műanyag stukkók

A stukkók eredetileg gipszöntvények voltak, amelyekből különféle fazonú lécekből kereteket alkotva díszítették a szobák mennyezetét és esetenként az oldalfalait is. Főként klasszikus igényű és bútorzatú, nagy alapterületű helyiségekben emeli a helyiség igényes mívességét, mondhatni gazdagságát. Ez viszont nem jelenti azt, hogy a szolidabb igényű, szerény alapterületű lakásokban nincs helyük az ilyen faldíszítményeknek. No, nem a hagyományos gipsz alapanyagúaknak, hanem a habosított műanyagból, polisztirolból extrudált díszléceknek.
Ezek ugyanis pillekönnyűek, gyorsan felragaszthatók a falra, és falfestékkel is bevonhatók. Szerencsére a profilválasztékuk igen gazdag (1), és ez csak ízelítő a különféle idomokból. A barkácsáruházakban is kaphatók, bár itt csak néhány között válogathatunk, a külföldi és magyar gyártmányokat forgalmazó szaküzletek (Bovelacci, Bovira, Budadeco, Decosa stb.) választékában sokkal több profil közül választhatunk. A lécek általában 1,5-2 m hosszúak, és speciális, vizes bázisú, sűrű, kenhető anyag szükséges a felragasztásukhoz (2). A felerősítésük semmiféle szakértelmet nem igényel, így a lakásukat saját kezűleg festők vagy tapétázók is jól használhatják. A siker titka, hogy jól válasszuk ki a megfelelő profilú és méretű lécet, amelyet azután pontosan egymáshoz illesztve kell törésmentes egyenes vonalban a falra ragasztani. E műveletnek azonban megvannak a maga apró fortélyai, amelyekre az alábbiakban térünk ki.
Először is a stukkólécek helyét és formáját kell megfontoltan kiválasztani. A sima, és csak hosszában profilírozott lécek szinte minden berendezéshez illenek, a lécek szélességét pedig a helyiség méreteihez és az elhelyezésükhöz igazodva célszerű megválasztani. A mostanság divatos vízszintesen osztott színes falfelületek lehatárolásához a keskeny laposlécek, az oldalfalak és a mennyezet alkotta sarkokba pedig a szélesebb saroklécek az ideálisak. Ez utóbbiak méretét természetesen a helyiség mérete is befolyásolhatja.
Ha a mennyezetre is díszlécekből felragasztott keretet tervezünk, akkor 40 mm széles léceket válasszunk. Ide még a testesebb, ám kis mértékben lecsapott sarkú saroklécek is jól használhatók, ha ferde oldaluk a helyiség középpontja felé irányul. Ez ugyanis megkönnyíti a szélső részük melletti külső falfelületek befestését, és amennyiben a mennyezettel együtt fehér színűre festjük majd, a kiemelkedő keret határozott kontúrú, egyenes keretbe foglalja a mennyezet keretezett belső részét. Az ilyen ún. tükör mennyezetek keretét az oldalfalaktól max. 30-40 cm-re ajánlott felragasztani, hogy a lekeretezett fehér felület kellően hangsúlyos legyen. Keskeny léckeretekkel még ezt a felületet is tovább tagolhatjuk, ám nem ajánlatos túlzásokba esni, mert a szerényebb díszítés általában hatásosabb a túlzó megoldásoknál (3). Képünk ugyan a mennyezeti keretmegoldásokat mutatja be, de túlzó díszítésre is jó példa.
A túl magas belterű helyiségekben előnyös hatású pl. a széles, ám a fal síkjából nem jelentősen kiálló szegélyléc párkányzat, amihez ugyancsak lapos, vagy sarokléceket használhatunk fel (4). Szemmagasság felett a saroklécek a megfelelőbbek. Olyan lécprofilokat válasszunk, hogy a szélesebb oldaluk alatti sík részük elég tapadást biztosítson a felragasztásuknál. Így használva markánsan osztják fel a falsíkokat, és a felette levő falrész festése sem okoz gondot, hiszen a kiálló léc egyenes pereme alá festhetünk, s az éles határvonalat maga a léc felső éle biztosítja. Ez meggyorsítja a festési munkát, mivel csak a léc aljánál kell bíbelődni a festés egyenes vonalával, ha a léc a faltól eltérő színű lesz.
A sarkokban sem nehéz a léceket tökéletesen egymáshoz illeszteni. Gérládában (5), vagy lécből összeütött sarok mellé illesztve, finom fogú illesztőfűrésszel pontosan levághatók a felesleges részek. Mennyezetre ragasztott kereteknél, pl. ugyanígy alakíthatjuk ki az éles sarkú kereteket, ám 45 fokban lecsapott sarkokkal hatásosabb az ilyen díszítés. Ilyenkor szögfelezéssel határozzuk meg az egymáshoz illeszkedő lécvégek szögét, és kartonsablonnal jelöljük ki a helyüket. A lecsapott rész hossza legalább a fal melletti sáv szélességével legyen azonos.
Elképzelésünk alapján úgy mérjük fel a szükséges lécdarabok számát, hogy a lehető legkevesebb hulladék keletkezzen. Az adott léchosszak szerint előbb a hosszú szakaszokhoz szükséges darabokat számoljuk össze. A hulladékot a rövidebb egyenesekhez, vagy a lecsapott sarkok összekapcsolására használhatjuk fel. A toldások mindig lehetőleg két hosszabb szakasznyi léc közé kerüljenek. Rövid, 30 cm-es lécekből ugyanis nem lehet hosszú egyenes szakaszokat összeragasztani, ezért a hulladékot rövid áthidalásokhoz lehet csak felhasználni. Két hosszú léc közé viszont akár 10 cm-es betoldást is sikerrel szabhatunk be (6). A minimális hulladékot így könnyű kiszámítani, felhasználni.
A léceket a festéshez előkészített, de még nem lefestett falra célszerű felragasztani. A megfelelően előkészített, glettelt és simára csiszolt falra csapózsinórral jelöljük fel a díszlécek helyét. Az osztóvonalat könnyebb a sarkokban a padlótól kiindulva felmérni, ám nem árt a mennyezet felől is ellenőrizni a helyes magasságot, ugyanis a vízszintességüket e felülethez igazodva érzékeljük. Az illesztés alapjául mindig a jól látható élek helyét jelöljük fel a falra. A szélesebb sarokléceknél ajánlatos a felső határvonalat egy kisebb darab segítségével berajzolni (7), hogy a hosszú lécek falra ragasztását megkönnyítsük. A ragasztót 2-4 mm vastagságban spatulyázzuk fel a lécek sík, és a falhoz simuló, lágyan hornyolt felületére. Típustól és alkalmazástól függően egy-, vagy mindkét hosszanti szélére bőven kenjünk ragasztót.
Az elemdarabot illesszük a bejelölt vonalra, majd előbb lágyan, ellenőrzés után pedig a széleket folyamatosan erővel nyomjuk a falra. Teljes hosszúságú léceknél elkél a segítség, mert így könnyebb a léceket a bejelölt helyükre nyomni. A felesleges ragasztóanyag a szélek mellett kitüremkedik, amit spatulya sarkával szedjünk fel (8). A toldásoknál természetesen az összeérő élfelületeket is kenjük be ragasztóval, és a darabot így nyomjuk a helyére (9). A kitüremkedő ragasztót most nedves ronggyal töröljük le, hogy a toldás vonala teljesen eltűnjön. Száradás után ajánlatos finom csiszolópapírral szintbe koptatni a ragasztás vonalának kidudorodó részét, de csak nagyon óvatosan, a lágy anyag felületét nem felsértve.
A frissen felragasztott lécek mellett a ragasztót kinyomkodott, nedves ecsettel fellazítva simítsuk el. Így teljesen eltüntetjük a ragasztási vonalat, és a felület a lécek mellett is teljesen sima lesz. A frissen felragasztott lécek helyzetét mindig a helyiség távolabbi részén állva is ellenőrizzük, mert a lágy hullámosság lentről jól látható, és frissiben még kiigazítható. Ha már kezd kötni a ragasztó, és akkor vesszük észre a hibát, akkor azonnal óvatosan szedjük le a lécet, bő vízzel a falról és a lécről is mossuk le a ragasztót, s majd csak száradásuk után ragasszuk vissza a helyére.
A mennyezet középpontjára rozettát csak akkor ragasszunk fel, ha a megvilágítását csillár szolgáltatja. A darabot a szélei mentén felkent ragasztóréteg (10) fogja rögzíteni, és a rozetta központosítását a hálózati vezeték segítségével végezzük el (11). A fal kisebb egyenetlenségeiből adódó réseket ragasztóval kikenve tüntessük el, majd vizes ecsettel dolgozzuk el a feltöltések nyomait.
A ragasztóanyag gyorsan köt, 5-6 óra elteltével már nekiláthatunk a falrészek festéséhez. Ha a falakra tapéta kerül, vagy a műanyag stukkólécek a faltól eltérő színűek lesznek, akkor előbb a léceket fessük be diszperziós falfestékkel két rétegben, csak ezt követően fogjunk hozzá a sík falfelületek festéséhez, vagy ezek tapétázásához. A lécek mellett mindig határozott és egyenes vonalú legyen a festés. Tapéta esetén pedig nagyon pontosan szabjuk le a tapétacsíkokat, hogy a határvonaluk pontosan a keretekhez igazodóan egyenes legyen. Ez kissé ugyan lassítja a munkát, ám a pontos munka eredményeként igényes helyiségeket alakíthatunk ki. Beépített, falazott bútoroknál, boltíveknél, vagy pl. a függönykarnis eltakarásánál (12) is előnyösen alkalmazhatjuk a műanyag stukkóléceket.