Emeletes kínáló

Az üzletekben látható, vásárolható sokféle szép, különböző méretű, díszítésű és árú kínáló láttán az emberben felmerül a gondolat, hogy saját ötlete, ízlése alapján saját maga is készíthet ilyet.

Először azt kell eldöntenünk, hány "szintes" legyen. Ezt a távtartó hossza határozhatja meg abban az esetben, ha ez valamilyen tárgy feldarabolásával készül. Fontos, hogy figyelembe vegyük vastagságát, mely az arányok miatt (is) meghatározó. Ezután a tálak beszerzése következhet. Ezek lehetnek a már meglévő - esetleg hiányos - étkészletünk darabjai, de beszerezhetők az üzletekben kapható, darabonként árult tányérokból is. E hasznos beruházást érdemes egy kis utánjárással, nézelődéssel, válogatással végezni. Esetleg ócskapiacon, régiségüzletben is érdemes szétnézni, mert viszonylag olcsón, szép tálakat, tányérokat lehet beszerezni, amelyekből némi fantáziával igen tetszetős kínáló készíthető.
Az alábbi két kínáló összeállításához különleges szerszámok nem szükségesek, és elkészítésük sem igényel különösebb szakértelmet.
Az első esetben távtartóként egy rézlemezből készült gyertyatartót választottunk, melynek magassága 25 cm volt. Ehhez némi utánjárással sikerült kétlapos tányért vásárolni, a kisebbik 20 cm, a nagyobbik pedig 25 cm átmérőjű. Az összeállításhoz szükséges még egy kb. 250 mm hosszú, (4 mm-es rúdra, melynek végei menetesek, de kapható menetes szár is 1 m-es szálakban, melyből tetszőleges hosszúságú darab vágható. Kell még egy nagyobb átmérőjű 4-es alátét, 2 darab M4-es anya, néhány filckorong (amit Vileda törlőkendőből kivágott koronggal is helyettesíthetünk), és egy befejező elem, melyet pl. egy rézből készült, M4-es menetes akasztóval oldhatunk meg. (Innen a 4-es méret, de az sem mindegy, hogy fölöslegesen ne "biztosítsuk" túl, hiszen használata során a kínáló nagy erőnek, igénybevételnek amúgy sem lesz kitéve.)
Miután minden együtt van, hozzákezdhetünk az összeállításhoz. Munkánkat kezdjük a gyertyatartó feldarabolásával Eredeti tagolását figyelembe véve, vágjuk három részre. Fémfűrésszel óvatosan vágjunk, ügyelve arra, hogy a vágás felülete merőleges legyen a hossztengelyre. A keletkező éleket reszeljük, csiszoljuk le. Ezután az alsó és felső darabokat (amiben az összefogó csavar lesz) fúrjuk át 4-es fúróval.
Most következhet munkánk talán legtöbb figyelmet, óvatosságot és körültekintést igénylő része, a tányérok átfúrása. Könnyebb a dolgunk, ha lehetőségünk van állványos fúrógéppel dolgozni. Ha nem, természetesen kézi fúrógéppel is célt érünk, csak még óvatosabban, türelmesebben kell dolgoznunk. Először jelöljük ki a középpontokat. Ez talán a klasszikus húr-technikával a legegyszerűbb. Mérjünk többször, az egymást metsző egyeneseket pedig filctollal húzzuk végig, számítva arra, hogy közben elkenődhet a metszéspont. A fúráshoz 5-ös átmérőjű keményfém-betétes fúrót használjunk. Azért nagyobbat, hogy összeszereléskor nehogy megszoruljon, megfeszüljön. A tányér alá helyezzünk simára hajtogatott szövetet a jó felfekvés érdekében. A porcelán tányért óvatosan fúrjuk, gondoskodjunk a folyamatos hűtésről. Egy edényben legyen kéznél víz, amit egy kisebb ecsettel juttathatunk a fúró alá. Vigyázzunk, hogy ne nyomjuk nagyon a fúrót, nehogy elpattanjon a tányér. Ha a fúró hegye már átlyukasztotta az anyagot, érdemes megfordítani, és a másik oldalról folytatni, illetve ott befejezni a fúrást. Ezzel a művelettel elkerülhetjük, hogy a fúró átszakítsa, kagylósan kitörje a lyuk környékét. Ha fúrógépünk ütve is fúr, munkánk megkezdése előtt és közben is ellenőrizzük, nehogy ütésre legyen állítva. Érdemes valamiben egy próbafúrást végezni, főleg akkor, ha nem túl gyakran fúrunk porcelánt.
Ha mindkét tányért sikeresen kifúrtuk, hozzákezdhetünk az összeállításhoz. Az átmenőcsavar egyik végére csavarjuk az akasztót. Ezután következik egy filckorong, majd a felső darab "felfűzése". Újra filc, a kisebbik tányér, filc, középső darab, filc, nagy tányér, újra filc, alsó rész, filckorong, nagy fém alátét, anya, majd kontra anya a sorrend. Kontrázás előtt az anyát húzzuk meg jól, de azért ügyeljünk arra, hogy ne nagyon feszüljön, és ezáltal el ne törjön a tányér. A kontra anya azért szükséges, hogy a későbbi használat során nehogy meglazuljon a csavar.
A másik "modell" ötletét az előző befejező darabja adta. Ezek az akasztók összeforrasztva, összeforgatva változtatható méretű távtartóként szolgálnak. E kínáló elkészítéséhez hét darab, 45 mm-es réz akasztót használtunk. A felhasznált tányérok 20, illetve 27 cm átmérőjűek. Az összeállítás során szükség volt még 3 darab 4x15 mm-es tőcsavarra, 6 darab filc (vileda) korongra, egy nagyobb átmérőjű 4-es alátétre és egy minél nagyobb fejű M4x15-ös csavarra.
A hozzávalók beszerzése után a tányérok fúrását az előzőekben leírtak alapján kellő figyelemmel és gondossággal végezzük. Ezután következhet a távtartó elemek összeforrasztása. Annak érdekében, hogy ez pontos, tengely irányú legyen, érdemes készítenünk egy készüléket. Ne sajnáljuk rá az időt, energiát annak ellenére sem, hogy csak három forrasztást kell készítenünk. Megéri a fáradtságot, mert ezáltal a munkánk pontos lesz. Ennek összeállításához szükségünk van 1 db 250 mm és 2 db 100 mm hosszú, 25x40 mm keresztmetszetű fenyőlécre, néhány darab szegre, egy 250 mm hosszú, 4-es átmérőjű rúdra, valamint 6 db 4 mm vastag rétegeltlemez darabkára. A három darab lécet U-alakban összeszegezzük, majd száraira vályú-szerűen 2-2 lemezdarabkát erősítünk a 4-es rúd felhasználásával úgy, hogy kicsit szoros legyen, de azért egyenesen fusson benne. Ezzel készen is van segédeszközünk. Az akasztókba hajtott 4x80-100 mm hosszú csavart az egyik, másikat a másik résbe fektetve leszorítjuk a megmaradt lemezdarabkákkal. Összeforgatjuk az akasztókat és elkezdhetjük a forrasztást. Lehetőség szerint rézzel forrasszunk, forrasztassunk, de a lágyforrasz is megfelelő lehet. Természetesen a felületeket megfelelően elő kell készíteni. Ilyen forrasztott elem három darab szükséges. Forrasztás után, ha kell, reszeljük, csiszoljuk le a fölösleges anyagot.
Mindezek után hozzákezdhetünk az összeállításhoz. A tőcsavar segítségével az egyik forrasztott párt és a különálló darabot egy filckorong közbeiktatásával összecsavarjuk. Így járunk el a maradék párokkal is, majd a nagyobb tányérra helyezve belecsavarjuk az alátéttel, filckoronggal ellátott csavart, és óvatosan, mégis erősen meghúzzuk. Végül a megmaradt tőcsavart behajtjuk a távtartóba, melyre filckorongot, tányért, majd ismét filcet helyezünk, és az előzőleg összeállított háromdarabos elemmel összecsavarjuk, meghúzzuk. Ezzel el is készültek tetszetős kivitelű kínálóink. Díszítsük jó illatú, finom "szóló szőlővel", mosolygó almával vagy süteményekkel és állítsuk az asztal főhelyére.

További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!

Címkék: emeletes, kínáló

Szólj hozzá a cikkhez!

Be kell jelentkezned, hogy hozzászólhass a cikkekhez!
Ezermester, Facebook, vagy Google fiókkal is bejelentkezhetsz.

Magasra emelt fekhelyek

Keveseknek adatik meg, hogy az igényüknek megfelelő alapterületű lakásba költözzenek. Aki nem akar nagyon eladósodni, szerényebb méretű lakásban is szeretne minél otthonosabb körülményeket...


Mobil kisasztalka

A képen látható méretű kisasztalkák nagyon univerzálisan használhatók otthonunkban. Akár éjjeliszekrénynek, akár kávé-tea asztalnak, akár laptop asztalnak használhatjuk a kanapén ülve is....