Vízmegtartás a talajban

A nyilvánosság is jól ismeri például a Homokhátság vízpótlásával kapcsolatos nehézségeket és feladatokat, de még az ország számos helyén van a Homokhátsághoz hasonló helyzet. Például a Nyírségben, ahol indul is egy 22 milliárdos program a helyzet javítására. Debrecen és környéke pedig „érdekelt" egy nagyjából 40 milliárdos programban. Fontos, hogy megvizsgálják, a vízügyi igazgatóságok kezelésében lévő jelenlegi művek (csatornák, tározók, holtágak) miként vehetnek részt a vízvisszatartásban. Az ország 118 helyszínén tartanak jelenleg vissza vizet, 42 helyen a víz kivezetése is megtörténik. Mintegy 250 millió köbméter többlet víztározást hajtanak végre a vízügyi igazgatóságok, ez a Velencei-tó nyári vízkészletének mintegy ötszöröse. Az új vízmegtartási programok arra koncentrálnak, miként lehet vizet vinni a tájba. Időszakosan még a nagy vízfolyásokból is lehet kiemelni vizet, de főként a víz helyben tartására kell koncentrálni.

A jövőben a téli-tavaszi vizek megfogására bevetett, magas vízszinttel megtartott csatornahálózat növeli a gazdálkodók felelősségét és a kockázatát is. Mivel a csatornák nem erre készültek, azokat műszakilag át kell alakítani. Az Országos Vízügyi Főigazgatóság készített egy prioritási listát a felújításra javasolt csatornaszakaszokról. 300 kilométernyi csatorna kapacitásbővítése kezdődhet most meg, és 133 műtárgy, 7 szivattyútelep, 7 őrtelep építése, illetve felújítása. A mórahalmi vízművek több milliárd forintos fejlesztése 450 hektáron teszi lehetővé az öntözést, a siófoki öntözőrendszer rekonstrukciójának köszönhetően 360 hektárral bővül a gyümölcstermesztés, a sarudi szivornya átépítésével pedig 160 hektárnyi területen lehet öntözni.

Regeneratív gazdálkodás

Egy friss kutatási projekt szerint a regeneratív gazdálkodás, a csökkentett talajművelés, az állandó talajtakarás erősíti a talajok ellenálló-képességét, és elősegíti mezőgazdaság klímaváltozáshoz való alkalmazkodását. A regeneratív, vagy más néven talajmegújító mezőgazdaság olyan földművelési és állattartási módszereket takar, melyek újraépítik a talaj szerves anyag tartalmát, visszaállítják a talajéletet, ennek eredményeként szenet kötnek meg a levegőből és javítják (többek között) a víz-ciklust, így fordítva vissza a klímaváltozást.

Nincs ebben semmi új: arra kellene ügyelnie a gazdaságoknak, hogy csak minimális mértékben (vagy egyáltalán ne) forgassák, és folyamatosan takarják valamilyen növénnyel a talajt. A kutatói kísérlet szerint ezzel a módszerrel akár 1 m mélységben is 27%-kal nőhet a széntartalom: több tápanyag és víz tárolható a talajban. A takarónövények, mint valamiféle organikus szivacsréteg, védik a felszínt a lezúduló cseppektől és az özönvízszerű vízmennyiségtől, „visszafelé” pedig lassítják-gátolják a gyors kipárolgást. Ráadásul a talajtakaró réteg jelentősen lehűti a talajt.