Álomhely

Az ágy korpuszának anyagául választhatunk 20-40 mm vastag fenyődeszkát, 19 mm vastagságú furnérozott, lécbetétes bútorlapot, vagy a laminált felületű faforgácslapok közül az ízlésünknek megfelelő mintázatú és színtónusút. A természetes faanyagokkal tagadhatatlanul több munkánk lesz, hiszen a felületkezelést is magunknak kell elvégeznünk, ám ha korszerű termékeket használunk, ezek ezt a munkafázist is megkönnyítik. A laminált felületű faforgácslapoknál viszont célszerű kihasználnunk a ragasztott idomos élfedő anyagokat, amelyekkel igényesebb élkiképzések készíthetők. Hátrányuk, hogy ezeket csak lapszabászatok képesek minőségileg kifogástalanul a kívánt élekre ragasztani. Ez pedig megfontoltabb tervezést igényel, és a megrendelésnél a konkrét élek félreérthetetlen kijelölését igényli.
A méreteket tekintve ágyunknak válasszuk a 2 m-es hosszúságot. A szélességét illetően igényeinknek bizonyos fokig határt szab a hálóhelyiség mérete is, mivel optimális esetekben két oldala mellett szabad helyre lenne szükség. Az ágykorpusz kétszemélyes, egy személy részére 70-90 cm széles fekvőfelület szükséges. Ezért a nyugtalanul alvók a szélesebb méretet válaszszák, ha ezt a hálóhelyiség mérete is lehetővé teszi. Derékaljként pedig lehetőleg korszerű, rugós matracot vásároljunk, amelyekből nemcsak egyszemélyes, hanem franciaágyakba való "duplaszéles" méretű is kapható a jelentősebb lakberendezési áruházakban és szaküzletekben. Az ágyba való betét mérete fontos, mert ettől függ az ágykeret konkrét hossza és szélessége. E szempontok figyelembevételével az anyagjegyzékünk alapján leszabatott anyagokból a következők alapján állítsuk össze az ágyat.
Előbb a két hosszanti lábelemet készítsük el. Ezek kettőzve összefogott lap párok, amelyeket nemcsak ragasztóval, hanem előbb a belső lapokon áthajtott panelcsavarokkal fogjunk össze, majd kihajtásuk után a felületét ragasztóval kenjük be, és a lap belső oldala felől behajtott csavarokkal rögzítsük véglegesen egymáshoz a két-két alkatrészt. Előbb az ágy hosszú, szimpla belső oldalait (A) csavarozzuk fel a kettős fenéklapok élére, majd a hosszanti lábazatot is rögzítsük a két fenéklap élére. A lábazati elemek ebben az esetben két eltérő szélességű darabból állnak. Ezekbe az ágyvégek összekötőinek beerősítő fészkeit is pontosan ki kell vágnunk, ezért előbb élben összeillesztve ragasszuk össze a két eltérő szélességű lapot, és a szélesebb elem belső oldala felől behajtott csavarokkal fogjuk össze a két-két darabot. Az összekötő számára lyukfűrésszel vágjuk ki a szükséges 60x120 mm-es fészkeket, s a lábelemeket csak ezt követően ragasszuk és csavarozzuk a fenéklap belső élére és szélére. A kötést a fenéklapok és a lábelemek belső oldala felől a fenéklap, illetve a lábelemek élébe hajtott facsavarokkal erősítsük meg.
A következő lépésben a két összekötő staflit készítsük elő a beépítésre. A két testes elem a lábak fészkébe illeszkedve kapcsolja össze a két hosszanti kávarészt, ezért e darabokat nagyon szilárdan kell a helyükre rögzítenünk. Ajánlatos a staflikba 20 mm mélységű beeresztett fészket vésnünk, majd a fenéklapok felől átmenő három-három facsavarral és ragasztva rögzítsük mindegyiket a helyére. Ha az ágyat könnyen mozgathatóvá szeretnénk tenni, akkor az összekötőkre csavarozzunk forgatható, gumibetétes fa bútorgörgőket (B), föléjük pedig - a fenéklap és az összekötök lapja közé - támlapokat erősítsünk fel.
Az ágyvégeket lezáró lap ugyancsak vastag, vagy kettőzve összeerősített lap, amelyeket ragasztva és a belső oldal felöl behajtott facsavarokkal fogassunk össze. E darabok pontosan illeszkedjenek a helyükre. A kis hézagokat felvasalt élfóliával korrigáljuk, ha pedig a kelletüknél hosszabbak, akkor a felesleges anyagot - az élek merőlegességére nagyon ügyelve - csiszoljuk le. Rögzítésüket két hosszú, süllyesztett fészekbe hajtott facsavarral oldjuk meg, a fészkeket pedig beragasztott, domború végű fadugók beragasztásával zárjuk le. Az ágyvégek közé kell beerősítenünk az ágybetétet tartó deszkák támléceit, amelyeket az oldallapok belső oldalára csavarozzunk fel (C).

Ha viszont az ágyneműt nincs hová tennünk, akkor a lábak között kialakíthatunk egy tároló részt, amely két műszálas párna és két poliészter paplan tárolására alkalmas. Ebben az esetben a lábak közé két zárólapot, alsó élükre pedig 5 mm-es farostlemezből kiszabott fenéklapot kell erősítenünk. A betétrácsot úgy kell kialakítanunk, hogy felhajtható legyen. Ezt a támlécek ágyfej felőli végén behajtott facsavarral és újabb támlécek beépítésével oldhatjuk meg, amelyek a lábelem felnyúló oldala mellé kerüljenek.
Ezt követően az ágybetétet tartó deszkákat szabjuk le. A deszkákat két-két facsavarral fogassuk a támlécek felső élére. A deszkák egymástól 46 mm távolságra legyenek. Ha ágyneműtartó nélküli ágyat készítünk, akkor a deszkákat a lábak felső élére is fogassuk le, ám ha a tartórács alatt ágyneműtartó is lesz, akkor újabb két támlécet kell a deszkák alá erősítenünk, mégpedig közvetlenül a lábak felső oldala mellé. Ezen kívül nem árt, ha az ágydeszkákat középen, hosszirányban, három sorosan váltakozva, alattuk-felettük átfűzött kárpitos hevederrel is megerősítjük. A feszesre húzott hevedereket tűzőgép kapcsokkal rögzítsünk minden ágydeszkára. A felemelhető ágyrácsot két kitámasztó rúddal is egészítsük ki, hogy felemelt állapotban az ágyneműt biztonságosan elrendezhessük az ágy tárolórészében.
Végül már csak az emelt ágyfejet kell kialakítanunk. Ez lehet az oldalkeretek közé beerősített, és az ágyvég lapjához erősített egyszerű lap, amelyet esetleg még 60 mm széles vakkerettel is célszerű megerősítenünk. Az ágyfej min. 250 mm magas legyen, formailag pedig igazodjon az ágy egyenes vonalú, robosztus karakteréhez.
Még néhány általános tipp a kivitelezéshez. Mivel a lábelemek elég testes darabok, nehéz az elemeiket pontosan derékszögben tartani az összecsavarozásuk során. A munkát megkönnyíti, ha a beállításhoz sarokszorítókba fogjuk a lapelemeket, a csavarozáshoz pedig akkus fúrócsavarozót használunk. A csavarokat célszerű előfúrt lyukakba behajtani, miután menetes részüket ragasztóba mártottuk. A nyomatékhatároló fokozatot két hulladékdarab összecsavarozása során állítsuk be. Ha magunk élfóliázunk, akkor előzőleg csiszoljuk össze a két összeerősített élt, és a fóliát mindig utólag vasaljuk fel a darabok élére. Az esetleges illesztéseket nagyon pontosan vágjuk össze, s a sarkokat a ragasztóréteg felmelegítése és lehűlés közben is erősen préseljük le, hogy megelőzzük a felválásukat. Az oldaléleiket pedig, a felesleges részük levágását követően még frissiben, fenyőfadarabbal koptassuk finoman lekerekítettre, tompára. A kettős vastagságú alkatrészekre természetesen a legszélesebb fóliát használjuk fel. Az éleket csak csekély mértékben lehetséges házilag domborúvá tenni. Mivel a műanyag élfóliák csak megközelítőleg hasonlóak a laminált alapanyag bevonatával, célszerű eltérő színárnyalatút választani a látható élek lefedéséhez.
A valódi fa bútorlapokhoz valódi furnér élfólia való, ezek is felvasalható kivitelűek. Ezek azonban hajlamosak a pörkölődésre, ami a világosabb tónusúaknál nagyon csúf hibákat okozhat, de mivel felragasztásuk után úgyis át kell csiszolni a felületüket, e művelet során az enyhébben pörkölődött foltokat is eltüntethetjük. A sarkok alkotta éleket ugyancsak csiszolással koptassuk lekerekítettre, de vigyázzunk, mert a faanyag közben könnyen lehasadhat, és ez utólag már nem javítható. A furnér élfedő szalagokat toldó-fogazással végtelenítik, ezek a világosabb tónusú fafajtákon elég észrevehetőek, ezért ezek olyan helyekre kerüljenek, amelyek kevésbé észrevehetőek. A fa részek átcsiszolása előtt nedves ronggyal töröljük át az összes felületet, majd teljes száradás után csiszoljuk simára a feldagadt rostok miatt szálasan durva felszíneket. Ez deszkaanyagokra is vonatkozik, így a későbbi felületkezelések során is sokkal kevésbé válik nyerssé a felületük, kevesebbet kell majd után csiszolnunk. Az alkatrészek bütüit csiszolás után pórustöltővel kell kezelni, utána viszont teljesen sima lesz a felületük. A természetes faanyagok minden alkatrészét még az összeerősítésük előtt kell felületkezelni, de csak ahol nem lesznek összeragasztva. A munkafázisok sorrendjét körültekintően állítsuk össze, mert ezzel nemcsak a munkánkat könnyítjük meg, de a bútordarab minőségileg is igényesebb lesz (D).