Csavartlábú asztalok

Csavart lábak – belga módra

Nem tudjuk ki hogy van vele, de nekünk egyből a svédcsavar kifejezés jutott eszünkbe a képünkön (1) bemutatott asztalok láttán. Az analógia ugyan kissé sántít, de azért van benne van benne valami. Az asztalok lábai ugyanis tényleg úgy néznek ki, mintha a lapjánál fogva az egész asztalt elcsavarták volna. Mondhatni ez adja az érdekességüket. S ha valaki berzenkedne a stabilitását illetően, figyelje meg csak alaposabban. A forma kimondottan érdekes, lehetetlen nem észrevenni, úgy vonza a szemet, mint mágnes a vasat. Ráadásul szilárd is, feltéve ha a lábakat szilárdan és pontosan beállítva erősítették össze. Kiötlője és elkészítője egy belga asztalos, aki ily módon kívánt érdekes és egyszerű bútordarabot készíteni. Úgy véljük, hogy ez sikerült neki, s ha olvasóinknak is megtetszettek ezek a csavartlábú belga asztalok, akkor tanácsaink alapján bárki elkészítheti. Azt azonban már jó előre közöljük, hogy ilyen csavart lábak csak négyzetes alapú asztalokon megoldhatók, hosszúkásakon nem mutatnak jól.

Az asztalok eredetileg bükk-, és más keményfából készültek, ám sűrű erezetű fenyőből is kialakíthatók (2). A faanyagok általánosan 25 mm vastagok, göcs és csomómentesek legyenek. A lábakhoz legalább 120 mm széles lehetőleg egyazon tömbből kifűrészelt darabokat válasszunk ki. Az asztallaphoz elég a 20 mm-es vastagságú anyag, de megfelel a 25 mm-es is. E célra a használhatunk színfunérral borított bútorlapot, vagy 2-3 mm vastag, mintába rakott rétegelt lemez darabokkal lefedett faforgácslapot is. Az asztallap éleit fazonlécekkel is keretezhetjük, de a ragasztott funér élborítás is megfelelő. Az alapanyagok felülete simára gyalult, és csiszolt legyen.
Első feladatunk a lábak kontúrjának a kirajzolása. Ehhez előbb egy nagyobb csomagolópapíron szerkesszük ki az asztal 1:1 méretű oldalnézeti rajzát. Az asztallap szélétől legalább 50-50 mm-nyivel beljebb legyen a láb-, illetve a kávakeret, s a lábak S-alakban fussanak le a káva felső élétől az átelleni oldal alátámasztási pontjába. Ha egymás alá illeszthető asztalokat kívánunk készíteni, akkor e szerkezeti rajzon mind a hármat rajzoljuk meg. Így biztosan elférnek majd egymás alatt. A lényeg az, hogy az asztal négy sarka kellően alá legyen támasztva, s a lábak íve kecses legyen.
Minden lábba két csapfészket is kell majd készítenünk a hevederlécek számára. Mivel itt nagyon fontos a szilárd kötés, ne köldökcsapokkal, hanem lapos – a hevederlécek végein kialakított – csapokkal erősítsük össze a kávadarabokat. A lábak éle felől beeresztett csapok 30, a lapja felöl beeresztettek pedig 15 mm hosszúak legyenek. A lábívek kirajzolásához célszerű vékony modellécet használni, mert ezzel könnyen kirajzolhatjuk a lendületes homorú-domború íveket. Összekötésüket is e lécvonalzóval oldjuk meg, s a szükséges a formát korrigáljuk olyanra, hogy a láb felfelé folyamatosan, s ne hirtelen szélesedjen ki. Ez nem könnyű, s hogy e munkát megkönnyítsük, a három különféle méretű láb négyzethálós rajzát is megadjuk. A megfelelő méretű lábat ezután másoljuk át 1,5-2 mm vastag kartonra, majd éles késsel vágjuk ki, az éleket pedig finom csiszolópapírral igazítsuk folyamatos ívűre.

Ez lesz a sablonunk, amelynek segítségével már a deszkákra rajzolhatjuk a négy teljesen egyforma láb körvonalát. A faanyagok száliránya ferdén fusson végig a lábak lapján. Ezt követően a hevederléceket is jelöljük fel, majd az összes darabot egyenként fűrészeljük ki. A lyukfűrészt nagyon óvatosan a vonal mentén vezessük végig, vigyázva hogy sehol ne vágjunk bele a darabba. A kivágott lábakat ezt követően úgy fogjuk össze csavaros szorítókkal, hogy a talpuk és a tetejük egy síkban legyen. Éleiket így már könnyen egyformára munkálhatjuk, hogy pontosan egyforma legyen mind a négy darab. A pontosan azonos alakúra csiszolt lábak felső végébe így összeszorítva jelöljük fel a csapfészkek helyét, majd gépsatuba fogva fúrjuk ki a fészkek kivésését megkönnyítő lyuksorokat. Középpontjuk pontosan az élek középvonalában legyen. Mivel a csap 10 mm vastag 9 mm-es fúrót és lehetőleg állványos fúrógépet használjunk az öt lyuk kifúrásához. A fészkek kivésését azután már külön-külön végezzük el. A lábak lapjába mélyített csapfészkeket az előzőkhöz hasonlóan, de ütközőgyűrűvel ellátott fúróval készítsük elő a véséshez, majd a nyers lábak mindegyikén véssük ki a csapfészkeket. Most már hozzá foghatunk a hevederek kialakításához.

Ezeket 50-60 mm szélesre vágott deszkákból szabjuk le. Vigyázzunk, a végeiken levő csapok nem egyforma hosszúak, tehát ennek megfelelően az egyik oldalon a bütü síkjától 15, a másik oldalon 30 mm-re fűrészeljük be a hevedereket, mégpedig 7,5 mm mélyen. Ha asztali körfűrésszel dolgozunk, akkor a csapokat igen pontosan kinagyolhatjuk, vésni, ráspolyozni szinte nem is kell. Ha viszont a hevederekről kézifűrésszel vágjuk le a felesleges anyagot, nagyon ügyeljünk arra, hogy a csapokat ne vágjuk méret alá. A csapok élét kerekítsük le, majd minden oldalát csiszoljuk simára, s gyakori próbákkal ellenőrizzük, hogy szorosan illeszkednek-e a lábak fészkeibe. Ahhoz ugyanis, hogy az asztalka majd szilárdan álljon a lábain, szorosan illeszkedő alkatrészekre, pontosan összeillő felületekre van szükség. A hevederléceket most úgy fogjuk össze, hogy hosszú csapjaik azonos oldalra kerüljenek, majd ráspollyal munkáljuk alsó élüket homorúra. Az ívelt éleket csiszoljuk simára, s próbaként ragasztó nélkül állítsuk össze az asztalkávát. A szükséges igazításokat végezzük el, majd a lábak és a hevederek alsó élét finoman kerekítsük le, s minden alkatrészt újfent csiszoljunk simára. Portalanítás után következhet a beeresztés, pórustömítés, pácolás, lakkozás, vagy kemény viaszolás. Vigyázzunk, a ragasztási felületekre ne kerüljön lakk vagy viasz. Ha a darabok megszáradtak, a csapokat, csapfészkeket, valamint az egymáshoz illeszkedő felületeket kenjük be ragasztóval, majd üssünk helyére minden alkatrészt. Derékszöggel ellenőrizzük mindegyik sarok merőlegességét. s a lábak helyét is állítsuk be pontosan. Az összeragasztott alkatrészeket hevederes szorítóval biztosítsuk elmozdulás ellen, majd hagyjuk a ragasztót teljesen megkötni.

Amíg a ragasztó köt, lássunk hozzá az asztallap elkészítéséhez. Mint azt már említettük, mérete 100 mm-el legyen nagyobb a kávakereténél. Vastagsága legalább 20 mm legyen, de felső lapját díszíthetjük különböző árnyalatúra pácolt, pontosan összeillesztett rétegelt lemez darabokkal, vagy érdekes erezetű, vastagabb színfunér lemezekkel is. Ilyen esetekben a lap éleit csak a burkolást követően csiszoljuk simára. Az éleket különféle fazonú gérbevágott szegélylécekkel is keretezhetjük, de ha csak 45 fokban ferdére vágjuk, s élfunérral fedjük le akkor is szép lesz. Az asztallap felületét és az éleit csiszoljuk simára, majd a szokásos módon felületkezeljük.
A kész asztallapot most már csak a káva tetejére kell erősítenünk. E célra a káva belső oldalára 20´20 mm-es lécekből ragasszunk facsavarokkal is megerősített felfogó keretet. A keret a káva felső élével egy síkban legyen. A lécekbe fúrjunk oldalanként két-három lyukat az asztallapot felfogó facsavarok számára, majd e lyukakat jelöljük át az asztallap aljára is, természetesen annak pontos középre állítása után.
A felfogó csavarokat előfúrt lyukakba hajtsuk be (3), s miután az asztal lábainak a végére felragasztottuk a kis filc csúsztatókorongokat, lábára állítva elégedetten szemlélhetjük újdonsült formabontó „alkotásunkat”.