Célszerszámok kis javításokhoz

Ragasztótű

A cián-akrilátot, közismertebb nevén a pillanatragasztót szinte mindenki használja. A kúpos csőrű kis flakonokból azonban szűk helyekre, repedésekbe elég nehéz a szükséges mennyiségű ragasztót bejuttatni. A találékonyak vékony huzal ellapított végét használják segédeszközként, ám így csak kevés ragasztót lehet a szükséges helyekre juttatni. Jobb megoldás egy nagy hímzőtű, amelynek a lyukas végét el kell vékonyra köszörülnünk, hogy a legkisebb repedésbe is beférjen. A tűfejet annyira koptassuk el, hogy a hosszú fonalnyílás felső vége kinyíljon (1). Így egy parányi kétágú villát kapunk, melynek ágai között elég sok pillanatragasztó képes megtapadni, és a repedések, illesztési helyek vonalára helyezve már szinte nyomtalanul képes bejuttatni a kellő mennyiségű folyékony ragasztót (2).
Általános célra a nagy nyílású hímzőtű, modellragasztásokhoz pedig a zsák vagy más nagyobb varrótű a megfelelő. A tűket célszerű kis fanyélbe erősíteni, hogy jól kézben tarthatók, irányíthatók legyenek. Modellezők pedig lágyacél huzalból ún. "kanyar", azaz szögbe hajlítható ragasztótűt is készíthetnek, ha a huzal végét laposra kalapálják, kifúrják, és a lyukat oválisra reszelik. A lyuk végét kinyitva, és a szárat szögbe hajlítva, már könnyű vele a mélyen levő résekbe, ragasztási helyekre juttatni a ragasztót. A tűkhöz azonban csak hígfolyós pillanatragasztókat használjunk. A ragasztótűk használatuk után fél óra elteltével kis kés élével, hegyével megtisztítandók, mert különben a tűfejen maradó ciánakrilát eltömi, és egyben meg is vastagítja a tű végét. A megkötött ragasztóanyagot azonban könnyű a sima acél felületéről eltávolítani, de a tűnyílásból is távolítsuk el a megkötött ragasztóanyagot.

Mini-spatulák 

A felületi egyenetlenségeket, mélyedéseket, kiegyenlítő tapaszokkal szokás feltölteni. A lágy tapaszok besimításához pedig spatulák szükségesek. Ezek mérete a felületi hibák nagyságától függ. A legkeskenyebb 35 mm széles, de ha kisebbre lenne szükségünk, akkor azt magunknak kell elkészítenünk. A mini-spatulákat ugyan főként modellezők használják, de apróbb bútorhibák, mély karcok, benyomódások, illesztési pontatlanságok eltüntetéséhez a barkácsolóknak is szükségük lehet 5-15 mm széles, lapos, vagy hegyes végű kis spatulákra. Nem is kell hozzá más, csak különböző szélességűre leszabott rugalmas acéllemez csík, és 10 mm-es sima köldökcsap rúdból kialakított szerszámnyél. A kicsiket, pl. japán spatulából, a nagyobbakat pedig olcsó spatulából levágott anyagból készíthetjük el. A lemezcsíkokra hajlítsunk lapos, fordított Z alakzatot, és végüket keskenyítsük el. Szárukat - középfelezőjükön - hidegvágóval megütve merevítsük ki, majd a simító részüket alakítsuk hegyes, vagy lapát alakúra, alsó oldalukat pedig polírpapírral koptassuk teljesen simára. Az élüket finoman sorjátlanítsuk, szárukat pedig ragasszuk a fanyélbe (3), és azonnal ki is próbálhatjuk őket.

Idomos csipeszek 

Kisebb szerelő munkákhoz a csipeszek szinte nélkülözhetetlenek. Az apró, hengeres alkatrészek azonban könnyen kipattannak a szorításukból, aminek hosszas keresgélés a következménye. Ezen a különböző nagyságú csipeszek végének az átalakításával változtathatunk. A vaskos hegyűekbe hornyokat köszörülhetünk, amelyek a különféle kis átmérőjű hengeres alkatrészek, csavarok szárát foghatják közre szilárdabban. A jobb beilleszthetőség érdekében a bemarásokat a szárra merőlegesen, illetve arra 45 fokos szögben alakítsuk ki. A hornyokat vékony kerek tűreszelővel mélyítsük a szárak végébe. Amint a hornyok nyomvonalait elkészítettük, a szárakat összeszorítva jelöljük ki helyüket a másik száron is. A hornyok ne legyenek túl mélyek, szélük határozott kontúrú legyen. A ferde horony a csipesz végére kerüljön (4), a szárra merőlegeset és azzal azonos irányú hornyokat külön csipeszekbe alakítsuk ki. Modellezők az ilyen csipeszeket még a sérülékeny, krómozott alkatrészek beragasztásához is előnyösen használhatják, ha a csipesz hornyolt végét folyékony maszkolóba mártva rugalmas védőbevonattal is ellátják. A maszkoló anyag száradása után nemcsak rugalmas, de jól tapadó hártyát alkot a csipesz végén, és kopása, roncsolódása esetén bármikor könnyen pótolható. A sérült bevonatot előtte természetesen teljesen el kell távolítanunk.

Keretes és nyeles csiszolók 

A kis hengeres tárgyak kézi csiszolása elég nehéz feladat, még akkor is, ha fúrógép tokmányába foghatjuk a munkadarabot. Egy min. 3 mm átmérőjű rugóacél-huzalból hajlított kerettel, és végtelenítve összeragasztott, különböző finomságú csiszolóvászonból készített keretes csiszolóval könnyebbé tehetjük ezt a munkát is (5). A keret csupán 70x120 mm-es legyen, alakját tekintve a kis műszerész fűrész egyszerűsített keretét másoljuk le. Vízszintesre hajlított szárára üssünk fel egy kis szerszámnyelet, majd pillanatragasztóval rögzítve akadályozzuk meg elfordulását. A csiszolóanyag vászonalapú legyen, hogy ellenálljon a keretszárak feszítésének. A csíkok szélessége 7-20 mm közötti, vagyis az alkatrész méretének megfelelő legyen. A csíkok kb. 280 mm hosszúak legyenek, középen benedvesítésük után szemet képezve hajtsuk össze. A csiszolószalag két szárát oldószeres ragasztóval ragasszuk össze, és a másik végükön is alakítsunk ki szemet. A két szem közötti távolság legfeljebb 110 mm legyen, és a szalag végtelenített végét is ragasztva alakítsuk ki. A szemek mögötti részeket satupofák között préseljük össze. Érdemes több szalagot is előre összeragasztani, hogy ne a munkánkat kelljen emiatt megszakítanunk. A kész csiszolószalagot előbb a keret elejére csúsztassuk fel, majd húzzuk a nyél elé. A másik végén levő szemet - a huzalkeret összenyomását követően - illesszük fel a szabad keretvégre.
Sík felületek csiszolásához az előbbi szerszám nem megfelelő, e célra nyeles csiszolólapra van szükségünk (6). Ehhez 3 mm vastag, merev, 20-40 mm széles PVC lemezcsík szükséges. Hossza 260 mm legyen, ebből 100 mm-nyi a nyél, amelyet alul-felül rátét lapokkal vastagítsunk meg, oldalról meg kerekítsünk le. A kellő szélességűre vágott csiszolóanyagot diszperziós ragasztóval erősítsük fel a csiszolólapra, itt már polírpapírokat is felhasználhatunk a felületek finomításához. A ragasztó csak annyira tapad fel a PVC lapra, hogy megakadályozza a csiszolóanyag gyűrődését, de a kopottat erőteljes rántással könnyen letéphetjük a szerszám felületéről, és helyébe máris újat ragaszthatunk. Mivel a lapnak két oldala van, egyszerre két különböző finomságú csiszolóanyagot is felragaszthatunk rá.

Szerelő- és festőkarusszel 

Munka közben gyakran tapasztaljuk, hogy nem ártana, ha volna még egy kezünk. Ilyenkor általában segítségül hívunk valakit. Ám vannak esetek, amikor a munka hoszszabb ideig tart. Kisebb szerelő munkáknál ilyenkor alátámasztásokat alkalmazunk, de igazán egy befogóállvány lenne jó (7). Máskor meg kisebb-nagyobb alkatrészeket kellene lefestenünk úgy, hogy a festék szórása közben el is forgathassuk (8). A befogóállványt tehát úgy alakítsuk ki, hogy mind a két feladatra alkalmas legyen.
Alaplapja 19 mm-es faforgácslap, amelynek élére két lécdarabból leszabott tartóbakot illesszünk fel. A bakok közé szabjunk le egy 20x20 mm-es lécet, amelyet lássunk el 2 mm-es átmenő furatokkal. A lyukak egymástól 20 mm-re legyenek, az egymásra merőleges furatok helye fél osztásnyira eltolt legyen. A léc középpontjába és az egyik bakba fúrjunk lyukat a fa tengelycsap számára. A másik tengelycsap egy nagyobb szeg is lehet. A lécet illesszük a bakok közé, majd előbb a szeget üssük a helyére, ezt követően pedig a köldökcsap-rúdból leszabottat is ragasszuk a léc furatába. A lécet forgassuk meg, majd a facsapra húzzunk egy közepes erősségű nyomórugót. A léc előfeszítését a facsapra ragasztott és a nyomórugót összenyomó forgatógomb végzi el. A lapalkatrészek rögzítését rugalmas lemezből hajlított leszorítókkal biztosíthatjuk. A lefogólemezeket 2,5x10-es facsavarokkal fogassuk a lécre. Ennek lyukait használhatjuk fel a festésre váró alkatrészek nyílásába szorított fa hústűkkel, vagy rugalmas rézhuzalokkal történő felfogásához. Modellezők, pl. nagyon jól használhatják karosszériák festésekor, mivel a felfogóléc elforgatható, így a karosszériát mindig a kívánt helyzetbe lehet állítani. A kisebb darabok festésekor is jól használható, mert az azonos színűre festendő darabokat egymás mellé állítgatva könnyebb a festésük. Nyomtatott áramköri lapok szerelésekor is jó szolgálatot tesz, mert az alkatrészek beforrasztását azonnal elvégezhetjük. Más, kisebb szerkezetek javításakor ugyancsak hasznos, mert a lécre rögzítésük után mind a két szabad kezünkkel dolgozhatunk rajta.