Eredete, formája
A hibrid selyemmályva (Abutilon hybridum) kertészeti termesztésben és szobanövényként is elterjedt. Alakja bokros, cserjeszerű, magassága negyed-, fél méter körüli, de elérheti a kétméteres magasságot is. Hajtásai hengeresek, színük sokáig zöld marad. Levelei tenyeresen három-ötkaréjúak, hosszú nyelűek és selymesen szőrösek. Színük üde zöld, de egyes változatok sárgán vagy fehéren erezettek, így virág nélkül, levéldísznövényként is beválnak. Virágai a levelek hónaljából hosszú kocsányon csüngenek. Virágzása kora nyár elejétől őszig bőséges, azonban mérsékelten meleg és világos helyen tartva egész télen át folyamatosan virágozhat.
Elhelyezése, ápolása
Fény- és levegőigényes, ezért tavasszal és nyáron a kifejezetten napsütötte helyet kedveli 18-20 °C körüli hőmérséklet mellett. Elhelyezése cserepesen szobanövényként még a déli fekvésű ablak elé is lehetséges. Nyárra helyezzük ki a szabadba, de a tűző naptól és az erős széltől védett helyre kerüljön.
Ápolása a nyári szabadba helyezésével oldható meg leginkább, ilyenkor tartóedényével a földbe süllyesztve nevelhető a legjobban. Rendszeres öntözést igényel, mely nyáron bőséges legyen, de télen a földlabdája csak nyirkos lehet. Táplálása márciustól-augusztusig kéthetente megismételt tápoldatozással oldható meg a legjobban, melyhez közepes töménységű tápoldatot használjunk.
Pihentetése télen szükséges 6-10 °C-on tartva. Ilyenkor el kell hagyni a tápoldatozását, és az öntözését is ritkítani kell. Metszeni a pihentetési időszakában szükséges. Az öreg ágakat a tő közeli oldalág felett, vagy tőből levágva a legjobb eltávolítani, a visszamaradó előző évi hajtásai akár két szemes részükig visszavághatók. Átültetése tavasszal, a hajtások fejlődésnek indulása előtt időszerű, melyhez Florasca B típusföld a legmegfelelőbb.
Szaporítás, károsítók
Szaporítása tavasszal a még zöld, vagy augusztusban a már félfás állapotban levágott hajtásvégek dugványozásával a legegyszerűbb. A dugványok nyirkos homok-tőzeg keverékben, üveg- vagy fóliaborítás alatt gyökereztethetők.
Túl napos, illetve télen légszáraz helyen tartott növényeknél a takácsatkák és a pajzstetvek támadhatják meg a növényeket. A rossz elhelyezés, a hőmérséklet ingadozása, a fény és a tápanyag hiánya, levél- és virághullást idézhet elő.