A hajópadlók anyaga többnyire puhafa, a deszkák ugyanis luc- vagy
jegenyefenyőfából készülnek. A padlódeszkák vastagsága általában 22 mm,
szélessége pedig 10-15 cm között változó. A deszkák éle árokeresztékes
kialakítású, hosszuk 3-6 m között változik. A deszkákat 50x70-100 mm-es
zárlécekből leszabott párnafákra fektessük. Ezeket egymástól 50, de legfeljebb
80 cm távolságra helyezzük az aljzatra, közéjük pedig a régen használt salak
helyett 50 mm vastag hőszigetelő, pl. Terwoolin, vagy más, hőszigetelő anyag
szükséges. Gyakori fektetési hiba, hogy a párnafákat egymástól túl távol
helyezik el, ami a burkolat megsüllyedését idézi elő. Az ajtóknál sűrűbb
párnafázás ajánlott, mivel a padlónak ez a leginkább igénybe vett része. Ezt a
faltól falig lefektetett lécek közé beillesztett, ám rövidebb lécekkel lehet
megoldani. Ha a párnafákat toldani kényszerülünk, akkor kétoldalról
felcsavarozott hevederlécekkel fogjuk közre a toldás helyét. A toldott párnafa
felső éle természetesen sík legyen. Fontos, hogy minden léc egyenes legyen. Ezt
hosszú vízmértékkel (1), vagy egy egyenes lécre erősített kisebb változatával
hossz-, keresztirányban és átlósan is ellenőrizni kell. A belógásokat a párnafa
alá ragasztott alátétlapokkal, a kiemelkedő részeket pedig legyalulva
korrigáljuk. Ez a biztosítéka annak, hogy a kész padló felülete majd kellően
egyenes és feszültségmentes lesz. A párnafák ne érjenek sehol sem a határoló
falakig, közöttük 1 cm-nyi hézag maradjon.
A leendő burkolat szempontjából nem elhanyagolható szempont az sem, hogy a
helyiségben hosszában, vagy keresztben kívánjuk majd a deszkákat lefektetni,
hiszen a párnafákat erre az irányra merőlegesen kell majd lefektetnünk. Ezt már
előzőleg ajánlatos eldönteni, mert a padlódeszkák erezete, és ezzel együtt a
fektetési iránya befolyással lehet a szoba térarányára. Bár a gazdaságossági
szempontok ezt esetenként befolyásolhatják (a hosszabb deszkák méretre
szabásakor keletkező hulladék felhasználása miatt), ám ezt az optikai hatást ne
becsüljük le.
Általában az ablakból beeső fény irányával párhuzamosan lefektetett deszkákból
álló padlón kevésbé észlelhetők a felületi hibák, ám a lerakott padló
átcsiszolásával ezeket is könnyen eltüntethetjük. E szempontokat különösen a
kisebb alapterületű helyiségeknél mérlegeljük alaposan. Ellenőrzéseként egy
kicsinyített alaprajzra szerkesszük fel a hosszirányban és a keresztben
fektetett deszkák vonalait, mert a két rajzot összevetve ezt a kérdést könnyebb
eldöntenünk. Ha tehát elkészült a padló alapja, hozzá-foghatunk a burkolat
lefektetéséhez. Nagyon lényeges, hogy a faanyag nedvességtartalma legfeljebb15%
legyen. A frissen vásárolt padlódeszkákat ezért ajánlatos néhány napig száraz
helyiségben tárolva temperálni, különben később az összeszáradás miatt hézagos
lesz.
Az első deszkák csapjait és horn yait vizsgáljuk meg, és ha szálkásságot
észlelünk a felületükön, ezt csiszolással tüntessük el. Az első deszkát a faltól
1 cm távolságra helyezzük a párnafákra, és csavarozzuk le. A deszka hornyolt éle
kerüljön a fal felé, a csavart pedig a csaprész tövébe, ferdén hajtsuk be.
Vigyázzunk, a csavar feje behajtásakor ne sértse fel a deszka felső élét, és ne
is akadályozza a következő deszka szoros csatlakoztatását. Ezt a csavar mélyre
hajtásával előzhetjük meg. A felfogatott padlódeszka és a fal közé helyezzünk
faékeket, majd a következőt a már felerősített deszka csapjára illesztve
szorosan üssük fel, és csavarozva fogassuk a párnafákhoz. Minden egyes
padlódeszkát előbb egy kis hornyolt hulladékdarab segítségével szorosan üssünk
fel az előző deszka csapjára (2). A deszkákat 2,8x65-ös bognárfejű szegekkel is
lerögzíthetjük, ám a facsavar kilazulásmentes kötést biztosít, és a zajos
kalapács helyett előnyösebb a kényelmesebb és sokkal gyorsabb csavarbehajtót
használni (3).
A már felrakott padlófelületet járás közben ajánlatos tesztelni, mert ilyenkor
még azonnal korrigálhatók az észlelt hibák. Ha recseg, üssük szorosabbra a
deszkákat, ha pedig kicsit mozog, a párnafák alá helyezzünk nivelláló
faalátéteket. A behajló deszkák arra figyelmeztetnek, hogy túl nagy a párnafák
közötti távolság. Ezt most még könnyen korrigálhatjuk, hiszen csak néhány
deszkát kell felszednünk. Az ilyen ellenőrzést 3-4 lécenként ismételjük meg, és
az észlelt hibát azonnal javítsuk ki.
A burkoláshoz csak egyenes élű, nem vetemedett deszkákat használjunk, ezért még
beillesztésük előtt minden darabot alaposan ellenőrizzünk. Ha az élük egyenes,
és a deszkák nem is vetemedettek, csak akkor dolgozzuk be őket. A vetemedett
deszkák csak feszültségeket ébresztenek a környezetükben, amit nem érdemes
megkockáztatnunk.
A padlódeszkák lefektetésekor többnyire hulladék is keletkezik, hiszen a
faanyagot a helyiség méretéhez igazodóra kell szabnunk. Ha a deszkák hossza alig
haladja meg a szükséges hosszméretet, a leeső hulladék kárba vész, hiszen az 52
cm-nél rövidebb darabokat már nem tudjuk a párnafákra rögzíteni. Ráadásul a
deszkák bütüit elég nehéz hézagmentesen, szinte észrevétlenül egymáshoz
illeszteni. A toldások tehát eléggé láthatók, ám ha mégis kénytelenek vagyunk
toldani a deszkákat, akkor a
toldások mindig a párnafák középére kerüljenek, és
a bütüket lehetőleg csiszolva illesszük egymás mellé. A toldásokat ezen
túlmenően pedig csak eltolva, ún. hajózva alkalmazzuk. Ez annyit jelent, hogy a
toldás vonalában a mellette levő deszkát csak a következő párnafánál toldhatjuk
meg. Ilyen esetekben a darabok végét egy-egy facsavarral lefogatva rögzítsük a
párnafához. A toldások lehetőleg a bútorzat alá kerüljenek, az ajtó környékén
azonban ne toldozgassuk a burkolódeszkákat.
A szoba szabad felületein viszonylag gyorsan haladva dolgozhatunk, ám a falak
mentén beszabások akaszthatják meg a munkánkat. Az ilyen akadályt - pl.
csőáttöréseknél - a szokásos módon, a fal mellé helyezett deszkára átjelölt
helyen kimart lyukkal, majd a lyuk mögötti rész kifűrészelésével háríthatjuk el
(4). Ám, hogy a kifűrészelt darab pontosan a helyére kerüljön, a cső mögé
helyezzünk egy párnafa darabot, a kifűrészelt darabot pedig - a fűrészpenge
kétszeres vágásszélességével azonos falappal kipótolva - ragasszuk majd a deszka
lecsavarozását követően a cső mögötti hézagba. A beugróknál is szükség lehet
kisebb-nagyobb beszabásokra, ennek pontos helyét és méretét a fal mellé
fektetett deszkán könnyen bejelölhetjük (5). Ne feledkezzünk meg azonban a
szükséges 1 cm széles hézagokról, ezért a bejelöltnél nagyobb részt vágjunk ki a
faanyagból.
A padlóburkolat befejezése nem mindig könnyű feladat, mivel utoljára - általában
a fal mellé - keskeny deszkaszálra lesz szükségünk. Ilyen esetben az utolsó
előtti padlódeszkát ne csavarozzuk le, csak szorosan üssük a helyére. Fektessük
rá a beillesztendő deszkát hornyával kifelé, majd egy kis hulladékdarab
segítségével a fal síkjához igazodva jelöljük be a vágás helyét (6). A darab
hornya már eleve adja a szükséges dilatációs rést, ezért a bejelölt vonalon
vágva szabhatjuk le a toldáshoz megfelelő deszkaszálat. Az utolsó előtti deszkát
ezt követően emeljük ki a helyéről, élére üssük fel a toldó darabot, majd azt
szorosan ráütve a csapra, behajtott facsavarokkal rögzítsük véglegesen (7).
Az
így megszélesített deszkát újból üssük a helyére, amit csak egy behúzóvassal
tudunk megoldani (8).
Az utolsó padlódeszkát a szélétől 1 cm-re behajtott facsavarokkal fogassunk
hozzá minden egyes párnafához, hogy szilárdan a helyén maradjon. A faékeket
távolítsuk el, majd következhet a járáspróba. Ha jól dolgoztunk, s a deszkákat
szorosan egymásba ütve rögzítettük, a padló nem recseghet, és járás közben nem
is hajolhat meg. Különösen az ajtó környékén vizsgáljuk meg a padlófelület
stabilitását, mert ez a burkolat leginkább igénybevett része. Ha nyikorgást
észlelünk, akkor nem elég szoros a deszkák kapcsolata. Azzal is számoljunk, hogy
idővel a faanyag még száradni is fog, s a padló akkor még jobban fog nyikorogni.
Ha ráadásul járás közben még behajlást is észlelünk, akkor ebből meg arra
következtethetünk, hogy a párnafák nem mindenhol fekszenek fel tökéletesen az
aljzatra. Az ilyen helyeket jelöljük meg halványan ceruzával, és a padló
visszabontását követően korrigáljuk a hibákat. Ez ugyan nagyon "nem szeretem"
munka, ám most még viszonylag könnyen, később viszont már sokkal nehezebben
végezhetjük el. Az ilyen hibákat a fektetés során megejtett folyamatos
ellenőrzéssel megelőzhetjük. A kész padló mentén levő hézagot fazonra mart
fenyőfa padlószegélylécek felerősítésével tüntessük el. A léceket bognárfejű
szegekkel rögzítsük a padlóra, mégpedig szorosan a falhoz nyomva. A léceket
lehetőleg ferdén összevágva toldjuk meg, és mindegyik lécvéget szegezve
rögzítsük. A sarkoknál e léceket gérbevágva csatlakoztassuk egymáshoz. A nyers
padlót hagyjuk néhány napig "pihenni", majd mivel a felülete még nem elég
egyenletes, parkettcsiszológéppel csiszoljuk teljesen egysíkúra. A géppel csak
szálirányba és közepes finomságú csiszolóanyaggal vegyük az első fogást, majd
ezt követően finom papírral kétszer átcsiszolva adjuk meg a padló ideális
felületi finomságát. Alapos porszívózás után három vékonyabb rétegben felvitt
lakkal, vagy beeresztés után padlóviasz bevonattal adhatjuk meg az új padló
természetes színét és fényét.
Azzal azonban számoljunk, hogy a padlódeszkák alapanyaga puhafa, ami köztudottan
kényesebb a sérülésekre, mint pl. a keményfa parketta, ezért az ilyen padlók
fokozottan kíméletes bánásmódot igényelnek. A leeső kemény tárgyak, kemény
cipősarkak, bútorgörgők, keményfa széklábak bizony elég mély nyomokat hagynak a
felületén. Ezért az ilyen szobákban csak lágy talpú lábbelit, filcezett talpú
székeket használjunk, a görgős bútorokat pedig saját, illetve padlónk érdekében
mellőzzük, különben a frekventált helyeken a padló felülete hamar kopott lesz.
Idővel a színe is sötétebbre változik, mivel "beérik" a fa. Ezt a bevonat is
elősegítheti, amin csak egy teljes felületi felújítás változtathat némileg. A
beérett fa melegebb és sötétebb tónusán ugyanis csak árnyalatnyit
változtathatunk. Felületének simaságát visszanyeri ugyan a csiszolást követően,
de jelentősen "megfiatalodni" nem fog. Ám az öreg és ápolt hajópadlók is
legalább annyira patinásan szépek, mint a felcsiszolt, félévszázados tölgyfa
parketta burkolatok.