradás után ajánlatos finom csiszolópapírral
szintbe koptatni a ragasztás vonalának kidudorodó részét, de csak nagyon óvatosan,
a lágy anyag felületét nem felsértve.
A frissen felragasztott lécek mellett a ragasztót kinyomkodott, nedves ecsettel
fellazítva simítsuk el. Így teljesen eltüntetjük a ragasztási vonalat, és a
felület a lécek mellett is teljesen sima lesz. A frissen felragasztott lécek
helyzetét mindig a helyiség távolabbi részén állva is ellenőrizzük, mert a lágy
hullámosság lentről jól látható, és frissiben még kiigazítható. Ha már kezd
kötni a ragasztó, és akkor vesszük észre a hibát, akkor azonnal óvatosan szedjük
le a lécet, bő vízzel a falról és a lécről is mossuk le a ragasztót, s majd
csak száradásuk után ragasszuk vissza a helyére.
A mennyezet középpontjára rozettát csak akkor ragasszunk fel, ha a megvilágítását
csillár szolgáltatja. A darabot a szélei mentén felkent ragasztóréteg (10) fogja
rögzíteni, és a rozetta központosítását a hálózati vezeték segítségével végezzük
el (11). A fal kisebb egyenetlenségeiből adódó réseket ragasztóval kikenve tüntessük
el, majd vizes ecsettel dolgozzuk el a feltöltések nyomait.
A ragasztóanyag gyorsan köt, 5-6 óra elteltével már nekiláthatunk a falrészek
festéséhez. Ha a falakra tapéta kerül, vagy a műanyag stukkólécek a faltól eltérő
színűek lesznek, akkor előbb a léceket fessük be diszperziós falfestékkel két
rétegben, csak ezt követően fogjunk hozzá a sík falfelületek festéséhez, vagy
ezek tapétázásához. A lécek mellett mindig határozott és egyenes vonalú legyen
a festés. Tapéta esetén pedig nagyon pontosan szabjuk le a tapétacsíkokat, hogy
a határvonaluk pontosan a keretekhez igazodóan egyenes legyen. Ez kissé ugyan
lassítja a munkát, ám a pontos munka eredményeként igényes helyiségeket alakíthatunk
ki. Beépített, falazott bútoroknál, boltíveknél, vagy pl. a függönykarnis eltakarásánál
(12) is előnyösen alkalmazhatjuk a műanyag stukkóléceket.
Gipsz helyett
műanyag stukkók
Az enyhébb idő beköszöntével sokan fognak otthonuk felújításába. A lakóhelyiségek felújítási munkái között pedig a falak felújítása ilyenkor a leggyakoribb. E nagy felfordulással járó munkálatokon természetesen mindenki szeretne mielőbb túl lenni, ám ezért azt is számításba veszik, hogy milyen korszerű anyagokat használva tehetnék rövid idő alatt szebbé, igényesebbé a lakásukat. A sík falakat számos különleges adottságú festékkel lehet esztétikusan különlegessé tenni. Ám e mellett egyre többen vállalkoznak arra is, hogy a lakóhelyiségek sima falait stukkólécekből kialakított kerettel, mennyezeti sarokpárkányzattal és esetleg a hozzáillő mennyezeti rozettával kiegészítve változtassák igényesebb kivitelűvé.
További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!
Szólj hozzá a cikkhez!
Be kell jelentkezned,
hogy hozzászólhass a cikkekhez!
Ezermester, Facebook, vagy Google fiókkal is bejelentkezhetsz.
Kis padlásból élhető tetőtér
MESTER+A tetőtér beépítésével meglévő lakóterünket bővíthetjük ki, mellyel egy kényelmesebb, egészségesebb és élhetőbb életteret kaphatunk. Mik a legfőbb jellemzői a szakszerűen beépített...
Gipszkarton profiltípusok
A gipszkarton falak és mennyezetek, álmennyezetek építéséhez vázszerkezet, keretszerkezet kell, amit lehet fából vagy horganyzott acél profilokból építeni. A gipszkarton profilok segítségével...