Címeres naptártartó

Mintadarabunk anyaga 4 mm-es vastagságú rétegeltlemez. Nagyságát a felhasználásra kerülő "bianco" naptár és a díszítés mérete határozza meg. Közepes nagyságú, fekvő naptárt használva -mérete: 192x138 mm, a hátlap 340x155 mm lehet. Szükségünk lesz még egy kb. 200x110 mm-es darabra, melyből a hátsó támaszték és a dísz kerül kivágásra.
Először készítsük el a hátlapot díszítés nélkül! Első lépésként rajzoljuk ki. A felső kivágás szélességét a naptárt összefogó spirálrugó átmérője adja. Lombfűrésszel vágjuk körbe, majd vágjuk ki a spirálrugó helyét is. A "kieső" darabot ne dobjuk el, mert ez szolgál majd a naptár felfogására. Csiszoljuk le a széleket, az éleket gömbölyítsük le! Fúrjuk össze az összefogott darabokat 1 mm átmérőjű fúróval úgy, hogy a furatok a végektől 3-4 mm-re legyenek. Szükségünk lesz két kis huzalszegre, valamint két távtartó alátétre, melyet készíthetünk vékonyabb kartonból vagy műanyag lemezből is. Ezek a hátlap és a tartóléc közé kerülnek, hogy a naptár füle könnyebben becsússzon majd. Fűzzük össze a darabokat a hátlap előoldala felől, majd a szeg kiálló végét oldalcsípő fogóval levágva szegecseljük el.
Rajzoljuk ki a támasztólábat, és fűrészeljük, csiszoljuk az előzőekhez hasonlóan. Felerősítéséhez szükségünk lesz egy csuklópántra. Ennek anyaga 0,5x20x40 mm-es fémlemez lehet, tengelyét 1,5 mm átmérőjű vas- vagy rézhuzalból hajlítsuk. A támasztóláb szétcsúszását egy fonal akadályozza meg. 
Következhet a díszítés elkészítése, mely munkánk igazi értelmét, jelentőségét adja. A koronás címert indigóval rajzoljuk át a rétegeltlemezre. Érdemes ezután grafitceruzával, esetleg golyóstollal áthúzni a vonalakat, kijavítva így az esetleges hibákat, pótolni a hiányokat. Ezzel nem utolsósorban azt is elkerülhetjük, hogy fűrészelés során a halvány indigós rajz a sok "fogdosás" miatt elmaszatolódjon. Fúrjuk át 5 helyen 1 mm-es fúróval, ezekbe fűzzük majd be a későbbiekben a lombfűrészt.
A kivágással kívülről haladjunk befelé, tehát munkánkat a külső gyűrűvel kezdjük. A szél fűrészelésekor a fűrészt tartsuk kb. 45 fokos szögben, így vágjuk körbe, a további vágásoknál természetesen függőlegesen. Lehetőleg apró fogú fűrészlapot használjunk, mert a kisebb alkatrészek, ívek vágásakor az kevésbé roncsol. Munkánknak ezen részénél igen nagy hasznát vesszük egy lombfűrész-asztalkának, sőt, azt is mondhatjuk, elengedhetetlen. Célszerű a belső vágások megkezdése előtt a korábban keletkezett hulladékot összetakarítani, mert a lehulló fűrészporon kívül most már hulladék nem lesz, és az apró darabkákat, ha lehullnak, nem kell keresgélni. Így daraboljuk fel óvatosan, ügyelve arra, hogy mindig a rajz vonalain haladjunk. Állítsuk ezután össze a mintát, minden darabot a helyére rakva, és csiszoljuk fel mindkét oldalát, vigyázva, nehogy eltörjön a vékony szegélyező gyűrű. Ezután szedjük újra szét, és darabonként kis ecsettel portalanítsunk. Ha végeztünk a portalanítással, következhet a pácolás, az intarziakészítés.
Az intarzia klasszikus értelemben különböző fajtájú - ezáltal különféle színű, árnyalatú - fadarabokból készült berakás. Ezt a különbözőséget használjuk ki a pácolás során úgy, hogy a minta különböző színű darabjait különböző árnyalatúra festjük. Rakjuk szét címerünk darabjait mintegy "szétrobbantva", de helyzetüket tekintve helyesen. Helyezzük magunk elé az eredeti rajzot. Azok a darabok, amelyek fehérek, natúr színűek maradnak. Tegyük félre, hogy ne zavarjanak a munkánkban, még véletlenül se fessük be őket. Világosra kevert páccal dolgozzunk. Kis ecsettel kenjük be az összes megmaradt darabot. Ezután a minta színeinek figyelembe vételével emeljük ki a leghalványabb árnyalatú darabokat. A bent maradt részeket pácoljuk újra, és ismét tegyük félre a megfelelő árnyalatú darabokat. A hullámos keret külső, legnagyobb és belső, legkisebb darabját pácoljuk a legsötétebbre. A már korábban elkészült hátlapot is pácolhatjuk le egészen világos árnyalatúra (ha esetleg túl világos, nyers), ezzel mintegy nemesítve felületét.
A pác száradására várva készítsük el a relief-hatás eléréséhez szükséges darabokat. Ehhez kell egy 100x130 és egy 60x110 mm-es 2 mm vastagságú karton (sűrű hullámú doboz tökéletesen megfelel erre a célra). A nagyobb darabra rajzoljuk körbe a fehéren maradt középső részt, a kisebbre - szintén a középső rész segítségével - a címert. Vágjuk ki éles késsel vagy ollóval a rajzolás vonalánál kb. 1 mm-rel beljebb. Fontos, hogy könnyen beférjen a címer alakú karton középre, ill. a nagyobb darab a legkisebb keretbe.
Ezután, ha már megszáradt a pácolás, rakjuk újra össze a díszt és fordítsuk meg, hogy a hátoldala legyen felül. Tegyünk az egybefüggő középső (fehér) rész alá óvatosan néhány gyufaszálat, ezáltal besüllyesztve a középen lévő címert. Kenjük most be Palmatex-szel a címert (a hátoldalt) és a hasonló alakúra kivágott kartont. Ha a ragasztás már száraznak tűnik, pontosan illesztve ragasszuk össze a címert a kartonnal. Ügyeljünk a pontos illesztésre, mert ha rosszul rakjuk össze, nem könnyű az igazítás. Hasonlóan járjunk el a másik kartonlappal is, csak most a háromrészes hullámos keretet emeljük meg, és így ragasszuk össze a címeres középső résszel. Ezzel a művelettel érjük el, hogy naptárunk dísze plasztikus lesz.
Helyezzük a címert a hátlap szabad oldalának közepére. Hegyes ceruzával rajzoljuk körbe halványan, majd leemelve kenjük be ezeket is ragasztóval, vigyázva arra, hogy a jelölésen belül maradjon a ragasztó, és ragasszuk fel a mintát. 
Elérkeztünk munkánk utolsó részéhez, következhet a beeresztés és a lakkozás. Olajos hígítóval kenjük be az egész hátlapot és hagyjuk megszáradni. A lakkozásnál a szokásos módon járjunk el: az első lakkréteg száradása után csiszoljuk le az apró, kiálló szálkákat, hibákat. A második réteg lakkot csak ezután vigyük fel. Magasfényű, színtelen - nitro, Tivelin - lakkot használjunk. Ezzel munkánk végére is értünk, nem maradt más hátra, mint a naptár helyreillesztése.
A fentiek alapján készíthetünk más alakú hátlapot is, saját ötletünknek, egyéniségünknek megfelelő mintával. A minta, a díszítés kiválasztásánál lehetőleg törekedjünk az egyszerűbb alakra, tiszta formákra. Kerüljük a túlságosan aprólékos részleteket. Ha lehet, ha szükséges, stilizáljuk az elkészítendő képet. A színezés sem jelenthet különösebb gondot, hiszen a pácok és lazúrok teljes színskálája áll rendelkezésünkre.