Mobilizálható munkaasztal

Vázát acélidomokból hegesztéssel kell összeállítanunk. Céljainknak a 20x20 mm-es szögacél és 20x40 mm-es zártszelvényű idomok a megfelelőek. Először az asztal felső keretét alkotó darabokat szabjuk le. Az azonos hosszúságú darabok pontosan egyformák legyenek. Az asztallap keretét szögacélból készítsük el. A keret darabjait vágjuk méretre, végüket fűrészeljük 45 fokban ferdére. A leszabott, derékszögben egymáshoz igazított darabokat csavaros szorítókkal rögzítsük; előbb egy-két ponton összetűzve, majd ha nem mozdultak el a beállított darabok, akkor véglegesen. Ha szükséges most még korrigálhatjuk az esetleges eltéréseket. Ha ezen túl vagyunk, folyamatos varratokkal hegesszük össze a keretet alkotó darabok sarkait. Ezt követően a négy lábat egyenként derékszögbe állítva, csavaros szorítókkal és átlós léctámokkal biztosítva tűzzük, majd hegesszük fel az asztal keretének négy sarkára.
A lábak szélesebb lapjai az asztal hosszabb élével egy síkban álljanak. Az állvány két-két lábát alul egy-egy hevederidommal kössük össze, a lábak végét pedig 5x50-es laposvasból leszabott talpakkal zárjuk le. A lábvégek a talpak közepére kerüljenek, mert ezekre kell majd felcsavaroznunk a masszív, és fékkel rögzíthető bútorgörgőket. Következhet a két lábpárt összekötő idom beillesztése, illetve behegesztése. A befékezhető görgők felfogócsavarjai számára fúrjunk a talpakba menetet, majd a görgőket csavarozzuk a helyükre. Az asztal vázát sík lapra állítva ellenőrizzük, hogy nem billeg-e, majd a műhely padlóján is próbáljuk ki. Ha a lefékezett görgők valamelyike nem éri el a padlót, akkor keményfából alakítsunk ki egy lapos éket, és szükség esetén ezzel egyenlítsük ki a padló egyenetlenségét. A fém asztalváz hegesztési varratait sarokcsiszolóval tüntessük el, majd alapozás után kétszer kenjünk rá vékony rétegben színes zománcfestéket.
Munkánkat az asztallap kialakításával folytassuk. Szabjunk le 19 mm vastag faforgácslapból a szögacél keretbe pontosan illeszkedő darabot, és ezt 4-5x15 mm-es facsavarokkal fogassuk a keret alsó száraira. A lap tetejét 4-5 mm vastag alumínium lemezből leszabott darabokkal lefedve tegyük védetté a kisebb sérülések ellen. Ez egyben jó bázis felület lesz előrajzoláskor, méretjelöléskor. A lemezeket ugyancsak 4-5x15-ös facsavarokkal fogassuk az asztal lapjára. A csavarfejek számára természetesen süllyesztékeket kell kialakítanunk, hogy ne álljanak ki a lemez síkjából. Az asztal lapja alá célszerű egy-egy élléccel ellátott tálcát is a lábak közé erősítenünk. Ez olyan távolságba legyen az asztallap, illetve a fémkeret aljától, hogy még akkor se gátolja a különféle gépek felfogását, és a munkadarabok leszorításához használt csavaros szorítók használatát, ha a tálcára kisebb fiókokat helyezünk egymás mellé.
Asztalunk alsó részét sem célszerű kihasználatlanul hagynunk, ezért ide is készítsünk egy rakodólapot, amit a sarkokon - a lábak méretéhez igazodó kivágással - rögzíthetünk a helyére, és szükség esetén bármikor ki is emelhetünk a helyéről. A faforgácslapokból kivágott alkatrészeket mázoljuk le, hogy könnyebb legyen a takarításuk, és szemre is tetszetősebbek legyenek. Az alapmunkaasztal ezzel készen is van, már csak a különféle elektromos szerszámgépünk felfogásához szükséges csavarok helyeit kell kifúrnunk, pl. az asztali fúrógépét, a sarokcsiszoló-, körfűrész- vagy a gérvágó fűrész leszabó-asztalát, mert ezzel könnyebb lesz a használatuk. Ezek helyét azonban úgy válasszuk meg, hogy kényelmes legyen velük a munka. A gépek felfogásához használatos csavarokat a gépfelfogó állvány(ok) lyukainak a mérete alapján válasszuk meg, hosszuk pedig kb. 50 mm legyen. A szárnyasanyák alá lehetőleg fakötésekhez használatos nagy átmérőjű acél alátéteket használjunk.
Egyéb asztali tartozékokat is készíthetünk magunknak, pl. ütközős befogót, a hosszú anyagok megmunkálásához támbakot (vagy ahogy a régi szakik emlegetni szokták jancsibakot), továbbá szintkiegyenlítőt a gépasztalok mellé.
Az ütközős befogó némileg helyettesíti a hagyományos gyalupad anyagbefogó padvasait, e mellett több egyforma munkadarab kialakításakor beállító ütközőként is használható (2). Ennek kialakításához 10-15 mm vastag lágyacél anyagra és 10 mm átmérőjű rúdacélra van szükségünk. A vezetőrudat egy 70 mm magas bak felső élére, a bak alá pedig 10-15x30 mm-es laposvasból 120 mm hosszúra szabott darabot hegesszük fel. A bak felfogásához a talpába fúrjunk két 8,1 mm-es lyukat, és ezeket jelöljük át a munkaasztalra is, mégpedig valamelyik saroktól 150, ill. 75 mm-re. A talp furatai a baktól 6,5-7 mm-re legyenek. A csavarok számára az asztalba is készítsünk 8,1 mm-es furatokat.
Ezt követően a beállító, illetve anyaglefogó rúd alkatrészeit készítsük el. Megvezetéséhez két, 15x30-as idomacélból levágott darabra van szükségünk. A tartó-, illetve a beállítórúd számára fúrjunk lyukakat, majd ezekre merőlegesen - a rögzítőcsavarok számára - fúrjunk M8-as meneteket. A rögzítőcsavarok M8x15-ös méretűek, amelyekre hegesszünk 3 mm-es laposvasból menesztőlapot, e célra azonban szemescsavart is használhatunk. Beállító ütközőként 30 mm-es alumínium vagy acélrúdból levágott, átmenő középponti furattal és erre merőleges menettel ellátott tömböket készítsünk. Ezekből legalább kettőre, de legfeljebb négy darabra lesz szükségünk. Rögítőcsavarjaik ugyancsak menesztőlaposak, vagy gyűrűs-, illetve szemes csavarok. A beállítórúd végére még egy szögacélból levágott lefogó ütközőt is hegesszünk fel, mégpedig átfúrt lyukba illesztve.
A másik kiegészítő a hosszú anyagok alátámasztására szolgáló bak, ami ilyen esetekben nagyon hasznos segítőtárs. Állványa egymásba illő, 22 és 26 mm átmérőjű acélcső-párból és 20x20 mm-es szögacélból leszabott lábakból áll. A külső csőhüvelyt 500 mm hosszúra vágjuk le, majd a talajtól 50 mm-re függőlegesbe állítva hegesszük fel rá a három lábat. A lábakat egymástól 120 fokra állítsuk be. E lábak helyét célszerű előbb kiszerkeszteni egy sík faforgácslapon, így a hüvelyre illesztésük egyáltalán nem fog semmi nehézséget okozni. A csőhüvely felső végét fúrjuk át, és hegesszünk a lyuk fölé egy M8-as anyát. Szorítócsavarként 30 mm hosszú hengeresfejű csavart használjunk, amelynek fejére hegesszünk egy rúdacélból levágott darabot.
Az emelőcső egyik végére - a palástjára merőlegesen - hegesszünk egy vastagabb lemezdarabot. Ezzel a deszkákat, vagy más sík munkadarabokat támaszthatjuk alá. A csövek, vagy más hengeres anyag biztonságos alátámasztásához viszont a támlapra felcsavarozható, "V" bevágással ellátott szögvas betétre lesz szükségünk (3). Rögzítéséhez 15 mm hosszú hornyokkal lássuk el a támbetétet, és azt M6x10-es csavarral fogassuk a bak támlapjára. A bak minden darabját - kivéve az emelőcsövet - előbb csiszoljuk le, majd alapozzuk, végül többször vonjuk be zománcfestékkel, hogy elejét vegyük a felületi korróziónak. Az emelőcsövet viszont csiszoljuk fényesre, majd Ferropasszittal lekenve alakítsunk ki a felületén passzívált védőréteget. Mozgatását vékonyan bezsírozva tegyük akadálymentessé.
Különféle szerszámgépeink tárgyasztala azonban eltérő magasságú, ezért a nagyobb munkadarabok szilárd felfekvését szintező alátétek alkalmazásával tudjuk csak biztosítani. Ezek magasságát minden gép asztalsíkjához igazítva, facsapokkal összefogott többrétegű szintező alátétekkel oldhatjuk meg. A legalacsonyabb gép asztalszintjével azonos vastagságú anyagból kialakítottat két, az asztallapon átmenő szárnyasanyás csavarral célszerű lefogatnunk. A többi géphez, pl. sarokcsiszolós darabolóhoz, vagy szögbeállítható fűrészelő készülékhez szükséges szintemelő réteget facsappal üssük a lecsavarozott darab tetejére.
Végezetül a munkaasztalunk segítségével lyuk-, körfűrész-, és felsőmarógépeinket asztali kivitelűvé alakíthatjuk, ha a faforgácsalapba talpuknak megfelelő nyílásokat vágunk, és a gépeket alulról a vastag alumínium lemezborításra csavarozzuk fel. Ez a masszív kivitelű asztal azonban arra is lehetőséget ad, hogy fúrógépünket magasító talpra szerelt állványba, vagy szilárd befogónyakba szorítva, keresztirányú faesztergálást is végzünk vele. A hosszirányú faesztergálás sem lehetetlen a munkaasztalra erősített fúrógéppel, ám ehhez már pontosan beállított, forgócsúccsal ellátott szegnyerget kell kialakítanunk, és azt nagyon pontosan a tokmány középpontjába állítva kell az asztalra rögzítenünk. Mindezekből kitűnik, hogy látszólag egyszerű munkaasztalunkat igényeinknek megfelelően igen sokoldalúvá alakíthatjuk. Helyet alig igényel, és még helyváltoztatásra is képes, szilárd talajon bárhová eltolhatjuk.