Célszerszámok kis javításokhoz

Bár a barkácsolók többnyire gyári szerszámokkal dolgoznak, ám munkájukat számos apró, sajátkészítésű célszerszámmal is igyekeznek megkönnyíteni. Különösen az apróbb javítási feladatok során merül fel számos igény ún. speciális célszerszám iránt, amelyekről azután kiderül, hogy más munkák végzésekor is nagyon hasznosak. Aki pedig modellezik, annak szinte természetes, hogy a szokatlan feladatok megoldásához célszerszámokat is kénytelen készíteni, amelyek viszont más munkák során is jól használhatók. Most tehát néhány ilyen eszközt mutatunk be, amelyeket elkészíteni nem nehéz, de adott esetekben nagyon hasznosak lehetnek.

Ragasztótű

A cián-akrilátot, közismertebb nevén a pillanatragasztót szinte mindenki használja. A kúpos csőrű kis flakonokból azonban szűk helyekre, repedésekbe elég nehéz a szükséges mennyiségű ragasztót bejuttatni. A találékonyak vékony huzal ellapított végét használják segédeszközként, ám így csak kevés ragasztót lehet a szükséges helyekre juttatni. Jobb megoldás egy nagy hímzőtű, amelynek a lyukas végét el kell vékonyra köszörülnünk, hogy a legkisebb repedésbe is beférjen. A tűfejet annyira koptassuk el, hogy a hosszú fonalnyílás felső vége kinyíljon (1). Így egy parányi kétágú villát kapunk, melynek ágai között elég sok pillanatragasztó képes megtapadni, és a repedések, illesztési helyek vonalára helyezve már szinte nyomtalanul képes bejuttatni a kellő mennyiségű folyékony ragasztót (2).
5 Általános célra a nagy nyílású hímzőtű, modellragasztásokhoz pedig a zsák vagy más nagyobb varrótű a megfelelő. A tűket célszerű kis fanyélbe erősíteni, hogy jól kézben tarthatók, irányíthatók legyenek. Modellezők pedig lágyacél huzalból ún. "kanyar", azaz szögbe hajlítható ragasztótűt is készíthetnek, ha a huzal végét laposra kalapálják, kifúrják, és a lyukat oválisra reszelik. A lyuk végét kinyitva, és a szárat szögbe hajlítva, már könnyű vele a mélyen levő résekbe, ragasztási helyekre juttatni a ragasztót. A tűkhöz azonban csak hígfolyós pillanatragasztókat használjunk. A ragasztótűk használatuk után fél óra elteltével kis kés élével, hegyével megtisztítandók, mert különben a tűfejen maradó ciánakrilát eltömi, és egyben meg is vastagítja a tű végét. A megkötött ragasztóanyagot azonban könnyű a sima acél felületéről eltávolítani, de a tűnyílásból is távolítsuk el a megkötött ragasztóanyagot.

Mini-spatulák 

A felületi egyenetlenségeket, mélyedéseket, kiegyenlítő tapaszokkal szokás feltölteni. A lágy tapaszok besimításához pedig spatulák szükségesek. Ezek mérete a felületi hibák nagyságától függ. A legkeskenyebb 35 mm széles, de ha kisebbre lenne szükségünk, akkor azt magunknak kell elkészítenünk. A mini-spatulákat ugyan főként modellezők használják, de apróbb bútorhibák, mély karcok, benyomódások, illesztési pontatlanságok eltüntetéséhez a barkácsolóknak is szükségük lehet 5-15 mm széles, lapos, vagy hegyes végű kis spatulákra. Nem is kell hozzá más, csak különböző szélességűre leszabott rugalmas acéllemez csík, és 10 mm-es sima köldökcsap rúdból kialakított szerszámnyél. A kicsiket, pl. japán spatulából, a nagyobbakat pedig olcsó spatulából levágott anyagból készíthetjük el. A lemezcsíkokra hajlítsunk lapos, fordított Z alakzatot, és végüket keskenyítsük el. Szárukat - középfelezőjükön - hidegvágóval megütve merevítsük ki, majd a simító részüket alakítsuk hegyes, vagy lapát alakúra, alsó oldalukat pedig polírpapírral koptassuk teljesen simára. Az élüket finoman sorjátlanítsuk, szárukat pedig ragasszuk a fanyélbe (3), és azonnal ki is próbálhatjuk őket.

Idomos csipeszek 

7 Kisebb szerelő munkákhoz a csipeszek szinte nélkülözhetetlenek. Az apró, hengeres alkatrészek azonban könnyen kipattannak a szorításukból, aminek hosszas keresgélés a következménye. Ezen a különböző nagyságú csipeszek végének az átalakításával változtathatunk. A vaskos hegyűekbe hornyokat köszörülhetünk, amelyek a különféle kis átmérőjű hengeres alkatrészek, csavarok szárát foghatják közre szilárdabban. A jobb beilleszthetőség érdekében a bemarásokat a szárra merőlegesen, illetve arra 45 fokos szögben alakítsuk ki. A hornyokat vékony kerek tűreszelővel mélyítsük a szárak végébe. Amint a hornyok nyomvonalait elkészítettük, a szárakat összeszorítva jelöljük ki helyüket a másik száron is. A hornyok ne legyenek túl mélyek, szélük határozott kontúrú legyen. A ferde horony a csipesz végére kerüljön (4), a szárra merőlegeset és azzal azonos irányú hornyokat külön csipeszekbe alakítsuk ki. Modellezők az ilyen csipeszeket még a sérülékeny, krómozott alkatrészek beragasztásához is előnyösen használhatják, ha a csipesz hornyolt végét folyékony maszkolóba mártva rugalmas védőbevonattal is ellátják. A maszkoló anyag száradása után nemcsak rugalmas, de jól tapadó hártyát alkot a csipesz végén, és kopása, roncsolódása esetén bármikor könnyen pótolható. A sérült bevonatot előtte természetesen teljesen el kell távolítanunk.

Keretes és nyeles csiszolók 

8 A kis hengeres tárgyak kézi csiszolása elég nehéz feladat, még akkor is, ha fúrógép tokmányába foghatjuk a munkadarabot. Egy min. 3 mm átmérőjű rugóacél-huzalból hajlított kerettel, és végtelenítve összeragasztott, különböző finomságú csiszolóvászonból készített keretes csiszolóval könnyebbé tehetjük ezt a munkát is (5). A keret csupán 70x120 mm-es legyen, alakját tekintve a kis műszerész fűrész egyszerűsített keretét másoljuk le. Vízszintesre hajlított szárára üssünk fel egy kis szerszámnyelet, majd pillanatragasztóval rögzítve akadályozzuk meg elfordulását. A csiszolóanyag vászonalapú legyen, hogy ellenálljon a keretszárak feszítésének. A csíkok szélessége 7-20 mm közötti, vagyis az alkatrész méretének megfelelő legyen. A csíkok kb. 280 mm hosszúak legyenek, középen benedvesítésük után szemet képezve hajtsuk össze. A csiszolószalag két szárát oldószeres ragasztóval ragasszuk össze, és a másik végükön is alakítsunk ki szemet. A két szem közötti távolság legfeljebb 110 mm legyen, és a szalag végtelenített végét is ragasztva alakítsuk ki. A szemek mögötti részeket satupofák között préseljük össze. Érdemes több szalagot is előre összeragasztani, hogy ne a munkánkat kelljen emiatt megszakítanunk. A kész csiszolószalagot előbb a keret elejére csúsztassuk fel, majd húzzuk a nyél elé. A másik végén levő szemet - a huzalkeret összenyomását követően - illesszük fel a szabad keretvégre.
Sík felületek csiszolásához az előbbi szerszám nem megfelelő, e célra nyeles csiszolólapra van szükségünk (6). Ehhez 3 mm vastag, merev, 20-40 mm széles PVC lemezcsík szükséges. Hossza 260 mm legyen, ebből 100 mm-nyi a nyél, amelyet alul-felül rátét lapokkal vastagítsunk meg, oldalról meg kerekítsünk le. A kellő szélességűre vágott csiszolóanyagot diszperziós ragasztóval erősítsük fel a csiszolólapra, itt már polírpapírokat is felhasználhatunk a felületek finomításához. A ragasztó csak annyira tapad fel a PVC lapra, hogy megakadályozza a csiszolóanyag gyűrődését, de a kopottat erőteljes rántással könnyen letéphetjük a szerszám felületéről, és helyébe máris újat ragaszthatunk. Mivel a lapnak két oldala van, egyszerre két különböző finomságú csiszolóanyagot is felragaszthatunk rá.

Szerelő- és festőkarusszel 

Munka közben gyakran tapasztaljuk, hogy nem ártana, ha volna még egy kezünk. Ilyenkor általában segítségül hívunk valakit. Ám vannak esetek, amikor a munka hoszszabb ideig tart. Kisebb szerelő munkáknál ilyenkor alátámasztásokat alkalmazunk, de igazán egy befogóállvány lenne jó (7). Máskor meg kisebb-nagyobb alkatrészeket kellene lefestenünk úgy, hogy a festék szórása közben el is forgathassuk (8). A befogóállványt tehát úgy alakítsuk ki, hogy mind a két feladatra alkalmas legyen.
Alaplapja 19 mm-es faforgácslap, amelynek élére két lécdarabból leszabott tartóbakot illesszünk fel. A bakok közé szabjunk le egy 20x20 mm-es lécet, amelyet lássunk el 2 mm-es átmenő furatokkal. A lyukak egymástól 20 mm-re legyenek, az egymásra merőleges furatok helye fél osztásnyira eltolt legyen. A léc középpontjába és az egyik bakba fúrjunk lyukat a fa tengelycsap számára. A másik tengelycsap egy nagyobb szeg is lehet. A lécet illesszük a bakok közé, majd előbb a szeget üssük a helyére, ezt követően pedig a köldökcsap-rúdból leszabottat is ragasszuk a léc furatába. A lécet forgassuk meg, majd a facsapra húzzunk egy közepes erősségű nyomórugót. A léc előfeszítését a facsapra ragasztott és a nyomórugót összenyomó forgatógomb végzi el. A lapalkatrészek rögzítését rugalmas lemezből hajlított leszorítókkal biztosíthatjuk. A lefogólemezeket 2,5x10-es facsavarokkal fogassuk a lécre. Ennek lyukait használhatjuk fel a festésre váró alkatrészek nyílásába szorított fa hústűkkel, vagy rugalmas rézhuzalokkal történő felfogásához. Modellezők, pl. nagyon jól használhatják karosszériák festésekor, mivel a felfogóléc elforgatható, így a karosszériát mindig a kívánt helyzetbe lehet állítani. A kisebb darabok festésekor is jól használható, mert az azonos színűre festendő darabokat egymás mellé állítgatva könnyebb a festésük. Nyomtatott áramköri lapok szerelésekor is jó szolgálatot tesz, mert az alkatrészek beforrasztását azonnal elvégezhetjük. Más, kisebb szerkezetek javításakor ugyancsak hasznos, mert a lécre rögzítésük után mind a két szabad kezünkkel dolgozhatunk rajta.

További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!

Szólj hozzá a cikkhez!

Be kell jelentkezned, hogy hozzászólhass a cikkekhez!
Ezermester, Facebook, vagy Google fiókkal is bejelentkezhetsz.