Asztalok, polcok, egyszerűen

Ha a konyhában vagy a szobában szűk a hely, kevés a munka-, vagy tárolóhely, a legtöbben a problémát egyszerűen, ám kreatívan igyekeznek megoldani. A számtalan ötlet közül - gondolatébresztőként - íme néhány, amelyeket még továbbfejleszteni is érdemes.

Láncra vert asztal (1, 2)

Megvalósításához nem kell más, csupán egy nagyobb, 600x700 mm-es fenyőfa asztallap, amelyet lécekből összeragasztott építőpanelekből, vagy a széleken 100 mm széles betétekkel megvastagított laminált faforgácslapból alakíthatunk ki. Két sarkát kerekítsük le, másik végére pedig véssünk fészket a két hosszúszárú csuklós pánt számára. Az asztal felfogólapja 220 mm széles és 640 mm hosszú legyen, ennek a lapjába is készítsünk süllyesztéket a pántok szárának (3). Az asztal éleit felsőmaróval kerekítsük le, vagy ragasszunk rá enyhén domború, és az asztal oldalait közrefogó műanyag élfedő idomot.
Hogy az asztal lapja használatakor vízszintesen álljon, elöl láncra kell fűzni. E célra a 2,5-3 cm szemnagyságú, króm, vagy más korrózióálló bevonattal ellátott lágyacél lánc használható. Az oldalfal és a mennyezet alkotta sarokba - az asztallap középvonalába - csavarjunk be egy 30 mm szemátmérőjű nyitott szemescsavart, az asztallap élétől 60 mm-re fúrjunk 40 mm átmérőjű átmenő furatot, alul pedig hajtsunk be mellé egy újabb nyitott szemescsavart. Ezzel állíthatjuk majd vízszintesre az asztallapot, ha a lánc megfelelő szemét ráakasztjuk (4). A lánc végét célszerű egy másik, az asztallap alatt a falba hajtott szemescsavarral, továbbá a lánc végére erősített erős rugó felszerelésével "lehorgonyozni". A fenyőfából készült asztalt ezt követően lakkozzuk be. A laminált felületű természetesen ilyen kezelést nem igényel. A felfogólapot négy facsavarral, műanyagtipliket használva szereljük fel.
Az asztal lapja felnyitva kb. 700 mm magasságba kerüljön. A függesztő láncot átvezetve a lapján, alulról akasszuk abba a szembe, amely biztosítja a vízszintességét. A végét pedig a falba erősített szemescsavarhoz - a tekercsrugó feszítését használva - rögzítsük mindenkor. Használaton kívül a leszerelési sorrend fordított; előbb a rugós láncvégből, majd az asztallap alján levő szemescsavarból akasszuk ki a láncot, és engedjük az asztallapot a fal mellé simulni (2).

Kihúzható étkezőasztal konyhába 

A konyhák általában mindig szűkebbek, mint szeretnénk, különösen igaz ez a kis lakásokban levőkre. Az ún. garzonkonyhákban esetenként éppen csak annyi szabad hely van, hogy a munkapult mellett sürögni-forogni lehessen. Csakhogy ez esetenként étkezőhely is, pontosabban erre is szeretnénk alkalmassá tenni. Ez pedig csak akkor lehetséges, ha az asztal - főzés idején - nincs útban. Nos, egy kis ebédlőasztalt könnyen kialakíthatunk, ha a konyhaszekrény-sorban van egy legalább 60 cm széles szabad hely, vagy egy kihúzható bútorelem. A szabad helyre olyan magasságú, kerekeken gördülő rekeszes kávát célszerű készítenünk, amely 70 cm-nél nem magasabb, és fölötte még marad hely egy L-alakban összeerősített, a rekeszes elem tetejére csúsztatható asztalelemnek (5). A rekeszes elem mindkét oldalról nyitott legyen, hogy jobbról és balról is a tárolórészhez férhessünk. Anyagául laminált faforgácslapot válasszunk. A kávaelem darabjait köldökcsapokkal megerősítve él-lap kötésben ragasszuk össze. A káva alá szereljünk négy műanyagkerekes görgőt, amelyek azonban fixek, és ne önbeállók legyenek.
Az asztal anyaga ugyancsak 19 mm vastag laminált faforgácslap legyen. A lábként szolgáló előlap pedig olyan széles, mint a szekrényelemek közötti távolság, pontosabban annál 5 mm-rel keskenyebb. A magassága a rekesz és a ráhelyezett asztallap talajtól mért távolságával azonos, illetve annál 3-5 mm-rel kevesebb legyen. Így nem akadályozza majd a rekesz mozgását. A lábat és a leszabott asztallapot köldökcsapokkal sűrűn megerősítve ragasszuk össze. A laminált felületet ragasztás előtt csiszolópapírral érdesítsük fel, hogy a ragasztó jól megtapadjon a felületén. A frissiben összeragasztott asztallapot és a lábát ajánlatos két sarokszorító segítségével merőlegesbe állítani. A ragasztó megkötése után a darabok látható éleit élfóliával fedjük le, majd a rekeszelem alapjának a végére és az asztallap végének aljára ragaszszunk 2 mm vékony filckorongokat, amelyek megkönnyítik az asztalka kihúzását, helyére tolását. A rekeszkávára erősítéséhez pedig használjunk kis krómozott csuklós pántot, amelyeknek az egyik szárát a rekesz felső-, a másikat pedig az asztalláb függőleges élére csavarozzuk fel. A csaptengelyek kiütése után a pántszárak, mint helyező-lemezek funkcionálnak, amelyeket a két csapszeg visszadugásával kapcsolhatunk oldható módon egy egységgé. Ezt a kapcsolatot az asztal használatakor könnyen meg is szüntethetjük. Ha pedig az asztalt a rekeszre rögzítettük, akkor azt csak akkor tudjuk kihúzni a konyhapult alól, ha a láb felső részére egy vagy két fogantyút is felszerelünk. A konyhapult alá tolható asztalka ezzel kész is, ha a helyére toljuk, akkor szinte semmi nem árulja el, hogy mi lapul valójában a pult alatt (6).

Drótköteles polc 

Ha kevés egy helyiségben a rakodóhely, akkor szinte mindenki polc kialakításán gondolkodik. Nem véletlenül, mert egyszerűen elkészíthető, és bárhol a falra erősíthető. Különféle polclapokat, konzolokat már készen is lehet vásárolni, így csak a felszerelésükön kell ügyködnünk. Aki viszont egyedibb polcra vágyik, annak a drótköteles megoldásút ajánljuk (7). Konyhában nyersen kivitelezve is jól mutat, ám szobákba illik igényesebben, simára csiszolva, lazúrozva elkészíteni. Nem kel hozzá más, csupán egy nagyobb katedrál, vagy dróthálóbetétes üveglap, amelyet két méretesebb léc fog közre két-három hevederléc segítségével. A hevederléceknek vésett fészek dukál, vagy e lécdarabok aljazott végeire ragasszuk fel a hossztartó léceket. A kisebbekhez elég a 30x30 mm-es, a jobban terhelthez azonban már 40x40 mm-es lécek kellenek. Külső éleiket célszerű lekerekíteni. A polclap-tartót - összeállítása, felületkezelése után - vízmértékkel beállítva csavarozzuk a falon kiszemelt helyére (8). A kaloda szélességével azonos távolságot mérjük fel a falra, és fúrjunk egy-egy lyukat a kötéltartó szemescsavarok számára. A csavarokat hajtsuk be a falba, pontosabban a műanyag tiplibe, majd másik kettőt a fakalodába csavarjunk be. Ez utóbbiak a falon levőkkel egy vonalba legyenek. A drótkötélnek a végét - leónozás után a szemescsavarba dugva - egy-egy kötélbilinccsel fogjuk meg, majd a polckeretbe hajtott csavar szemébe akasszuk be a kötélfeszítő csavarok szemeit. A drótkötelet a feszítőcsavarokhoz mérten, a visszahajtásra is gondolva vágjuk méretre (9). A kötélvégek kibomlását ónozással gátoljuk meg, majd a kötélfeszítők szemébe bújtatva, visszahajtva, újabb két kötélbilinccsel rögzítsük. Az üveglapot helyezzük a léctartóba, majd néhány súlyosabb tárgy polcra helyezése után ellenőrizzük a polclap vízszintességét. A kötélfeszítőkkel most már percek alatt vízszintbe állíthatjuk a polcot, és ezt követően már semmi akadálya, hogy kiszemelt tárgyainkat elhelyezzük a felületén.

További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!

Címkék: asztal, polc

Szólj hozzá a cikkhez!

Be kell jelentkezned, hogy hozzászólhass a cikkekhez!
Ezermester, Facebook, vagy Google fiókkal is bejelentkezhetsz.

Asztalneműk

Gyerekzsúrra a legegyszerűbb, de színeiben változatos terítés a legalkalmasabb A terítés szép szokása örömöt okoz vendégnek vendéglátónak egyaránt, mert jókedvet, étvágyat...


Íróasztal megoldások

A számítógép használat mindennapossá válásával, már nem csak az iskolába járó gyerekeknek, hanem az egész családnak szüksége lehet otthoni „irodára”. Ez nem új szokás társadalmunkban, csak a...