Rövidebbre-hosszabbra
kifejlődő szárán levelei tövisekké redukálódtak, mivel hazájában,
Kelet-Afrikában, a csapadékszegény vidékek növénye. Amit leveleknek tartanak, azok
tulajdonképpen, az apró és pikkelyszerű levélkék hónaljában kifejlődő, lapos kis
levélszerű szárak, az úgynevezett fillokládiumok. Ezek látszanak a leveleknek,
egyébként valójában helyettesítve is a leveleket, képeznek egyfajta lombozatot oly
módon, hogy e levélszerű szármódosulások sűrűn ülnek a sokszor egész dúsan
fejlődő hajtásokon, amelyek idősebb korukban hosszan le is csünghetnek.
A gyökereken jellegzetes koloncos képződmények találhatók, amelyek azon felül, hogy
tápanyag-raktározók, vizet is tartalmaznak. A szárazság tűrését ezeknek
köszönheti, de ugyanezt segíti a szinte fenyőtűszerűen kemény, viaszbevonattól
fényes lombozata is.
Szobában nevelve, télen is világos és csak egészen alacsony hőmérsékletű, vagyis
hűvös helyen tartva őrzi meg jól lombját, és nem nevel megnyúlt, vékony,
többnyire "levéltelenül" maradó hajtásokat, mint a meleg hatására a jól
fűtött szobában tartott növény. Ilyenkor egészen kevés vízzel is beéri, csak
éppen ki ne száradjon teljesen. A tél beköszöntétől, egészen tavaszig általában
elegendő is csak két-három heteként öntözni, és ekkor sem túl bőségesen.
Világos lépcsőház, üveges veranda lehet különösen kedvező téli helye, ahol a
hőmérséklet 8-10 °C egész télen át.
Nyárra legjobb szabadba helyezni, sőt már április elejétől kikerülhet, akár
erkélyre, vagy ablakládába is. Kihelyezés előtt, a télen elszáradt hajtásokat
(különösen, ha a tél során teljes volt a lombvesztése) tőben le kell vágni, hogy
azután helyettük újak fejlődhessenek. Az átültetés, kihelyezése előtt ez is
segítheti a tél utáni megújulását.
Fiatal korában még évenként ültessük át lehetőleg közömbös kémhatású és
tápdús földbe, mert tápanyagigényes. Idősebb korban, amikor már 15-20 cm-es
átmérőjű cserépbe kell ültetni, vagy nagyobb edényben tartható, elég három
évenként átültetni. Ilyenkor eltávolítható a gyökérgumójuk egy része, hogy ne
igényeljen túlságosan nagy tartóedényt.
A nyári nevelése során, a szárazságtűrése ellenére bő vízellátása mellett -
ami a rendszeres kiadós öntözésével biztosítható - tápanyag utánpótlást is
igényel, és ekkor a tápoldatozást is jobb fejlődéssel hálálja meg. Idősebb
korában a tápanyagok olymódon is pótolhatók, hogy földjének a felső rétegét
lekaparjuk, a gyökerek számottevő megsértése nélkül, és helyére trágyás földet
terítünk el, amiből az öntözővíz mossa majd a gyökerekhez a tápanyagokat.
Kiültetése a nyári időszakra, egy napos kertészbe, a napfényhez való fokozatos
hozzászoktatásával, szintén jó megoldásnak bizonyulhat. Így különösen sűrű,
tömött és kemény lombozatú lesz, sőt rendszerint jobban is virágzik. Kora ősszel
kerüljön visszaültetésre, és zárt, árnyékos - de nem sötét - helyen legyen
egy-két héten át, amíg megindul a begyökeresedése.
A szaporítása, annak ellenére, hogy bogyótermésében kifejlődő fekete magvai
csíraképesek, mégsem magvetéssel, hanem a tőosztással lehetséges a
legegyszerűbben, házi körülmények között. Tőosztása a tél elmúltával, illetve
tavasszal, az újra erőteljes hajtásképzés megindulása előtt a legkedvezőbb.
Magvetéskor viszont a saját tövön fejlődött vagy máshonnan beszerzett magokat a
terméshúsból való kifejtésük után áztassuk egy napig langyos vízben, és csak
ezután vessük el, apró cserepekbe, párosával, homokos földkeverékbe. A magvetést
és a kis növényeket is, világos, meleg helyen tartsuk, gondos öntözéssel.
Növekedésük során többször át kell ültetni őket, mind nagyobb edényekbe,
tápdús földbe. Kétéves, jól fejlett töveinek már 10-12 cm átmérőjű cserép
szükséges. Előfordulhat az is, hogy mire átültetnénk, már szétnyomja a cserepét
az erőteljes fejlődés következtében.
Elhelyezése más növényekkel egy csoportban, éppen úgy jó megoldás lehet, mintha
egymagában, önállóan, vagyis szoliterként tartjuk. Nagyon mutatós felfüggesztve is,
hogy hajtásai hosszan lecsünghessenek, ugyanakkor így elég fényt is kapjon.
Ártalmára lehet, így megnyúlását, felkopaszodását válthatja ki, ha télen túl
magas hőmérsékleten van, és nem kap elég bőségesen fényt. Ha erősen ingadozik
annak a helynek a hőmérséklete, ahol áttelelésre kerül, legjobb a hajtásait tél
elején tőben levágni, így lomb nélkül, és csak pár fokos hőmérsékleten,
egészen ritkán öntözve, a tövét átteleltetni. A túlöntözés és a meszes,
kemény víz is előidézheti a lombozat sárgulását, hullását. Túl meleg helyen
gyakran meglephetik fiatal hajtásait a levéltetvek is, idősebb részein pedig a
pajzstetvek telepedhetnek meg. Bármelyikük feltűnésekor, hatékony szerrel végzett
ismételt permetezés szükséges. Ez esetben is azonban a jó elhelyezés mellett a
helyes ápolás az egészséges megőrzés legegyszerűbb módja.
Tűlevelű aszparágusz
Tudományos nevén Asparagus densiflorus cv. Spangeri - a régebben még A. spengeri - klárisfű - néven is ismert. Ugyanis, az idősebb korában apró fürtökben megjelenő kis illatos, fehér virágai nyomán kifejlődő, eleinte borsónyi méretű zöld bogyó termései érésükkor ragyogó élénk piros gyöngyszemek (kláris) módjára látványosan díszlenek, belsejükben fekete magot rejtve.
További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!
Szólj hozzá a cikkhez!
Be kell jelentkezned,
hogy hozzászólhass a cikkekhez!
Ezermester, Facebook, vagy Google fiókkal is bejelentkezhetsz.
Szobafenyők
Nem sok nyitvatermő, azaz fenyőféle tartható szobai körülmények között, ám amelyik igen, azzal a fenyőerdők és kicsit a karácsony hangulatát egész évre a szobánkba varázsolhatjuk.