Lambériák másként

Sokan azért készítenek lambéria burkolatot, mert így viszonylag egyszerűen és hosszútávon eltakarhatják egy-egy helyiség rossz minőségű falfelületét. Ez érthető, hiszen a kőműves munkák nagy kosszal és fölfordulással járnak, ezzel szemben viszont a lambériát tartó övlécek, illetve a burkolópanelek felerősítése könynyebb és főleg tisztább munka. Ám ennek is megvannak a maga szabályai, amit lapunk májusi számában ismertettünk. Lambériát egyszerű anyagok felhasználásával is készíthetünk, ennek módozatait pedig júniusi számunkban mutattuk be. A legtöbben viszont a hagyományos anyagú lambéria léceket használják burkolóanyagként, s ezeket a hagyományos módon, többnyire függőlegesen erősítik a falakra. A lambéria azonban nemcsak a csúf falak burkolóálcája, hanem egyben a helyiség berendezésének különleges eleme is lehet, ha igényesen és főleg kreatívan alakítjuk ki. Most a beszerezhető lambéria anyagokból az ilyen szempontok figyelembevételével kialakított burkolatok sajátkezű elkészítéséhez mutatunk be - ötletadóként - néhány érdekes megoldást.

Lambériafajták 

4 Hagyományosnak mondhatók a csaphornyos, nyers, azaz kezeletlen fenyőfából készült burkolólécek (1). Vastagságuk általában 10 mm, szélességük 60-140 mm közötti, hosszuk akár 3 m is lehet. A falambériák felülete gyalult, esetleg fazonra mart is lehet, ezért a színoldala mindenképpen utócsiszolásra szorul. A lécek éle csaphornyos kialakítású, így a hosszuk mentén egymásba ütve rögzíthetők. Felületkezelésükhöz lazúros fabevonó anyagokat, vagy pácolásuk után színtelenlakkot célszerű használni, felerősítésükhöz pedig 12x20-as bognárfejű szeget (2), vagy lemezből készült, szegekkel az övlécekre rögzített felfogósarukat. Ez utóbbiak előnye, hogy a lambéria nem sérül meg, és könnyebb a szegezés is. A valódi fa burkolóanyagok szegélyezéséhez különféle idomléceket (3) is elég könnyű beszerezni, ha vállaljuk azok simára csiszolását. A lécek erezetsűrűségének, színtónusának hasonlóságára azonban ajánlatos nagyon ügyelni, mert ha jelentősen eltérnek egymástól, az lerontja a burkolat egyöntetűségét.

  • A műanyagból készült, csaphornyos élkialakítású Marley falburkoló elemek nagy előnye a természetes anyagból készültekkel szemben, hogy vetemedésre nem hajlamosak, így párás, nedves helyiségekben is használhatók. Az sem mindegy, hogy semmiféle felületkezelést nem igényelnek, könnyen tisztántarthatók. Az elemek 10 mm vastagok, szélességük 100 és 250 mm, hosszuk pedig 2,8-6 m közötti. Felerősítésük könnyű (4), és több színben, mintázattal (5) idomlécekkel kiegészíthetően vásárolhatók meg.
  • A fóliázott felületű színes (Interspan, Falco stb.) falburkoló lapok egy része mély-, vagy sima erezett mintás. Vastagságuk általában 10 mm, szélességük 140-200 mm, hosszuk pedig 2,7-5 m közötti. Hosszanti élük csaphornyos kialakítású, felerősítésükhöz azonban lemez felfogósarukat célszerű használni. Előnyük a vetemedésmentesség, a szín és a minta egyöntetűsége. A különféle kiegészítőként szükséges léceket azonban csak a hasonló színű fóliázott lécek közül választhatjuk ki.
  • Vékonyabbak, 5-7 mm vastagok, és 30 cm szélesek a hosszanti, illetve minden élükön horonnyal ellátott, csak a színoldalukon fóliázott burkolólapok (6). Ezek többnyire faerezet mintázatúak, különféle színű műanyag idegencsapokkal kapcsolhatók egymáshoz. Az elemek hossza változó, 70, 100, 150, és 250 cm. A lapok színoldali éle körben, 45 fokban leélezett. A burkolólapok övlécre erősítéséhez felfogósaruk szükségesek. Szegélyezésükhöz azonos színű és erezetű műanyag, vagy fóliázott MDF-, és fenyő maganyagú léceket választhatunk, felragasztásukhoz pedig oldószeres ragasztót célszerű beszereznünk. Változatos színtónusuk, továbbá a közéjük helyezendő vendégcsapok szélessége, változatos színe egész különleges hatású burkolatok kialakítását is lehetővé teszi.
  • 7A felsoroltakon kívül számos más anyagot is felhasználhatunk falburkolatok kialakítására. Gondolunk itt a 3-5 mm vastagságú, 122x244 cm nagyságú, laminált felületű farostlemez ABTCO falburkolólapokra, idomlécekre, amelyek megtévesztően valósághű fautánzatok, és akár közvetlenül is a falra ragaszthatók, ha az elég szilárd és száraz.
  • Esetenként - látványelemként - a burkolat egyöntetűségét megtörhetjük a Mevaco perforált lemezek valamelyikével (7). Ilyen célra a furnérborítású perforált lemezek is jól használhatók, sőt ezekkel akár egyedi burkolatokat is kialakíthatunk, ha igényes szegélykeretbe foglalva erősítjük a falra. A nagyobb méretű és elég sűrű perforáció miatt azonban az ilyen táblák mögött a falat ajánlatos színre festenünk, ami a mintázatot kellően kihangsúlyozza. Az ilyen faelemeket természetesen még a felerősítésük előtt, de a méretre szabásuk után felületkezelnünk kell.
  • Ezek lennének tehát a könnyen beszerezhető lambéria anyagok, amelyekből nagyon attraktív burkolatokat alakíthatunk ki. Azzal azonban számoljunk, hogy a szokatlan megoldások esetében a ferde vágások miatt a szokásosnál jelentősebb hulladék keletkezik. Ez kissé talán megnöveli a költségeket, viszont a látványért érdemes az ilyen lambéria burkolatokra több pénzt szánnunk. Ezek után pedig lássuk, hogy milyen egyedi megoldások között válogathatunk, amelyeket természetesen mindig a helyi adottságokhoz igazodóan célszerű majdan kialakítanunk.

Vízszintes-függőleges kombinációk

8 A szokásostól alig eltérően, váltakozva felrakott burkolóelemekből szinte bútor-jelegű lambériázott felületeket alakíthatunk ki. Ilyen esetekben ajánlatos kihasználnunk az egyébként szükséges rossznak tartott kiugró falrészeket, tartópilonokat (8), vagy a falmélyedéseket. Ilyenkor a nagyobb oldalfal felső részét célszerű szabadon hagyni, a lambériát pedig felül egy keskeny polccal zárhatjuk le. A sík falfelület alját vízszintes irányban, a kiugró támpillért pedig akár mennyezetig érőn burkoljuk be függőleges irányban felerősített lapokkal. A hatást fokozhatjuk, ha idegencsapos lambéria lapokat használunk, és a főirányokba tükröző felületű, a keresztirányú hornyokba pedig a lapokéval azonos színű vendégcsapokat erősítünk. Az övléceket természetesen a lapok kiosztásához igazodó távolságra erősítsük fel a falakra. Az oszlopnál célszerű, ha a lapok szélességéhez igazodók az övlécek, és olyan szélesek, hogy mindkét lapot fel tudjuk rájuk fogatni. A méretre vágott vendégcsapokat a már felerősített lapok közé kell bedugnunk. A lábazat, a felső záróléc, és a saroklécek alapvetően szükségesek. Hasonló megoldású burkolatot készíthetünk hosszú lambéria elemekből is, ezekből akár egy rakodószekrényt utánzó burkolati részt (9) is könnyen kialakíthatunk.

Ferdén felrakott lécek

10 Mint tudjuk, a falburkolatok egymás mellé fektetett léceinek az iránya optikailag befolyásolja a helyiség méretét. Ez ellen úgy védekezhetünk, ha a burkolóléceket 45 fokban elforgatva erősítjük a falra. Ilyenkor azonban célszerű a léceket középen ferdén összeeresztenünk, hogy mindkét oldalrész egyforma legyen. S hogy a látvány még érdekesebb legyen, félmagasságban váltsunk irányt, az alsó lécekre merőlegesen illesztve folytassuk a burkolólécek felerősítését. Az eredmény egyszerűségében attraktív falfelület lesz. A középre célszerű egy csúcsára állított tükröt akasztani (10). Ha pedig ilyen burkolatot fürdőszobába készítünk, akkor a mosdót az övlécekkel egy síkban a falra erősített deszkalapra rögzíthetjük a lambéria felerősítése után (11). Hasonló módon, 45 fokban felrakott burkolóelemekből kialakított falfelület esetén, érdekes hatású toalett tükröt is beépíthetünk a háromszögű részbe. Elé természetesen egy nem túl széles asztalka, vagy esetleg a burkolat teljes hosszában végig húzódó polc is szükséges (12). E változathoz a falra függőlegesen felerősített övlécek kellenek, de ezek a szokásosnál kissé sűrűbben, kb. 450 mm-re legyenek egymástól.
A mostanság divatos franciaágyak mögé a bútorzathoz nagyon hasonló anyagból készült ágyfej hátteret is készíthetünk (13). E célra a széles, fóliázott felületű csaphornyos burkolólapok a legalkalmasabbak. A különleges hatás kedvévért a burkolat felső sarkaiból 45 fokban fusson középre egy-egy ferde él. A hiányzó részt vízszintesen beszabott lécekkel pótoljuk ki. Közéjük helyezzünk sötét színű saroklécet, és saroklécekkel szegélyezve fogjuk keretbe az egész burkolatot. A burkolólécek felerősítéséhez alul vízszintesen, majd a ferde illesztések helyén egy-egy széles, 45 fokban ferdén felerősített, középen függőlegesen felcsavarozott lécalap szükséges.
12 Lakóhelyiségek "kitüntetett" sarkát még hangsúlyosabbá tehetjük, ha a szomszédos falfelületekre lépcsőzetesen emelkedő lambéria burkolatot készítünk (14). A burkolat eltérő színű legyen, és felül sötét árnyalatú sarokléccel szegélyezve zárjuk le. Ezzel mintegy keretbe foglaljuk a burkolatot.
Néhány példa alapján már nem nehéz saját változatunkat kialakítanunk, vagy ezek egyes elemeit alkalmazva tehetjük egyénien érdekessé a lakóhelyiségeinkbe szánt lambéria burkolatainkat.

További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!

Címkék: lambéria

Szólj hozzá a cikkhez!

Be kell jelentkezned, hogy hozzászólhass a cikkekhez!
Ezermester, Facebook, vagy Google fiókkal is bejelentkezhetsz.

Lambériázott falak

A lambériázott falburkolatok már régóta kedveltek. A valódi fából e célra készített fazonos anyagok mellett léteznek olcsóbb és korszerűbb falburkoló anyagok is. Ezek esetenként csak anyagukban,...


Lambériázás

Egy lambériázott fal, az alkalmazott anyagtól és a kialakítástól függően,meghatározza az egész lakótér jellegét. A dekoratív és tartós burkolat különleges hatása mellett bizonyos mértékig még...