Sövénynyíró gépek

Nyírni kell egyrészt azon okból, hogy túlságosan burjánzik, így sok hasznos helyet foglal el. Tehát praktikussági szempontok miatt vagyunk kénytelenek a vágóollóhoz nyúlni. Másrészt a sövény vágva - ízlés kérdése, de esetleg formára, alakra vágva - szebben mutat, mint a magára hagyott, szabadon burjánzó növényzet. Különösen igaz ez a kertünkön belül mintegy térelválasztóként alkalmazott sövényekre. Nem elhanyagolható szempont, hogy mint általában a növények (pl. a fű) vágásával kapcsolatban már tudjuk és tapasztaltuk: a vágott növény sűrűbbre hajt ki újra. A sövénynyírás szükségessége tehát úgy tűnik nem kerülhető meg (kivéve akkor, ha egyáltalán nincs sövényünk).
Ezen túlmenően viszont - ismét csak az ízlésbeli különbözőségeket is figyelembe véve - fel kell hívnunk a figyelmet a sövények létesítésének bizonyos célszerűségi okaira is. A sövények alkalmazásának leggyakoribb területe a kerítés. A kerítésként alkalmazott megfelelő méretű sövényeknek ugyanis számtalan előnye van:
- avatatlan szemektől jól takarnak, és mégsem keltik - pl. egy téglafallal ellentétben - a bezártság érzését,
- kitűnő porfogók, amit különösen földutak melletti kerttulajdonosok tudnak értékelni,
- virágos növényzet alkalmazásával mintegy kertünk részévé tehetjük a kerítést,
- örökzöld növényzet választása esetén a fenti előnyöket télen is élvezhetjük,
- végül egy meglepő szempont: sok esetben biztonságosabb, mint egy kő-, vagy drótkerítés. A megfelelő növényzetből (pl. tüskés tűztövisből), megfelelő sűrűségűre és magasságúra nevelt sövény, gyakorlatilag átjárhatatlan lehet: hiszen még felmászni sem lehet rá.

Ennyi előny hallatára szinte biztosak vagyunk abban, hogy már a "sövénytelen" kerttulajdonosokban is felmerül a vágy egy pompás sövény birtoklására, és ezzel vissza is jutottunk cikkünk bevezető gondolatához: a sövényt vágni kell, és jobb ezt géppel tenni, mint kézi erővel. Nemcsak mi jöttünk rá erre, hanem a kéziszerszámgyártó cégek is, ezért szinte valamennyi "kerti gép-programjában" megtaláljuk a különféle sövénynyíró gépeket is.
Illetve - az igazat megvallva - ezek nem is olyan nagyon különbözőek. A cél ugyanis meghatározza a műszaki kialakítást, de még a formát is. Az alapvető biztonsági berendezések sem hagyhatók el, így már lényegileg csak a méretben, teljesítményben, és némileg a formatervezésben, végül de nem utolsósorban az árban való különbségeket fogjuk érzékelni abban a termékbemutatóban, amivel az alábbiakban megismertetjük olvasóinkat.
A különböző gyártóknak a hazai üzletekben kapható típusait hajtási mód (hálózat 230 V-os, akkumulátoros, vagy robbanómotoros) szerint különböző táblázatban mutatjuk be.
A teljesítmény adat hálózati gépeknél a felvett, robbanómotoros gépeknél a leadott értéket, de gyakorlatilag a gép "erősségét" jelenti. Ugyanerre ad jellemzést az akkus gépeknél az akkumulátor V/Ah adata, mely az alkalmazott akkumulátor feszültségét és tárolóképességét mutatja. Rezgésszám alatt a kések egymáshoz képesti elmozdulásának percenkénti értékét adtuk meg.
A vágási hossz a kés hossza, ami gyakorlatilag a vágható legnagyobb sövényszélességet jelenti cm-ben, míg a vágási vastagság mm-ben mutatja az elvágható legnagyobb ágvastagságot. Fiatal sövények még gyenge, vékony ágakból állnak, de ha régi, öreg sövényünk alakítását akarjuk ezután géppel végezni, akkor minél nagyobb késtávolságú (vágási vastagságú) gépet vásároljunk; és persze a nagyobb teljesítmény sem árt. A tömeg, egy kézben tartott gépnek ugyancsak mindig lényeges adata.
A hálózati sövénynyírókat általános házkörüli munkákra a legalkalmasabbaknak tartjuk. Csendesek, egyszerűen kezelhetők, jó szervizháttérrel rendelkeznek. Tagadhatatlan persze, hogy a tápvezeték mindig útban van, ami a kényelmetlenség mellett még meglehetősen veszélyes is. Egy sövénynyíró ugyanis "kiválóan alkalmas" arra, hogy elvágjuk vele a vezetéket: a sövényen esetleg áthúzott vezeték nehezen vehető észre, mérete, alakja is olyan, mint a vágandó ágaké. Természetesen a gépek konstrukciója olyan, hogy ha ez bekövetkezik, áramütés nem éri a kezelőt, mert a szerkezet - mely konstrukciójukból adódóan mindkét kezünket igénylik - szigetelő műanyagból készült fogantyúkkal vannak ellátva. Azonban a munkát ilyenkor azonnal abba kell hagyni, és a csatlakozódugót a fali aljzatból (tehát nem a hosszabbító végéről) azonnal ki kell húzni.
Van olyan gyártó, amelyik még tovább megy e téren is a biztonságban. Az ALKO itt bemutatott típusainál még megjegyezzük, hogy készülnek "Safety" változatban is. Ez azt jelenti, hogy ezek a gépek nem egy rövid csak kb. 30 cm-es vezetékkel vannak ellátva, hanem ennél jóval hosszabb olyan csatlakozóvezetékük van, melyet mechanikailag erős műanyag gégecsőbe húztak be, és amelynek még átmérője is nagyobb, mint a gép maximális vágási mérete, így a fogak közé nem is fér be.
Az akkumulátoros gépek eleve kiküszöbölik mind a fenti kényelmetlenséget, mind a veszélyhelyzetet. Nincs vezeték, ami útban lenne, nincs mit elvágni. Itt meg nyilván az lesz a probléma, hogy kimerül az akkumulátor, és kénytelen-kelletlen be kell fejezni a munkát. Megoldás lehet egy pótakku, vagy egy gyorstöltő beszerzése, mely utóbbiak között ma már olyanok is vannak, melyek kb. 15 perc alatt feltöltik az akkumulátort. Az itt bemutatott gépek közül a Makitánál az akkumulátort nem közvetlenül a gépbe kell helyezni, hanem munka közben külön a derékszíjon kell viselni, és a géppel külön vezeték köti össze. Előnye, hogy a kézben tartott gép így a legkönnyebb a választékban.
Maradnak végül a robbanómotoros gépek, amelyeknél szintén nincs vezeték, még kimerülési problémáink sincsenek. Ezek meg nehezek, zajosak és termelik a kipufogógázt. Ugyanakkor a legnagyobb teljesítményűek, és ahol sok a munka, ott a fenti hátrányok is elviselhetők.
A sövénynyírás klasszikus alapesete a térelválasztó célt szolgáló -, és általában hasáb alakú - sövények kialakítása. Az ilyen kialakítás hátránya lehet, hogy az alja kevés fényt kap, és ott ritkább lesz. Kiküszöbölhető ez a probléma, ha felfelé keskenyedő trapéz alakot vágunk. Bár a sík felületekkel határolt sövények kialakítása tűnik a legegyszerűbbnek, mégis tanácsoljuk - különösen kezdetben az első kialakításnál - sablonforma alkalmazását, ami célszerűen fakeretből és zsinórokból készülhet.
Nyírhatjuk a sövény tetejét félhenger alakúra is, ez különösen akkor előnyös, ha a vidéken télen rendszeresen nagy a hóterhelés, és nem tartózkodunk állandóan ott, hogy megszabadítsuk ettől a bokrokat.
Az alakra nyírás már kertszobrászati munka. Ehhez nem adunk tanácsot - számítunk az olvasó fantáziájára - legfeljebb annyit, hogy hosszú és rövid késhosszúságú gépre egyaránt szükségünk lehet. Felhívjuk a figyelmet a Husqvarna 225 H 75 típusára, amelynek jellemzője, hogy a fogantyúja elfordítható, így könnyebben hozzá lehet férni "rejtettebb" helyekhez, de igen előnyös egyszerű hosszvágásnál is.
Különleges feladat az is, ha olyan magas sövényt kell vágnunk, amit már nem érünk fel. Ilyenkor marad az állvány vagy a létra. Sem a kényelmetlenségéről, sem a veszélyességéről nem kell meggyőzni olvasóinkat. A táblázatok Megjegyzés rovatában két helyen is megemlítjük a "magassági vágó" fogalmát. A Stihl és a Viking gyárt olyan gépeket, amelyeknél a motor és a vágófej között 2 m hosszú közdarab van, így akár fa magasságú sövények is kényelmesen vághatók. További előny, hogy a vágófej a közdarabhoz képest még szögbe is állítható a kényelmesebb munkavégzés céljából.
Már említettük, hogy a sövény (mint a fű) a rendszeres és szakszerű nyírástól lesz szép, ami itt a sűrű, tömött növényzet kialakítását jelenti. Igen fontos, hogy ne csak felül, hanem oldalt is rendszeresen vágjunk különösen a sövény fiatal korában. A vágási gyakoriság azonban a növény fajtájától is függ. Leggyakrabban - évenként négyszer - a fűzt kell vágni. Az igen gyakori fagyal, hóbogyó valamint a bodza, szil, éger, juhar és a ribiszkefajták évi három nyírást igényelnek. Az ugyancsak gyakori tiszafát, ciprust, loncot, somot egy évben kétszer, míg a magyalt évente egyszer elegendő vágni.
A sövénynyírók használata viszonylag egyszerű, a mesterfogásokra gyakorlattal könnyen szert lehet tenni. Figyelemmel kell lenni viszont arra, hogy a leeső levágott ágak, a vágás során repülő forgácsok, fadarabkák sérülést is okozhatnak. Tanácsos a védőkesztyű és a védőszemüveg használata. Hálózati táplálású gépeknél pedig vigyázzunk a vezetékre!