Májusi vetés, és gondozása

A vetést megelőzően néhány nappal, a talajelőkészítés során a rögös, kiszáradt talajon a rögöket a talaj felszíni rétegébe kell nyomni hengerrel vagy lapogatófával. Ezt a műveletet az öntözés követi, majd pár nappal később kell a talajt a vetés mélységéig porhanyósra munkálni kapálással és a felszínt is egyengető hengerezéssel. Ha ásás után közvetlenül következne a vetés, a talajt feltétlenül tömörítenünk kell, mivel az előbújó gyököcskék a fellazult talajrészben nehezen kapaszkodnak meg, és gyorsan kiszáradnak. Magvetés során akkor optimális a talaj nedvességtartalma, ha maroknyi mennyiségű földet összenyomva, az egybemarad, de nem tapad össze, valamint víz sem csordul ki belőle, és már enyhe ujjnyomástól is szétesik. A talaj ne tartalmazzon sok tápanyagot. Főként a nitrogén és az ammónium-nitrát műtrágya lehet ártalmas, mert a magvakból kikelő fiatal növények laza szövetűekké válnak, amit később megsínylenek.
A bakhátképzés is előnyös, mivel a porhanyós felszíni réteg összehúzásával elősegíthető a talaj mielőbbi felmelegedése. A vetés módjának megválasztása igazodjon a vetésre kerülő növényféleség továbbneveléséhez.
A sorba vetés felel meg leginkább a végleges helyére vetendő növény biológiai igényeinek. A talajművelés szempontjából is ez a legelőnyösebb. A sorok kijelölése nagy terület esetén sorolóval a legegyszerűbb, mert ez nem csak a sorokat jelöli ki, de a vetőárkokat is a kedvező mélységűre mélyíti. Soroló hiányában a sorkijelölés a sorvégeken leszúrt pálcák közé kifeszített zsinór mentén a kapa megfelelő mélységű végighúzásával is megoldható. A sorba vetés takarása legegyszerűbben gereblyézéssel oldható meg.
Szórva vetés az egészen apró magvak esetében szükséges. Legjobb a simára művelt talaj felszínére minél egyenletesebben elszórni őket, majd egy lapos fával finoman ütögetve a talajba nyomkodni. Mélyebben a talajba kerülve valószínűleg ki sem kelnek. Vetésüket megkönnyíti, ha a magvakat szemcsés homokkal vagy fűrészporral összekeverjük.
A fészekbe vetés nagy térigényű növényeknél szükséges, amikor soron belül meghatározott tőtávolságokban kerülnek elvetésre a magvak. Vetés során a kapával kiemelt kapavágásnyi föld helyébe 2-5 szem magot dobva a kiemelt földet vissza kell ejteni, és a magvakra rá kell nyomni. Ha fészektrágyázást is tervezünk, akkor a fészkeket előzetesen kell elkészteni.
A vetések védelmére leginkább a szélerózió megelőzése miatt van szükség, mert e nélkül a szél a vetőmag egy részét is elhordhatja. Ennek leghatékonyabb módszere a magasabb növénysorok létesítésén és a felszín nedvesen tartásán kívül a talajtakarás. Erre papírívek, műanyag fólia vagy a talaj felszínében kaparással lazán bemunkálható szálas szalma is használható.
Kelést serkentő védőtakarás már az is, ha a magtakaró földréteg fölé vékony rétegben komposztföldet, vagy homokkal kevert földet húzunk, mely gátolja a cserepes, tömör, száraz réteg kialakulását. Ezen kívül a föld nedvesen tartása serkentheti még leghatékonyabban a kelést.
Kelesztő takarások kerülhetnek a kifejezetten melegigényes, végleges helyre vetendő növények magvetése fölé, melyek lehetnek fólia-alagutak, vagy síkfólia borítások. Ezek a fóliatakarások - a szellőztetés megoldása mellett - addig fennmaradhatnak, amíg a növény kifejlődéshez előnyösek.
A jó kelés elérése csak akkor lehetséges, ha a vetés talajában megfelelő a hőmérséklet, valamint elegendő a levegő és a víz. Bármelyik elégtelensége gátolja a kelést. A csírázó magvak hőmérsékleti igényének kielégítése a helyes vetésidők betartásával a legegyszerűbb. A levegőellátás a talaj vetéshez való előkészítésén kívül a helyes vetési mélység betartásával oldható meg. A levegőtlenséget leginkább a talaj felszínének keményre száradása és az ez utáni fellazítás késedelme, vagy elmaradása idézheti elő.
Az öntözés ezért is szükséges. Ez a melegigényes növényeknél úgy történjen, hogy minél ritkábban és minél kisebb lehűlést okozzon. Lehetőség szerint napsütéses időben öntözzünk, így a nap hamar felmelegíti az esetleg lehűlő talajt. Ha hűvös az idő, de mégis szükséges az öntözés, akkor 25-30 °C-os vizet használjunk. Lehetőleg állandóan nyirkosan kell tartanunk azt a talajréteget, amelyben a magvak elhelyezkednek, mely 2-5 l/m2 vízadagokkal érhető jól el. A túlöntözéstől feltétlenül tartózkodnunk kell. Ha ez bekövetkezne, akkor a talaj eliszaposodó, kérgessé váló felszínét - ha már kellően megszikkadt - legalább átgereblyézéssel fel kell lazítani, porhanyítani.
A kelés megindulása előtti talajszárazság még csak késlelteti a kelést. A vízhiány különösen a magvak csírázásának megindulása után válhat igazán ártalmassá. Kellő mennyiségű víz hiányában a zsenge csíranövények könnyen elszáradnak.

A kései fagyoktól való védelem a kikelt és fagyérzékeny növények porhanyós földdel való részbeni beborításával oldható meg. Ha a fagyot kisebb-nagyobb részben meg is sínylik, a tő részük megmarad annyira, hogy ebből még kibontásuk után tovább tudnak fejlődni.
A károsítók elleni védelem sem maradhat el ilyenkor, mert különben sok csíranövényt elpusztítanak. Leküzdésükre a növényvédő szerek használata mellett a talajt kedvezőtlenül fellazító járatokat is meg kell szüntetni.

Az illusztrációt a Holló és Társa kiadó "Kertészkedés egész évben" című könyvéből vettük át.