Egy asztal, két funkció

1Az asztalok nélkül nehéz lenne életünket elképzelni. Funkciójuk és formaviláguk szerint egyaránt elképesztően változatosak. A hivatásos tervezők, műbútorasztalosok különféle asztalváltozatait az ezermesterkedők által kiötlött megoldások pedig tovább gyarapítják, sőt, nem egyszer ezek szolgálnak alapötletként a későbbi kis, vagy nagyszériában gyártott asztalokhoz. Most egy olyan megoldást mutatunk be, amely elemesnek mondható, és két funkciót is ellát. Általában dohányzóasztalként szolgál (1), ám ha szükséges, lábait felállítva étkezőasztallá alakíthatjuk (2). Az elv szellemes, formailag pedig másként, az eredetitől eltérő anyagokból is elkészíthető.

Különálló elemek

Az asztal variálhatóságát a különálló lábak és a leemelhető asztallap együttesen biztosítják. A farudakból összeállított két rácsszerkezetes láb mérete alapján a dohányzóasztal 430 mm magas, asztallapja pedig 750x1400 mm-es, ami e funkciójában - mitagadás - "méretesnek" mondható. A kettős cél érdekében viszont e ténnyel ajánlatos megalkudnunk. Ami viszont az eredeti mintadarab 15 mm vastag, csiszolt élű üveg asztallapját illeti, ezen nyugodtan változtathatunk. Választhatunk, pl. vastagított szélű laminált faforgácslapút, vagy kerámialapokkal borítottat, esetleg vastagított szélű laminált faforgácslapból kialakított, masszív keretbe helyezett 6 mm vastag dróthálóbetétes üveglappal kiegészítettet.
Ez utóbbinál az üveglapot a keretbe mart horonyba kell illeszteni, és a keret széle 10 mm-rel az üveglap fölé kerül. Az ilyen keretet legjobb 40x40 mm-es fenyőfa staflikból kialakítanunk. A sarokillesztések gérbevágottak, és egy-egy köldökcsappal megerősítettek legyenek.
2

Lábelemek

A rácsszerkezetes lábakat bükkfából esztergált, 40 mm és 16-20 mm-es farudakból állíthatjuk össze. Egy-egy lábelem alapja egyenlő oldalú háromszög, amelynek csúcspontjaiban helyezkednek el az oszlopok, amelyeket vékonyabb farudak kötnek össze. Ezért minden oszlopba két lyuksort kell fúrnunk, mégpedig egymástól 60 fokra. Ezt úgy készítsük el, hogy a farudakba előbb - a rajzunk szerinti távolságban - fúrjunk 7 lyukat (3), majd az egyik fészekbe üssünk egy farudat. Az oszlopot befogó satupofákat lazítsuk meg, és forgassuk el 60 fokkal. Ha egy vastagabb kartonra 30 fokos szögben álló vonalat húzunk, és a farúd felezőjét a kartonon bejelölt vonalra állítjuk, akkor a paláston merőlegesen behúzott lyuksor középvonala biztosan 60 fokos szögben fog állni a már kifúrt fészkekre. Az összekötőrudak fészkét most már nyugodtan kifúrhatjuk. Ezt követően ragasztóval bekenve üssük helyére a hét farudat (4), majd végükre ragaszszuk fel a másik, ugyancsak így kifúrt oszlopot, és hevederes, vagy csavaros szorítókkal biztosítsuk elmozdulás ellen (5). A farudakat feltétlenül állítsuk az oszlopok palástjához mérten merőlegesre, és ellenőrizzük a két oszlop párhuzamosságát is. A két rács még üres furataiba is ragasszuk be a vékonyabb átkötő farudakat, majd mindegyik lábra üssük fel a harmadik oszlopot is. Az átkötőrudak merőlegességét pontosan állítsuk be, majd hevederes szorítókkal szorítsuk össze a lábkereteket.
3 A már szilárd lábakat csiszoljuk simára, majd az oszlopok végére ragasszunk lágy gumikorongokat. Ezek gátolják meg, hogy a súlyos asztallap könnyedén elmozduljon a lábakon. A lábak felső oszlopának palástjára is ragasszunk három gumikorongot, amelyek a dohányzóasztalként használt bútordarab lapját teszik nehezen elmozdíthatóvá.
Ezek után már csak a lábak felületkezelése van hátra. Alapozásuk után színre is mázolhatjuk, vagy bútoripari lakkal, esetleg keményviasszal bevonva tegyük kellemes tapintásúvá és selymesen fénylő felületűvé.
A lábakat laminált faforgácslapból levágott lapokból, vagy az igényesebb anyagnak minősülő, ragasztott fenyő, vagy bükk építőlemezekből is összeállíthatjuk. Az oldallapok közé, élüktől 210 mm-re egyenlő oldalú, háromszögdarabokat erősítve csavarozzuk össze a lábakat. E tartólapokra célszerű egy-egy polclapot is felcsavaroznunk. A lábelemek hiányos sarkaiba ragasszunk 120 fokos szögbe gyalult léceket. A saroklécek élét gyaluljuk egyenesre, majd az így kialakult éleket finoman kerekítsük le. A saroklécek maradhatnak natúr színben is, ám akkor az asztallapot is hasonló, natúr szegélyléccel vegyük körbe.
A lábelemek sarokléceire ragasszunk 10 mm vastag ipari filcből, vagy gumiból kivágott korongokat, és a lapok éleit felvasalható élfedővel fedjük le.

Asztallap változatok 

Az asztallap szélessége 750 mm, amelyet egyrészt a lábelemek magassága, másrészt pedig az étkezéskor egy személy számára szükséges min. 700 mm-nyi helyigény tesz indokolttá. A 15 mm vastag üvegből készült asztallap szerintünk nemcsak sokba kerülne, de nagyon súlyos és törékeny lenne, vékonyabb üvegből pedig a nagy felülete miatt nem ajánlott leszabatni. Helyette a drótbetétes üveget ajánljuk, amelyet 40x40 mm-es fenyő- vagy bükk-, esetleg tölgyfa lécből készítsünk el. Az üveget 700x1350 mm-re vágassuk le. Az asztallap sarkait 45 fokban érdemes levágni, de ezek a szakaszok legfeljebb 200 mm hosszúak legyenek. A keretléceket így 67,5 fokban kell ferdére vágni, ezt szögbeállítható gérvágó fűrészszel könnyű pontosan leszabni. A darabokat azonban türelmes munkával síkba csiszolva is pontosan összeilleszthetjük. A keret sarokillesztéseit meg is kell erősítenünk, amihez 5 mm-es rétegeltlemezből leszabott idegen csapokat használjunk. A csapok fészkét körfűrésszel könnyen kialakíthatjuk, ha oldalvezetékként a talpára lécet erősítünk, és a keretlécet alulról felbakolva, ferdeszögben toljuk a tárcsára. Így az idegencsapok fészekhornyai azonos helyre kerülnek, és a háromszögű csapok beragasztása már nem okozhat nehézséget. Az üvegfogó hornyokat fűrészgéppel, vagy felsőmaróval alakítsuk ki, majd a külső éleket nagyobb, a belsőket pedig kisebb sugárban kerekítsük le.
A keret darabjaiból előbb U-alakú keretrészt ragasszunk össze, megszilárdulása után csúsztassuk helyére az üvegtáblát, majd ragasszuk helyükre a még hiányzó keretdarabokat is. Az üveglapot ajánlatos ragasztóba ágyazva a keretbe rögzíteni, a kitüremkedett diszperziós ragasztót pedig azonnal töröljük le a fakeretről, illetve az üvegről. A keret felületeit csiszoljuk szintbe, majd végezzük el felületkezelését.
A változatos színű és mintázatú 19 mm-es laminált faforgácslapok valamelyikéből is elkészítjük az asztal lapját, ám ilyenkor nagyon ügyeljünk arra, hogy a vágott élek kitöredezés-mentesek legyenek. Leszabáskor mindig ragasszuk le a lap színoldalát, és a fűrészgéppel mindig a hátoldal felől vágjunk. A kiszabott lap éle mellé erősítésként ragasszunk facsavarokkal is megerősített, 25x25 mm-es lécből leszabott vakkeretet, majd az élek összecsiszolását követően idomlécekből leszabott, gérbevágott sarokillesztéseket alkalmazva ragasszuk rá az idomléc-keretet. Az asztallap aljába célszerű a lábelemeken levő gumikorongok számára sekély süllyesztékeket készítenünk, amelyek megkönnyítik a viszonylag nagy méretű asztallap lábakra illesztését.
Ha pedig kerámialapos asztallapot szeretnénk készíteni, akkor megfelel alaplapként a 19 mm-es natúr faforgácslap is. Keretként fóliázott idomlécet, vagy horonyba üthető PVC szegélyidomot is használhatunk az asztallap szegélyezéséhez. Méretüket a kerámialapok vastagságának a figyelembevételével határozzuk meg. A pozdorjalap széleinek megerősítéséhez 25 mm széles fenyőlécet ragasszunk a lap aljára. Az idomlécek lehetőleg olyan vastagságúak legyenek, hogy az alaplapra ragasztott kerámialapokkal együtt teljes egészében lefedjék az asztallap teljes vastagságát. A kerámialapokat hálóban, de ne feltétlenül az oldalakkal párhuzamosan felhelyezve ragasszuk le. Adott esetben a 45 fokos szögben elfordított fektetési irány is nagyon attraktív hatású lehet. A fugák 3-5 mm szélesek, felületük pedig kissé homorú, vassal elsimított legyen. A szegélyléceket csak legvégül ragasszuk a helyükre, és a mellette levő hézagokat fugázó masszával töltsük ki, simítsuk el. Az élszegélyekkel ellátott, kerámialapokkal beburkolt asztallapot csak a csemperagasztó teljes megkötése után célszerű mozgatni, azaz az asztallábakra fektetni. Tekintettel a lap tekintélyesnek mondható súlyára, a lábkorongok helyét most is érdemes kisüllyeszteni, hogy "vakon" is könnyen megtaláljuk a lábak ideális helyét mind fekvő, mind pedig álló helyzetükben. Reméljük, hogy a felemlített változatok közül nem nehéz eldönteni melyiket válasszuk. Az alternatív asztal elkészítésével ugyanis két problémát huszáros vágással tudunk megoldani, ami esetenként nagyon is előnyös és méltányolandó.

További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!

Címkék: asztal

Szólj hozzá a cikkhez!

Be kell jelentkezned, hogy hozzászólhass a cikkekhez!
Ezermester, Facebook, vagy Google fiókkal is bejelentkezhetsz.

Sarok és él-lap kötések

Még igénytelen ládák összeerősítésénél is szükség van az elemeinek szilárd kapcsolatára, a sokkal igényesebb kivitelű bútordaraboknál pedig ez alapkövetelmény. Számos változata van a...


Asztal a nappaliba

Ez nem is egy, hanem három különálló kisasztal. Úgy van méretezve, hogy egymás alá tolhatók, így használaton kívül csak egy helyet foglal Ez is két darabból áll, a felső...