Egy szokatlan technika

Pirográfia

1Aki jól bánik a ceruzával, rajztollal, annak érdemes kipróbálnia a fába égetett technikát is. Hatásában a régi lavírozott rajzokhoz hasonló, a lágy szépia barnától a mély földbarnáig terjedő tónusaival szokatlan hatású képek készíthetők vele. Természetesen az alkotó ügyességétől függően. A lényege, hogy a rajzeszköz a megszokott ceruza, kréta helyett felhevített rézhuzal, pontosabban pákahegy, amivel papír helyett világos tónusú, rétegeltlemezbe égetjük a motívumokat, illetve a rajz vonalait. A szokatlan technikát mi is kipróbáltuk, és tapasztalataink közreadásával szeretnénk megkönnyíteni követőink próbálkozását.

2A forró ceruza nem más, mint egy könnyű, kis (30-40 W teljesítményű) forrasztópáka. Eleinte egy öreg, 220 V-os pillanatforrasztó pákával is kísérleteztünk, ám ennek kezelése a nehéz trafó és a pisztolymarkolat miatt nehéz volt. Ráadásul ez a szerszám nem huzamos "üzemre" készült, ezért a trafója hamar túlmelegedett. Bármennyire is előnyös az égetőhegy befogása, használata nehézkes, így nem ajánljuk senkinek. A pirográfiával készült képek készítéséhez azonban könnyebb, szinte ceruzaként kezelhető eszköz szükséges. Egy kis páka erre jól megfelel, ha külön égetőhegyet készítünk hozzá.
Ezt úgy oldhatjuk meg, hogy - típustól függően - a fűtőtestre illeszkedő rézcsőből készítünk "rajzhegyet". Mi egy 230 V-os, 30 W-os Ersa pákát alakítottunk át e célra. Forrasztóbetétjének a palástjára kis teleszkópantenna csövéből levágott darabot húztunk, és a végét ellapítás után ferdére vágtuk (1). E rajzeszköznek a kezelése kissé szokatlan, de különösebb erőfeszítést nem igényel, és a huzamosabb működést is jól bírja. A finom, vékony vonalú beégetésekhez az élét használtuk, a vastagabbakat pedig az ellapított csővég elfordításával égettük be. A vékonyfalú cső vége hamar felhevül, és a puha faanyagot elég gyorsan megpörköli. A páka teljesítményétől függ az égető hegy hatékonysága, ám 30 W-nál kisebb páka e célra nem alkalmas. Az eredeti forrasztóhegyet nem célszerű faégetésre használni, ezért készítettünk külön égetőhegyet hozzá.
3 Előbb kitapasztaltuk az égetőszerszám "rajzkészségét" jellegzetességeit, és csak ezt követően láttunk hozzá egyszerűbb és kis felületű képek készítésébe. Folytonos vonal kialakításakor lassan, de folyamatosan vezettük a páka végét, és közben csak finoman nyomtuk a faanyag felületére. Ilyenkor vékony, halványbarna vonalat égettünk a fába. Rányomni nem célszerű, mert ezzel árkokat nyomunk a puha faanyagba, ami nehezen korrigálható, ha eltévedt az égetőhegy. Lassabban haladva a vonal színe mélybarnára változott, szélességén a hegy elfordításával változtatunk. Ez persze tovább lassította a kontúr beégetését.
Az árnyalásokhoz a satírozás módszere ritkán használható, mert a már a fába égetett vonalak árkát sűríteni csak keresztbehúzott vonalakkal lehet, ilyenkor a hegy könnyen megugorhat, ha már kiégetett vonalat keresztez. Inkább a felület fokozatos megpörkölésével érzékeltessük az árnyékokat. Nagyobb felületek árnyékolásához célszerű teljesen ellapított végű csőbetétet használni, amellyel fokozatosan pörkölhetjük egyre sötétebb színűre a faanyag felületét. Ezt mindig fokozatosan, a mélyebb tónusok felől kezdjük el, és a fáról fokozatosan emeljük fel az égetőhegy lapját. Éles kezdő kontúrok kialakításához lassan, de egyenletes lágy nyomással égessük be a fát. 5Ha árnyalni kívánjuk a felületrészt, akkor a már beégetett vonal mellé lapjával illesztett heggyel kezdjük el pörkölni a fafelületet. E "rajzgyakorlatok" után (2) már megpróbálkozhatunk egyszerűbb kontúros, kevés vonalból kialakított és főleg nem nagy méretű képek készítésére. E szempontnak megfelelően válasszuk ki első képeink témáját, amelynek során kellő gyakorlatot szerezhetünk a beégetéshez, és ráérezhetünk a finomabb fogásokra is.
A szerényebb rajztudásúaknak nagy segítséget jelenthet a másolás. Témaként e célra toll, vagy ceruza vázlatok a megfelelőek. A rajzot előbb vékony pausz papírra másoljuk át, majd a pausz hátoldalán a kontúrokat puha sötétbarna ceruzával satírozva fedjük alá (3). Fektessük a pauszt lecsiszolt felületű 1 mm vastag rétegeltlemezre, majd rögzítése után hegyes kemény ceruzával, vagy kiírt, üres golyóstollal húzzuk át a rajz kontúrjait. A rajz így halványan látható ugyan a falemezen (4), és a vékony vonalak alapján már hozzáfoghatunk a fába égetésükhöz.
7A halvány rajz azon részeit amelyeken még nem dolgozunk, takarjuk le egy papírlappal, hogy megakadályozzuk a halvány kontúrok elkenődését. Előbb a főbb kontúrvonalakat égessük a fába, majd hozzáfoghatunk a finom részletek kidolgozásához (5). Egyszerűbb rajzokon ezek szinte azonos vastagságú és közel azonos tónusú vonalak (6), amelyeket egyenletes lassúsággal igyekezzünk a fába égetni. Összetettebb ábrázolásoknál előbb a sötét tónusú részeket égessük be, majd a vékonyabb kontúrokra kerítsünk sort, végül a finom árnyalásokat fokozatos pörköléssel alakítsuk ki. Ez természetesen kézügyesség és gyakorlás kérdése, ezért eleinte ne várjunk átütő sikert. Mindig arra törekedjünk, hogy a kis kép kiegyenlített hatást keltsen, és ne akarjunk azonnal "remekművet" alkotni. E gyakorlatokat ajánlatos még jó néhányszor megismételni ahhoz, hogy akár egy nagyobb, 300x500 mm-es kép fába égetésébe fogjunk.
A képtáblát végül portalanítás után többször fújjuk be színtelen, selymesfényű, vagy matt lakkal. A beégetett mintázatok így sötétebb és melegebb tónusúvá válnak, ám azzal is számoljunk, hogy a kép alapjául használt rétegeltlemez alaptónusa sárgásabb lesz. Az erezete is láthatóbbá válik, és ezt mát eleve ajánlatos számításba vennünk a kép készítése előtt. Ha 1-2 mm vastag, repülőmodellezéshez használatos lemezt használunk, ennek elég homogén a fedőrétege, de szálirányát ettől függetlenül célszerű fekvő képnél vízszintesen futóra választani, álló formátum esetén pedig az erezet függőlegesen fusson. Markánsabb erezetű falemezeknél pedig alaposan mérlegeljük a természetes rajzolat jellegzetességeit, esetenként használjuk is ki, mint természetes képelemet.
8Az első próbálkozások során elsajátított fogásokat ezt követően már komolyabb képek készítésével gyarapítsuk. A jó rajzkészséggel bírók saját vázlataik, vagy képeslapok alapján akár városrészekről is készíthetnek tájképeket. A képet ilyen esetekben hegyes barna ceruzával halványan rajzoljuk elő (7). A rajz csak meghatározó jellegű vonalakat tartalmazzon, a részletekbe menő kidolgozáshoz csak e vonalak beégetése után, fokozatosan lássunk hozzá. Tájképek esetében a perspektivikus mélységet a beégetett vonalak halványodó beégetésével és egyre vékonyabb és halványabb színű vonalakkal érzékeltessük (8). Ehhez természetesen az kell, hogy a beégető szerszámot kellő biztonsággal kezeljük, miközben megfelelően egyenletes sebességgel mozgatva egyenletes árnyalatú vonalakat égetünk a faanyagba. Az erőteljesen erezett faanyagoknál ez elég nehéz, mert az eltérő keménységű anyagrészek pörkölődése is különböző. Ezért célszerű a viszonylag homogén faanyagból készült, ún. repülőlemezt használni képtáblaként. 9Ha már jól elsajátítottuk a fába égetés fogásait, akkor részletesen kidolgozott képek készítésére is vállalkozhatunk, és esélyünk van a képeinken bemutatotthoz (9) hasonlók megalkotására is. A sikerült képeket rögzítsük vastag kartonból kivágott paszpartuba, majd foglaljuk üvegezett vékony keretbe.

További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!

Címkék: rajz, pirográfia

Szólj hozzá a cikkhez!

Be kell jelentkezned, hogy hozzászólhass a cikkekhez!
Ezermester, Facebook, vagy Google fiókkal is bejelentkezhetsz.

Pirográfia

A pirográfia a fára vagy más anyagokra égetéssel felvitt motívumok, és írás művészete. Ezzel az egyszerű eljárással nagyon sok dolgot tudunk díszíteni, feliratozni házilag is. A pirográfia szó...


„a legjobb otthon” lakberendezési kiállítás és vásár

A Syma Rendezvényközpont 2014. május 9-11. között várja a lakberendezés szerelmeseit ésazokat, akik egy kicsit szebbé szeretnék varázsolni az otthonukat. Bútorok, textíliák, szövetek, kiegészítők...