Hálóslevél

Eredete

A piroserű hálóslevél (Fittoni verschaffeltti), de még inkább fehér levelű, ezüstös változata mind gyakoribb nálunk is a cserepes levéldísznövény kínálatban. Peru bő csapadékos és páradús őserdeiből származik.

Formája

Kezdeti - felfelé induló -- növekedése után elhajlik, szétterül, szinte gyepszerűvé válik, dús növénnyé fejlődik. Legfeljebb arasznyi magasságához széltében legalább duplájára növekszik. Elágazó, elfekvő hajtásai - ha talajra érnek - könnyen le is gyökeresednek. Rövid levélnyélen ülő levelei széles tojásdad vagy ovális alakúak. Színük élénk olajzöld, piros, rózsaszín mintákkal színezett, és kifejezetten erős, vöröses erezet hálózattal díszített. Ebből adódik magyar elnevezése is. A zöld takarólevelek mozaikjai mögül olykor előbukkanó kicsiny, sárgásfehér virágai felfelé álló kocsányokon ülnek. Tavasszal és nyáron virulhatnak, de viszonylag jellegtelenek, és így különösebb díszítő hatásuk nincs.

Elhelyezés, ápolás

Kedveli az enyhén napos helyeket, de a közvetlen erős napfény perzseli leveleit. Ha nincs elég fény, kevesebbel is beéri. Ugyanígy hálás a melegért; nyáron 18-20 °C-on érzi jól magát, de télen elviseli a 14-16 °C-os hőmérsékletet is.
Tavasztól őszig gyakori öntözést igényel, télen kevesebbet. A téli túlöntözésre kifejezetten érzékeny. Tavasszal és nyáron kéthetente kapjon közepes töménységű (vagyis legfeljebb pár százalékos) tápoldatot. Páraigénye miatt lehetőleg nedves kavicsra, vagy még inkább rostos tőzeggel megtöltött víztartó tálcára kerüljön a cserepe. Nyári melegben vizes lombpermetezésével is igyekezni kell párásan tartani körülötte a levegőt. A huzattól is védeni kell.
Hajtáscsúcsainak lecsípése segíti az elágazódást, így a növény dúsabb lesz. A sárgulásnak indult vagy már elszáradt leveleket rendszeresen le kell metszeni róla, mert azok nem csak csúnyák, hanem fertőzés forrásai lehetnek.
Két-három évente elegendő átültetni, legalábbis idősebb korában. Ehhez laza, enyhén savanyú, nem meszes földet használjunk, mint pl. a Florasca A vagy B típusföld. Legjobb, ha lapos tálba kerül, mert így hajtásai belegyökeresednek saját földjébe. Átültetéskor földlabdával vagy gyökérlabdával emeljük ki a cserépből, és annak megtisztogatása, friss földdel történő feltöltése után ugyanoda visszahelyezhető. Nem szükséges nagyobb tartóba átültetni.

Szaporítás

Tavasszal leválasztott csúcshajtásainak nedves, laza közegbe történő eldugványozásával, meggyökereztetésével szaporítható. A dugványozás az egyszerűség kedvéért a későbbi nevelő cserepében is történhet, a pár levelesen levágott, majd alsó egy-két levelének eltávolításával dugványnak megvágott hajtáscsúcsaival. Egy cserépbe több ilyet is tegyünk, hogy a meggyökeresedés után mielőbb mutatóssá váljon. Mivel érzékeny a páralecsapódásra, ügyeljünk arra, hogy a dugványok letakarása (üveggel vagy fóliatasakkal) se idézzen elő tartós lombnedvesedést.

Kártevők

Károsítói a levéltetvek és a takácsatkák lehetnek. Ez utóbbira különösen fiatal hajtásai érzékenyek. A túlöntözés miatt az alsó levelei sárgulhatnak, hajtásai pedig rothadást mutathatnak. Az erős közvetlen napsütés perzselő hatásától levelei pöndörödhetnek, kiszáradhatnak, foltok jelenhetnek meg rajtuk. Önállóan, szoliterként alacsony asztalkán helyezzük el, hogy jól rá lehessen látni szép színes leveleire. Jól mutat azonban növény együttesben is, sőt fali konzolon vagy a mennyezeten lógó kaspóban is elhelyezhető. Mutatós lehet palackkertben, floráriumban, illetve szobai üvegházban, növényvitrinben is színes "gyepet" képezve. A szobainál így párásabb légtérben szokott a legtartósabbnak bizonyulni, valósággal burjánzik az ilyen tartási módnál.