A fák törzsén vagy a tövüknél újból és újból kitörhetnek olyan sarjhajtások, amelyeket le kell vágni, lehetőleg az eredési helyüknél, tőben, amihez, ha szükséges, ki kell bontani mélyen a földet. A rózsák, az orgonatövek, a babarózsák, vagy más szemzett-oltott díszcserjék alanyrészéből előtörő úgynevezett vadhajtásokat is mindig ki kell vágni tőből, ahányszor csak előbújnak.
A gyümölcsfák zöld hajtásait is érdemes korrigálni. A rossz irányba növő, párhuzamosan fejlődő ikerhajtások mindegyikét tövüknél metsszük le. A túl sűrűn álló hajtásokat is ritkítsuk meg, hogy közel egyenletes térállásba kerüljenek. Különösen fontos az egyenletes (1) hajtás-elhelyezkedés a még átalakítás alatt lévő fiatal fák koronájánál. Metsszük le azokat a csonkokat is, amelyek az alsóbb rügyek kéreghajtásai miatt keletkeznek.
Ha már megszűnt a gyümölcskezdemények természetes, tisztuló hullása, a még mindig egymást érőket megritkíthatjuk (2) úgy, hogy a gyümölcscsomókból a két-három legfejlettebb megmaradjon. A baracknál addig kell befejezni a feleslegesnek látszó gyümölcskezdemények leszedését, amíg magjuk csonthéja meg nem keményedik. A kajszi fák terméssel megterhelt ágait már most célszerű alátámasztani villás végződésű ággal.
Tegyük rendbe a letermett szamócást. A szamócatöveken kifejlődő indanövények közül csak azokat hagyjuk legyökeresedni, amelyeket a már hároméves vagy idősebb szamóca helyébe akarunk telepíteni. Az új telepítésű fák alját szármaradványokkal, esetleg szalmával beszórva takarjuk a kiszáradás ellen és ha szükséges, öntözzük is. Szórjuk ki az utolsó adag nitrogén műtrágyát is (2-3 dkg m2-enként) a gyümölcstermő növények területére és sekélyen kapáljuk be.
A szőlőnél a megbomlott első kötözések igazítása mellett a második kötözés is időszerű. A lelógó, egymásra hajló hajtások széthúzása és felkötözése "legyezőszerűen" a páros huzalos támrendszerű szőlőknél is hasznos, mert így egyenletesen kapnak napfényt.
Időszerű a levelek hónaljában képződött hajtások visszacsípése is a második-harmadik levelük felett. Ha nincs elég eső, a szőlőt is érdemes öntözni.
A veteményesben legfontosabb továbbra is a növények öntözése, és az ezt követő porhanyító, gyomtalanító sekély kapálás.
Még nem késett el az őszi és téli retek vetése, az őszi érésű paradicsom és a bimbóskel palántázása sem. Akár a már letermett borsó helyébe, sekély ásást és gondos gereblyézést követően, újból vethetünk csemegekukoricát, céklát, fürtös uborkát, karós- és bokorbabot. A kifejlődő karfiolrózsák felső leveleit törjük be árnyékolónak a barnító napsugarak ellen. A sűrűn kelt vetések ritkítása vagy ritkítás szerű szedése is fontos.
Karózni kell már a folyton növő paradicsomot és a karós babot is. Ha hármasával-négyesével összekötjük a karók csúcsát, szilárdabb lesz a támasz és közöttük jut hely egy-egy karalábé, bimbóskel palántának is.
A virágok közül a már elnyíltak szárait a föld felszínétől arasznyira vágjuk vissza. Az elvirágzott díszcserjék, a futó- és bokorrózsák elnyílt virágrészeit csípjük le egy-három levéllel együtt.
A kétnyári virágok a melegtől ilyenkorra már elsatnyulnak. Szedjük ki őket, s ha őszre palántát akarunk belőlük, most vessük el magjaikat. Az áttelepítésre kerülő tulipán és más elvirult hagymások évelő hagymáit most szedjük fel és tároljuk száraz helyen a nyárvégi kiültetésig. A már elvirágzott évelőket is most szaporíthatjuk: a tőről leválasztott gyökeres hajtásrészeket mélyen kapált, gereblyézett talajba ültessük. Az elvirult egynyári virágokból "másodvetést" is csinálhatunk: a fátyolvirág a nyár második felében ismét szépen kivirágzik.
Minden növény szebben fejlődik, ha az öntözésen kívül tíz-tizennégy naponként két-három ezrelékes (egy liter vízben két-három gramm szilárd műtrágya vagy tápsókeverék feloldva) tápsóoldatot is kap. A 6-8 cm-es gyepet nyírjuk le és a nyírás utáni második öntözéskor tápoldatozzuk. A nyírás előtt mindig szedjük ki a gyomokat.
A futórózsák és a kúszócserjék többségének fásodó hajtásai lehúzva a földre és a nyirkos földdel vastagon betakarva gyökérképzésre serkenthetők. Egy-három év múlva leválaszthatók és önálló növényként nevelhetők tovább.
A rendszeres nyírással nevelt sövényeket nyírjuk meg úgy, hogy a gyenge fejlődésűeknél a hajtások fele, az erős növésűeknél kétharmada maradjon meg.
Mindezek mellett még most is a gyomtalanítás az egyik legfontosabb munka a kertben. A kapálás fárasztó, de veszélytelen gyomirtó eljárás. Vegyszerrel legfeljebb azon a helyen irtsuk a gyomokat, ahol ez veszélytelenül megoldható: erre alkalmas gyomirtó szerrel.