Fapadlók védőpajzsa: a parkettalakk

Előző számaink ismertetéseiben eljutottunk addig, hogy a fapadlónkat teljesen tisztára és a lehető legsimábbra csiszoltuk. A munkának ezzel túl jutottunk a nehezén, most már csak új bevonattal kell a padlót védetté tennünk a piszokkal és a kopással szemben. E célra parkettalakkot célszerű használni, ami hathatósan és hosszú évekre védőpajzsként állja útját a fapadlók gyors elhasználódásának, kemény filmrétege pedig még a felületi kopást is jelentősen késlelteti. A lakkozás ezért fontos feladat, ám szerencsére az előző munkálatokhoz képest könnyen kivitelezhető, amihez az alábbiakban adunk további tanácsokat, tippeket.

Melyiket "szeressük"?

1A parkettalakkok általában műgyanta alapú, speciálisan e célra modifikált bevonóanyagok, amelyek a szokásos színtelen lakkoknál ellenállóbbak a kopással és a nedvességgel szemben. Általában két komponens összekeverésével alakul ki az ellenálló bevonat, ilyen a közismert Gemini parkettalakk, ám ezek mellett már néhány egy komponensű, oldószeres, pl. a Monolakk, Lignolakk, Bonalakk, Celli M lakk is beszerezhető.
Környezetvédelem szempontjából egyre jelentősebb szerephez jutnak az ún. vízbázisú parkettalakkok, amelyeknek a választéka is örvendetesen megnőtt. E lakkok előnye, hogy oldószermentesek, vízzel hígíthatók, és paramétereik tekintetében ugyanolyan jók, mint az oldószeres lakkok. Egyszerű a használatuk, szinte szagtalanok, kikeményedésük közben nem kerül a helyiség levegőjébe egészségre 2ártalmas oldószeres gőz, és ráadásul még kiadósabbak is, mint a kétkomponensű, hagyományosnak mondható parkettalakkok. Fényük, kopásállóságuk jó, viszont pillanatnyilag sajnos drágábbak az oldószeres padlólakkoknál. (A közeljövőben ez az ellentmondó helyzet az oldószeres termékekre kirótt környezetvédelmi adó miatt jelentősen meg fog változni.) Bármelyiket is választjuk, a gyártó által ajánlott használati utasításokat és a javasolt rétegrendet mindenkor tartsuk be. Ez a garancia arra, hogy tartós védelmet biztosítsunk a fapadlónknak. Ne takarékoskodjunk se a lakkal, se a rétegek számával, mert az évekkel később visszaüt, és esetleg a szükségesnél előbb kell a padlót megint felújítanunk a felkopások és beszürkülések miatt. Viszont a vastag bevonatot is kerüljük, mert az meg rideggé válhat, ami a faanyagok természetes mozgása miatt repedezettséghez, felpattogzáshoz vezethet.

Alapozzunk-e, vagy sem?

3Erre többnyire akkor van szükség, ha kétkomponensű lakkot kívánunk a padlóra kenni. A faanyagok ugyanis fajtájuktól függően, de nedvszívók, és az elsőként felkent alapréteg beszívódása, megszáradása zárja le a felületüket. E mellett a következő bevonó rétegeknek is jó tapadást biztosít, sőt, sok esetben e lakkok okozta jelentősebb színtónus változásoknak is elejét veszi. Ez az oldószeres padlólakkoknál nagyon fontos, mert pl. a bükk, vagy tölgy parketták felületét a lakk esetenként sötétbarnára színezheti. A megfelelő alapozót használva viszont az alaptónusuk csupán annyira változik meg, amennyit egy olajos bedörzsölés okozna. A faanyag színe karakteresebb, melegebb tónusú lesz, és csak nagyon lassan, évek múlva sötétedik egy keveset. Puhafa hajópadlóknál ez kissé erőteljesebben jelentkezhet a fa fajtájától függően.
4A vizes bázisú parkettalakkoknál külön alapozó anyagra nagyon ritkán van szükség, ezeknél esetleg a lakk "felvizezett" oldatával kell előkezelni a padlót, de többnyire még erre sincs szükség. Színtónusban változást nem okoznak, viszont szükség van az alapréteg felületi lágy átcsiszolására. Mivel vizes diszperziókról van szó, a nedvesség enyhén fel is durvíthatja a felületet. Arra azonban vigyázzunk, hogy csak a jelentősen kiálló fa szőröket, azaz apró szálkákat koptassuk le a felületről, a lakkréteget ne vékonyítsuk el. A "vizes" lakkoknak további előnyük, hogy még lakkozás előtt vizes pácokkal, és egyéb színezékekkel még a fa színét is megváltoztathatjuk. Itt azonban arra ügyeljünk, hogy ezek is vízben oldódó anyagok legyenek, amelyek nem gátolják a lakkrétegnek a padló felületére tapadását.

A lakkokat ecseteljük, vagy hengerrel terítsük el?

5Nos, lakkja válogatja, ugyanis a hígfolyós anyagoknak jó a terülésük, jobban kisimulnak, ezért a hengerelésre is alkalmasak. Ezzel a módszerrel egyébként egyenletesebb rétegben lehet a lakkot szétteríteni, és vékonyabb is a felhengerelt lakkréteg, amelyet ráadásként még kényelmesebb testhelyzetben, s főleg gyorsabban hordhatunk fel a padlóra. E célra finom velúr hengert, esetleg moppot használjunk. Az ecsettel felhordott - általában vastagabb - réteg felkenése fárasztó, és a hengerelésnél tovább tart a munka, hiszen még a széles ecsetek sem érik el a hengerek szélességének a 2/3-át. Ha az ecset mellett döntünk, akkor a legszélesebbet és finomszőrűt válasszunk, hogy minél szélesebb sávon tudjuk a lakkot elteríteni. Hosszú szőrű cipőfényesítő kefe is megfelel a céljainkra, ám ennek előtte forró vízben mossuk át a szőrét, és utána verjük ki belőle a kihulló szálakat. Ezek ugyanis könnyen a lakkba ragadnak, kiállnak a felületből, és felszedésük nagyon kellemetlen feladat.
6Egyes vizes bázisú alapozók felterítéséhez széles, rozsdamentes simítólemez is használható, de ezzel inkább a szakemberek tudnak jól bánni. Mi ne kísérletezzünk vele, mert a szélein nyomokat hagyhat a padlón, melyet nehéz eldolgozni, márpedig a felhordott rétegnek teljesen simának kell lennie. Nagyon kényelmes és gyors munkát eredményez a velúrhengeres lakk felterítés, de a széles ecsetek bármelyikét is jól használhatjuk a vizes lakkokhoz. A lényeg az, hogy a felkent réteg ne legyen vastag, mert a gyors száradás miatt nem lesz tökéletes a réteg átkeményedése. Vízbázisú lakkoknál ez nagyon fontos szempont, hiszen az oldószerként használt víz - az első réteg felkenése után - már csak a felszínen keresztül párologhat el. Ha vastag a réteg, akkor a felszínen gyorsan megszilárdult rész gátolja a rétegben még jelen levő víz eltávozását, magyarán mondva nem keményedik át teljesen a bevonat, ami a tartósság szempontjából "végzetes" lehet.

Hogyan lakkozzunk?

8Az első réteg felkenését megelőzően alaposan porszívózzuk fel a padlót. Lábunkra húzzunk vastag zoknit, hogy megelőzzük a padlófelület elpiszkolódását. Alaposan tisztára mosott talpú edzőcipőt is viselhetünk, de munka közben emeljük a lábunkat, ne csoszogjunk a padlón. Az alapozó réteget jól dolgozzuk el, mert ez lesz a további rétegek alapja.
A bevonóanyagot mindig az ablak felől az ajtó felé haladva, egyenletes rétegben kenjük fel. Ajánlatos előbb a fal mentén, keskeny sávban, ecsettel felteríteni az első lakkréteget (1), hogy utána már kényelmesen dolgozhassunk a velúrhengerrel (2). A továbbiakban használhatunk széles marokecsetet is (3), de a lakkot vékony rétegben terítsük fel, és a felület simaságára is ügyeljünk. Moppot csak a vizes bázisú lakkokhoz használjunk (4), és a padlóra alig nyomjuk a lakk felterítésekor. Először szálirányban, majd keresztirányban dolgozzuk el egyenletesen az alap lakkréteget (5). Egy komponensű anyagoknál és hengeres felhordás esetén nem szükséges a lakkot külön edénybe kitölteni, azt közvetlenül a fapadlóra is önthetjük (6), majd a hengerrel egyenletesen eloszlathatjuk a felületen.
9Oldószeres alapozó esetén az ablak legyen nyitva, hogy a káros gőzök hamar kiszellőzzenek a helyiségből. Ecseteléskor előbb keresztirányba terítsük fel a lakkot, majd szálirányban oszlassuk el a szőrzet esetleges nyomait. Az alapozó réteget képező lakk általában mattra szárad, közben a fafelületbe szívódik, ezért még erős megvilágításban is csak frissen felkenve vehetjük észre a felületi hibáikat. Amint azonban rákenjük a következő, már fényes, vagy selymes fényű lakk újabb rétegét, ezek a hibák már jobban láthatóvá válnak, és nem is javíthatók. Ezért kell már az első rétegnek egyenletesen simának lennie.
A második lakkréteg felkenése előtt ajánlatos az alapot finom szemcséjű csiszolópapírral lágyan átcsiszolni (7). Ezzel a következő rétegnek jobb tapadást biztosítunk, és az esetleg kiálló szálkákat, egyéb, száradás közben a padlóra hullott szemcsés szennyeződéseket is eltávolíthatjuk. Ne erővel csiszoljunk, lágyan vezessük végig a padlón a csiszolóanyagot, hogy ne sérthessük fel jelentősen az alapréteget. Tiszta porronggyal töröljük fel a finom csiszolatport, majd az előzőkhöz hasonlóan terítsük fel a következő lakkréteget (8).
Ha kétkomponensű lakkot használunk, akkor ezt előre össze kell kevernünk egy nagyobb edényben. A mennyisége inkább több legyen egy kicsivel, mint a szükséges, mert utólag már macerás kis mennyiségű lakkot az adott arányban összekeverni. Vigyázzunk, mert a keverési arány pontos betartása a tartós bevonat egyik záloga, és a kötést is befolyásolja. Ha mégis hiányozna egy kevés lakk, merőkanalat használva mérjük ki a komponenseket, majd keverjük össze.
Az oldószeres lakkokat ritka esetben, pl. nagy melegben kell hígítani, de erre a célra csak az ajánlott szert, illetve az univerzális parkettalakk hígítót használjuk. A vizes lakokhoz természetesen csapvíz a megfelelő hígítószer, amit ugyancsak akkor keverjünk a lakkba, ha felkenésekor nem simulna ki a padlón. A hígítókat mindig alaposan keverjük el a lakkal, és kis "nyugalmi" idő eltelte után folytassuk a munkát.
Igyekezzünk gyorsan és folyamatosan dolgozni, hogy a bevonat sávolt felterítésének ne legyen nyoma. A következő réteget az előző megszáradása, pontosabban átkenhetőségéhez szükséges idő eltelte után, ugyancsak lágy közbenső csiszolást követően, az előzőkhöz hasonlóan kenjük fel. Felmerülhet a kérdés, hogy a padlóra hány réteg lakkot ajánlott felkenni. Nos, a gyári ajánlások minden esetben két-három réteget említenek. Ez bizonyos fokig félreérthető, hiszen az alap is sok esetben lakk. A kétkomponensű anyagoknál az alapra ajánlott két vastagabb, de még inkább három vékony réteg lakkot felteríteni, míg a vizes bázisú anyagoknál az alappal együtt inkább három, mint két réteget célszerű a padlóra kennünk. Ne feledjük, hogy a padlólakkok szárazanyag tartalma legfeljebb 40-50%, csak ez marad a padló felszínén, ennek kell hosszú évekre biztosítania a járófelület védelmét. Általánosnak mondható tehát az a gyakorlat, hogy inkább több vékony, mint kevesebb, de vastag réteg lakk kerüljön a padlónkra.
Végezetül még egy megszívlelendő tanács, a leszerelt padlószegélyeket a lakkozást követően erősítsük vissza a helyükre. A parketta és a léc közötti hézagba nyomjunk átlátszó szilikonos tömítőanyagot (9), amely meggátolja a mozgó padló alól kipumpált por padlószélekre jutását. A bevonatrendszerek általában több nap elteltével keményednek ki teljesen, amit a bútorzat visszarámolásakor vegyünk figyelembe.

Padlótisztítás

A padlólakkok hosszú életének titka a kíméletes használaton túl a megfelelő tisztításban rejlik. Általánosnak mondható az az ajánlott trend, hogy hetente viaszos parkettafényezővel történő feltörlést, és havonta egyszer parketta tisztítót használva célszerű a padló bevonatát letisztítani, átfényezni. E szereket a háztartási vegyszer és festékboltokban lehet beszerezni, rendszeres használatukkal sokáig megőrizhetjük lakkozott fapadlónk fényét és tisztaságát.

További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!

Címkék: parketta, lakk

Szólj hozzá a cikkhez!

Be kell jelentkezned, hogy hozzászólhass a cikkekhez!
Ezermester, Facebook, vagy Google fiókkal is bejelentkezhetsz.

Szalagparketta

Általában készparkettaként szokás nevezni ezt a padlóburkolatot, mivel felülete a tömör faparkettához hasonló, pontosabban a valódi fából készül, ám szerkezetileg általában három rétegből áll. A...


Csiszolás és lakkozás

Amennyire szép a gondozott és ápolt parketta burkolat, annyira lehangoló a matt, felkopott és sérülésekkel „tarkított” felületű fapadló. Ezt természetesen a rendszeres gondozás hiánya is...