Tűlevelű aszparágusz

Tudományos nevén Asparagus densiflorus cv. Spangeri - a régebben még A. spengeri - klárisfű - néven is ismert. Ugyanis, az idősebb korában apró fürtökben megjelenő kis illatos, fehér virágai nyomán kifejlődő, eleinte borsónyi méretű zöld bogyó termései érésükkor ragyogó élénk piros gyöngyszemek (kláris) módjára látványosan díszlenek, belsejükben fekete magot rejtve.

AszparáguszRövidebbre-hosszabbra kifejlődő szárán levelei tövisekké redukálódtak, mivel hazájában, Kelet-Afrikában, a csapadékszegény vidékek növénye. Amit leveleknek tartanak, azok tulajdonképpen, az apró és pikkelyszerű levélkék hónaljában kifejlődő, lapos kis levélszerű szárak, az úgynevezett fillokládiumok. Ezek látszanak a leveleknek, egyébként valójában helyettesítve is a leveleket, képeznek egyfajta lombozatot oly módon, hogy e levélszerű szármódosulások sűrűn ülnek a sokszor egész dúsan fejlődő hajtásokon, amelyek idősebb korukban hosszan le is csünghetnek.
A gyökereken jellegzetes koloncos képződmények találhatók, amelyek azon felül, hogy tápanyag-raktározók, vizet is tartalmaznak. A szárazság tűrését ezeknek köszönheti, de ugyanezt segíti a szinte fenyőtűszerűen kemény, viaszbevonattól fényes lombozata is.
Szobában nevelve, télen is világos és csak egészen alacsony hőmérsékletű, vagyis hűvös helyen tartva őrzi meg jól lombját, és nem nevel megnyúlt, vékony, többnyire "levéltelenül" maradó hajtásokat, mint a meleg hatására a jól fűtött szobában tartott növény. Ilyenkor egészen kevés vízzel is beéri, csak éppen ki ne száradjon teljesen. A tél beköszöntétől, egészen tavaszig általában elegendő is csak két-három heteként öntözni, és ekkor sem túl bőségesen. Világos lépcsőház, üveges veranda lehet különösen kedvező téli helye, ahol a hőmérséklet 8-10 °C egész télen át.
Nyárra legjobb szabadba helyezni, sőt már április elejétől kikerülhet, akár erkélyre, vagy ablakládába is. Kihelyezés előtt, a télen elszáradt hajtásokat (különösen, ha a tél során teljes volt a lombvesztése) tőben le kell vágni, hogy azután helyettük újak fejlődhessenek. Az átültetés, kihelyezése előtt ez is segítheti a tél utáni megújulását.
Fiatal korában még évenként ültessük át lehetőleg közömbös kémhatású és tápdús földbe, mert tápanyagigényes. Idősebb korban, amikor már 15-20 cm-es átmérőjű cserépbe kell ültetni, vagy nagyobb edényben tartható, elég három évenként átültetni. Ilyenkor eltávolítható a gyökérgumójuk egy része, hogy ne igényeljen túlságosan nagy tartóedényt.
A nyári nevelése során, a szárazságtűrése ellenére bő vízellátása mellett - ami a rendszeres kiadós öntözésével biztosítható - tápanyag utánpótlást is igényel, és ekkor a tápoldatozást is jobb fejlődéssel hálálja meg. Idősebb korában a tápanyagok olymódon is pótolhatók, hogy földjének a felső rétegét lekaparjuk, a gyökerek számottevő megsértése nélkül, és helyére trágyás földet terítünk el, amiből az öntözővíz mossa majd a gyökerekhez a tápanyagokat.
Kiültetése a nyári időszakra, egy napos kertészbe, a napfényhez való fokozatos hozzászoktatásával, szintén jó megoldásnak bizonyulhat. Így különösen sűrű, tömött és kemény lombozatú lesz, sőt rendszerint jobban is virágzik. Kora ősszel kerüljön visszaültetésre, és zárt, árnyékos - de nem sötét - helyen legyen egy-két héten át, amíg megindul a begyökeresedése.
A szaporítása, annak ellenére, hogy bogyótermésében kifejlődő fekete magvai csíraképesek, mégsem magvetéssel, hanem a tőosztással lehetséges a legegyszerűbben, házi körülmények között. Tőosztása a tél elmúltával, illetve tavasszal, az újra erőteljes hajtásképzés megindulása előtt a legkedvezőbb. Magvetéskor viszont a saját tövön fejlődött vagy máshonnan beszerzett magokat a terméshúsból való kifejtésük után áztassuk egy napig langyos vízben, és csak ezután vessük el, apró cserepekbe, párosával, homokos földkeverékbe. A magvetést és a kis növényeket is, világos, meleg helyen tartsuk, gondos öntözéssel. Növekedésük során többször át kell ültetni őket, mind nagyobb edényekbe, tápdús földbe. Kétéves, jól fejlett töveinek már 10-12 cm átmérőjű cserép szükséges. Előfordulhat az is, hogy mire átültetnénk, már szétnyomja a cserepét az erőteljes fejlődés következtében.
Elhelyezése más növényekkel egy csoportban, éppen úgy jó megoldás lehet, mintha egymagában, önállóan, vagyis szoliterként tartjuk. Nagyon mutatós felfüggesztve is, hogy hajtásai hosszan lecsünghessenek, ugyanakkor így elég fényt is kapjon.
Ártalmára lehet, így megnyúlását, felkopaszodását válthatja ki, ha télen túl magas hőmérsékleten van, és nem kap elég bőségesen fényt. Ha erősen ingadozik annak a helynek a hőmérséklete, ahol áttelelésre kerül, legjobb a hajtásait tél elején tőben levágni, így lomb nélkül, és csak pár fokos hőmérsékleten, egészen ritkán öntözve, a tövét átteleltetni. A túlöntözés és a meszes, kemény víz is előidézheti a lombozat sárgulását, hullását. Túl meleg helyen gyakran meglephetik fiatal hajtásait a levéltetvek is, idősebb részein pedig a pajzstetvek telepedhetnek meg. Bármelyikük feltűnésekor, hatékony szerrel végzett ismételt permetezés szükséges. Ez esetben is azonban a jó elhelyezés mellett a helyes ápolás az egészséges megőrzés legegyszerűbb módja.

További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!


Szólj hozzá a cikkhez!

Be kell jelentkezned, hogy hozzászólhass a cikkekhez!
Ezermester, Facebook, vagy Google fiókkal is bejelentkezhetsz.

Szobafenyők

Nem sok nyitvatermő, azaz fenyőféle tartható szobai körülmények között, ám amelyik igen, azzal a fenyőerdők és kicsit a karácsony hangulatát egész évre a szobánkba varázsolhatjuk.