Afelandra

Eredete, formája

Az afelandra (Aphelandra squarrosa) Dél-Amerika trópusi területeiről származik. Alakja a kezdeti egyszálas állapotát követően idővel tőben két-három felé ágazik, bokorszerű lesz. Termete tömzsi, nagysága az 50-100 cm-t nem haladja meg. Hajtásai kifejezetten vaskosak és kissé szögletesek. Színük az elfásodásukig zöldből sötét barnásvörösbe megy át. Nyeles levelei arasznyi hosszúak, széles lándzsa alakúak, végük kicsúcsosodik. Felületük enyhén ráncos, csillogóan fényes. Színük sötétzöld, látványos elefántcsont erezettel, mely által még virágok nélkül is páratlanul szépek. Virágai a hajtás csúcsán, a levelek fölé emelkedve végálló virágzatban fejlődnek ki. Viszonylag kicsik, nyúlánk trombita formájúak, és csak rövid életűek. Virágzása nálunk általában április és augusztus között 3-8 hétig is eltarthat.

Elhelyezése, ápolása

Tartása a szokásos szobai körülmények között nehezen megoldható, mivel kifejezetten páraigényes, valamint sok fényt és meleget kíván. Ez utóbbi kettő nélkülözhetetlen a virágzásához is. Elhelyezése legjobb önállóan, de növénycsoportba is tehető vezérnövényként, kevésbé látványos növényekkel társítva. Tartása párás, lehetőleg 25 °C-os vagy melegebb és minél világosabb helyen optimális. Nyáron közvetlen napsütés nem érheti.
Ősztől az elvirágzás és a nyugalmi időszak miatt, csak 16-18 °C-os hőmérsékletet igényel. Télen, ha világos helyen van, 12-15 °C elegendő számára, de a tűző napfénytől még ilyenkor is védeni kell. A fejlődés időszakában elég tápanyagigényes. Nyugalmi ideje és a tél hátralévő időszaka alatt öntözése mérsékelt legyen, kiszáradnia azonban nem szabad. Öntözésére lágy, klórmentes, szobahőmérsékletű víz alkalmas. Páraigényének kielégítésére naponta többször is permetezzük.
Metszésére február végén, március elején, az erőteljesebb növekedés beindulása előtt kerüljön sor. Virágzatait, amint színüket vesztették, le kell vágni. Tápanyagellátása tavasztól (átültetése utáni hatodik héttől) kora őszig, kéthetenként ismételt tápoldatozással oldható meg. Az ehhez használt tápoldat fél százalékosnál ne legyen töményebb.
Átültetése általában évente, tavasszal szükséges, amikor az új hajtások fejlődése már megindult. Ehhez Floresca B vagy A típusföld, illetve virágföld is használható.

Szaporítás

Szaporítása tavasszal, hajtásdugványozással lehetséges. Ehhez a szükséges metszés alkalmával levágott fejdugványok, valamint csúcsnélküli két ízes szárdugványok is alkalmasak. A dugványokat, egyenletes melegben tartva, üveg- vagy fóliaborítással lássuk el. Ezt követően már ültetésre alkalmas földbe, cserépbe ültetve önálló növényként nevelhető.

Károsítók

Károsítói a pajzstetvek és levéltetvek. Alacsony páratartalomnál levélcsúcsai megbarnulhatnak. Túlságosan száraz levegőjű, vagy huzatos és hűvös helyen levelei fokozatosan lehullnak. Ezt még az átmeneti kiszáradás és a többszöri hideg légáramlat, valamint az erős napfény is kiválthatja. A felkopaszodás és a levelek elvesztése úgy kerülhető el, ha folyamatosan jó a tápanyag- és vízellátása, gyakran részesül párásító vízpermetezésben, és mindig elég melegben van. A virágzás elmaradásának oka legtöbbször az, hogy télen nincs eléggé hűvös, világos helyen.